Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-66

256 66". országos ülés Í91Ö deczember 22-én, csütörtökön. Hammersberg László jegyző: Simonyi-Semadam Sándor ! Simonyi-Semadam Sándor: T, ház! Van szerencsém pártom nevében bejelenteni, hogy a törvényjavaslatot nem fogadjuk el, nem pedig azért, mert pártunk a koaliezióban, bár nagyon csekély mértékben, de mégis résztvett a kormányzatban és ez a kormányzat a közös bank intézményének meghosszabbítását csupán egy feltétel mellett vállalta lehetőnek és akczeptábilisnek, t. i. a készfizetések feltétlen biztosítása mellett. Tekintettel arra, hogy a végleges javaslatban sem látjuk és találjuk meg azt a garancziát, a melyhez mi a múltban, mint a 67-espárt is, kötöttük annak lehetőségét, hogy prolongáljuk a bankszabadalmat, ennélfogva nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot elfogadjuk. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Győrffy Gyula ! Győrffy Gyula: T. képviselőház! Annak a pártnak, a mely az önálló magyar nemzeti bank álláspontján áll, felesleges is indokolnia azt, hogy a szőnyegen levő töríényjavaslathoz, a mely az Osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbítását ideiglenesen akarja elintézni, hozzá nem járulhat. (Halljuk l Halljuk!) Mielőtt azonban körvonalaznám azt az álláspontot, a melyet épen ezen ideiglenes természetű javaslattal szemben elfoglalok, szükségesnek tartom a t. képviselőház figyelmét némely ezzel kapcsolatos előzményekre felhívni. (Halljuk ! Halljuk !) Baross Gyula : Leleplezni! Győrffy Gyula*. Nem szoktam leleplezéssel élni! (Felkiáltások balfelől: Ki az ?) Baross Gyula: Képviselő ! Győrffy Gyula *. Különben a t. kormány időnként önmagát leplezi le, s ettől a kellemetlen feladattól minket előzékenyen megkímél. Alkotmányos törvény, az 1899: XXXVII. t.-czikk állapítja meg az Osztrák-magyar bank szabadalmának és az ezzel kapcsolatos ügyek elintézésére vonatkozó törvények hatályának 1910. évi deczember 31-én való megszűnését. Nyomatékosan hangsúlyozom és e kérdéssel kiváló fontossággal bir az, hogy az 1899 : XXXVII. t.-czikket megelőzőleg törvény jött létre : az 1899 : XXX. t.-czikk, a mely arról nevezetes, hogy Magyarországra nézve törvényben mondotta ki az önálló vámterület jogi állapotát, megállapítván egyúttal azt is, hogy Ausztria és Magyarország között vám- és kereskedelmi szövetség nincs, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert akkor az erre vonatkozó megegyezés . . . (Mozgás a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Győrffy Gyula : ... az 1867 : XII. t.-czikk 61. §-a értelmében nem sikerült és ennél fogva — ezt még mindig a vonatkozó törvény mondja — beállott Magyarországra nézve az 1867: XII. t.-czikkben foglalt ama jog, hogy vám- és kereskedelmi ügyeinket önállólag és függetlenül intézhetjük ; a vámsorompókat felállíthatjuk és az önálló vámterületet létesíthetjük. És a mikor az 1899 : XXX. t.-czikk az 1867. évi XII. t.-czikknek ezt a szabatos meghatározását újra revelálja és megállapítja az önánó vámterület jogi állapotát, azt kellene hinnünk, hogy most tehát, midőn az ország visszanyerte a vám- és kereskedelmi ügyekben a saját önálló és szabad rendelkezési jogát, ezt arra fogja felhasználni, hogy azzal tényleg élni is fog. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És élt is, t. képviselőház, mert nagy prosopopoeával kijelenti mindjárt az 1. §-ban, hogy az 1878 : XX. t.-czikket és az erre vonatkozó további meghosszabbítások s kiegészítő törvények hatályát 1907 deczember 31-ig meghosszabbítja. Tehát az ország akkor, a mikor egy tényleges helyzetnél fogva az 1867 : XII. t.-czikk 58. §-ában biztosított szabad rendelkezési jogával élhetett, ezt arra használta fel, hogy ugyanazon vám- és kereskedelmi szövetségnek fentartását, a melyet egyezségi utón a két állam létesíteni azért nem tudott, mert mindkét államfél magára nézve sérelmesnek tartotta, az önrendelkezési jog alapján kiterjesztette 1907 deczember 31-éig. Fontos ennek a ténynek megállapítása a jelen törvénvj avaslat kapcsán is azért, mert ugyanezen 1899 : XXX. tczikk, illetőleg az 1889 : XXXVII. tczikk 8. §-a hozzáfűzi mindjárt, hogy a bank szabadalma, a mennyiben a vám- és kereskedelmi közösség a két állam között 1907 deczember 31-éig el nem határoztatnék, 1907 deczember 31-én szintén megszűnik. Fontosságot nyer ez a tény azért, mert rávilágít arra, hogy épen ugy, mint az 1867 : XII. tczikk és azóta a bankkérdésre vonatkozó összes ügyek intézése oly szoros kapcsolatba hozatott a vám- és kereskedelmi szerződéssel, hogy a bankszabadalom lejártának terminusát is a törvényhozások állandóan azzal egységes napra helyezték. Azt nem szükség indokolni, hogy ez az eljárás egészen természetes is, azonban az 1907 azért is fontos, mert tudjuk, hogy akkor még a vámközösség megállapítva nem volt és csak az 1908: XII. tczikkben állíttatik helyre, most már nem szövetség formájában, hanem szerződéses alapon. Igazán közel fekszik alludálni a sorsnak arra a véletlen játékára, hogy az első lépés a gazdasági kérdések önállósága terén az 1908: XII. tczikkben foglaltatik, és épen ugy XII. tczikk^ mint az 1867 : XII. tczikk. Vájjon a sorsa is ugyanazonos lesz-e ? Meglátjuk 1917-ben. Tekintettel arra, hogy a bankszabadalom kérdése a vámközösséggel törvény által is mindig szigorú kapcsolatban lévén, ezen az 1908 : XII. tczikkel létesített vámközösség midőn 1917 deczember 31-éig hosszabbitatott meg, a bankszabadalom érvénye is kiterjesztetett. Ma a törvényhozásra nézve újra előállott az a helyzet, hogy a mikor a bankszabadalom meghosszabbításáról van szó, a t. kormány azt nem 10 é/re javasolja, hanem csupán 1917-ig kívánja a bankszabadalom kiterjesztését. Világos tehát, I hogy az országnak 1899-től tiz, 1907 deczember