Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-66

254 66. országos ülés Í9Í0 deczember 22-én, csütörtökön. egy röpiratában, a hol azt állította, hogy igenis, Magyarországon elementáris erővel tör elő az önálló bank kérdése. És akkor, a mikor állást foglal a tekintetben, hogy ő a közös bank hive, leszegezi azt az állítást, hogy rázkódtatás nélkül ezt az állapotot átmenetileg az önálló bankra csak az esetben tartja lehetségesnek, hogyha az Osztrák-magyar bank bizatik meg annak az önálló banknak a megalkotásával. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az ugyan széf dolog lenne !) Én nem osztom a t. képviselőtársamnak ezt a véleményét, de akkor, a mikor egy önálló bankot akarunk teremteni, akkor talán elmehetünk odáig, hogy ne képzeljük azt, hogy ennek mindjárt háborús állapotok lesznek a következményei. Miért kell nekünk erre az álláspontra helyezkednünk ? Nem lehet ezt barátságosan, jóakarattal, egyetértéssel és mindazoknak a tényezőknek a bevonásával megcsinálni, a melyek képesek Magyarországon egy nagy, hatalmas banknak a megalapítására ? (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen hogyha figyelembe veszszük, hogy Magyarországon milyen nagy mértékben szaporodtak a pénzintézetek, milyen rengeteg sok pénzintézet alakul, és figyelembe veszszük e mellett azt is, hogy ezen pénzintézeteknek igen nagy része tekintélyes pénzintézetté fejlődött, akkor miért és mi okból kell feltételeznünk azt, hogy épen egy jegybank, a mely pénz kibocsátásával foglalkozik és a melynek alapításában kell, hogy mindazon tényezők, a- melyek gazdasági életünkben számot tesznek, részt vegyenek, ne sikerüljön és hogy Magyarországon ez be ne váljék % (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Be ne váljék akkor, a mikor pl. látjuk azt, hogy Romániának egy tizenkétmillió lei alaptőkével működő jegybankja tud olyan eredményeket produkálni, hogy 6%-os osztalékon felül, a mi 720.000. leit tesz ki, még 3,200.000 lei további osztalékot ad a részvényeseknek és emellett 1,117.000 leit tesz el a tartalékalapra. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hogy ha ilyen hatalmas alakulásokat és eredményeket látunk, akkor Magyarországban semmi esetre sere lehet nekünk komolyan arra az álláspontra helyezkednünk, hogy Magyarországon a bank nem fog sikerülni. Ott van egy nagyon kis állam, Uruguay, a melynek 1.300.000 lakosa van mindössze. Ez mégis 12 millió peso alaptőkével tud hatalmas arányokban fejlődni és olyan eredményeket felmutatni, a melyek bennünk el kell, hogy oszlassák azokat a pénzügyi aggályokat, a melyeket komoly szakemberek nézetem szerint inkább politikai, mint közgazdasági okokból felhoznak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Foglalkoznunk kell azután äzoii kérdéssel, a melyet a kamatláb kérdésének nevezhetünk. Lehetnek vélemények, hogy ha az önálló bank megvalósításával a kamatláb emelkedése fog bekövetkezni, akkor ennek közgazdasági hátrányai lehetnének. Nem tudom, hogy jogosult-e ez a vélemény, de a mikor egyrészt önállóságunk megalapozásáról van szó, akkor kétségtelenül még áldozatot is keü hoznunk abban az irányban, hogy ezt az önállóságot megalapozzuk és még költségek, áldozatok árán is biztosítsuk magunknak. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Másfelől pedig én azt látom, hogy a kamatláb Magyarországon az államalkotó elemnek, a kisgazdáknak szempontjából nem fog lényegesen változni. Hiszen ha az a kisgazda igénybe veszi most az osztrák-magyar bank hitelét, csak közvetítő utján teheti azt, a takarékpénztár utján. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És a mikor igénybe veszi azt a pénzt, bizony végeredményben megfizeti azt a minimális 8% kamatot. Lehetséges, hogy ezzel igen nagy szolgálatot tesz az az Osztrák-magyar bank, de kétségtelenül kikeresi a váltókból a legjobbakat, hogy igy minden rizikó és veszteség nélkül biztosítsa azt a jövedelmet, a melyet aztán a részvényesek között feloszt. Látjuk, hogy a középbirtokosok váltói az Osztrák-magyar bankhoz már nagyságuknál fogva legtöbbször csak két közvetítés utján kerülnek, a közvetítő intézetek pedig közben leszedik a tejfölt, ugy hogy mire az a pénz az eredeti adóshoz kerül, az bizony megfizette annak az árát. '{Úgy van I a szélsőbaloldalon.) Hoványi Géza: Azt hiszik, hogy a magyar bank közvetlenül adna hitelt ? (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások; Hát kitől függ az, nem a banktól ? !) Csermák Ernő: Most jóformán hiányzik a magyar közgazdasági életben az, hogy a gazda a terményekre adható előleg maximumát kaphassa meg a jegybanktól akár közvetve, akár közvetlenül. Nem akarok e kérdéssel hosszasan foglalkozni, de mégis rámutatok arra, hogy az Osztrák-magyar banknak működése a közgazdaságnak ezen a téren az én szerény nézetem szerint nem egészen kielégítő. A mig például Ausztriában a termelő számos helyen kaphat előleget, ha közraktárba helyezi el terményét, sok terményre nézve Magyarország. nak egyetlen egy helye sincs, a hol ez megtörténhetnék. Itt van Magyarországnak 14 olyan terménye, a melynél az Osztrák-magyar bank nem gyakorolja azt az áldásos működést, a mely abból áll, hogy a termelő terményére megfelelő előleget kap. A többi czikkeknél pedig azt látjuk, hogy mig Magyarországon egyetlen egy hely van, adaig Ausztriában öt-hat olyan hely van, a hol az egyes terményekre vonatkozólag ezt az áldásos működést gyakorolják. Én azt hiszem, hogy ezen a kérdésen' közgazdasági szempontból sem lehet olyan könnyen keresztül siklani és talán gondolkodóba kell, hogy ejtsen bennünket, hogy ezen a téren javítanunk kell. Kétségtelen például, hogy Magyarországon bor mégis csak van ; hogyha pedig Magyarországon bor van, akkor annak a jegybanknak Magyarországgal szemben talán mégis meg vannak a maga kötelezettségei, hogy t. i. beraktározás mellett a termelő részére előleget nyutjson és igy á meglévő helytelen állapotot szanálja. (Helyeslés ö szélsőbaloldalon.)