Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-66

66. országos ülés 1910 deczember 22-én, csütörtökön. 253 azt a mentőponyvát, mely megakadályozza a ministerelnök urat abban, hogy olyan talajra essék, melyen gyenge lábát azok a nemzeti rögök talán kissé meg fogják sérteni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mikor ezt a javaslatot nem találom kielégítőnek, ezek a tények, melyeket felsoroltam, az én aggodalmamat kétségtelenül még növelik és egyik indokát képezik annak, hogy ezt a törvényjavaslatot el nem fogadom. Ezeknek előrebocsátása után áttérek arra, hogy bár ma kisebbségi vélemény az, melyet a bank kérdésében képviselünk, mely a választásokon nem tudott többséget nyerni, ámde ha az ország szine előtt állunk, talán mégis szivükben azoknak a t. munkapártiaknak is, a kik a másik oldalon ülnek . . . Fráter Lóránt: Csak ülnének ! Csermák Ernő: ... tehát a kik ott ülnének, azoknak is el kell ismerniök és el kell fogadniok azt, hogy ez a javaslat nem felel meg a magyar közérzésnek, nem felel meg a magyar nemzet véleményének. Fráter Lóránt: Csak öten vannak ! Hoványi Gyula: Vagyunk annyian, mint odaát! (Zaj.) Csermák Ernő: Opportunitásból, talán bizonyos meghajlásból áttérhettek és áttérhetett maga a nemzet is arra az útra, a mely a közös bank szabadalmának meghosszabbitásával van összekötve, ámde ez az ut semmiesetre sem felel meg a nemzet érdekeinek, a nemzet igazi követelményeinek. (Ugy van ! Ugy van! a szélsóbaloldalon.) Azóta, a mióta a jegybankoknak kérdésével foglalkoznak, nagyon sokféle véleményt láttunk. Nagyon sok olyan vélemény volt, a mely ezt a kérdést széttaglalta, foglalkozott ezzel mindenféle szempontból, de legkevesebb az olyan vélemények száma, a melyek ugy állítják oda a kérdést, hogy egyes államok bekapcsolódjanak más államok pénzrendszerébe, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy abba a közösségbe kapcsolódjanak bele, a mely a nemzetet önállóságától megfosztja. (Ugy van! Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) Nem akarok a nagy államok bankjainak kérdésével foglalkozni, csak a lesajnált apró államokkal kívánok foglalkozni és összehasonlítást tenni, a melyek azonban velünk szemben az önállóságnak olyan mértékét élvezik, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a mely mérték iránt az én szivem mindig irigységgel volt eltelve, mikor láttam, hogy mi arra a mértékre, arra az álláspontra nem tudunk felemelkedni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A bank többféle szempontból vizsgálható. Vizsgálható jövedelmezőség szempontjából, hogy vájjon felállítható- e egy bank abból a szempontból, hogy azoknak a követelményeknek megfeleljen, hogy részvényeseinek kellő osztalékot tudjon adni. Vizsgálható abból a szempontból, hogy vájjon tud-e a közgazdasági életre olyan befolyást, olyan hatást gyakorolni, hogy működése a közgazdaság szempontjából áldásos, és vizsgálható a politikai önállóság szempontjából. Ha összehasonlítom Magyarország állapotát pl. annak a lesajnált Szerbiának állapotával, (Ugy van! Ugy van! a szélsóbaloldalon.) a mely, ugy tudjuk, soha sem kivánkozott arra, hogy Magyarország érme-állapotába, bankviszonyaiba bekapcsoltassék, látjuk, hogy hét és fél millió dinár csekély alaptőkével képes arra, hogy a maga közgazdasági életét, ugy a hogy, de mégis ki tudja elégíteni. És ha figyelembe vesszük azt a fejlődést, a mely egy ilyen kis államban mutatkozott 1885-től kezdődőleg 1910-ig, vagyis 25 év alatt, mindenesetre látjuk azt, hogy ebben a kis államban, a melynek erői sokkal, de sokkal csekélyebbek, mint a mieink, olyan haladással állunk szemben, (Ugy van! Ugy van! a szélsóbaloldalon.) a mely haladás kétségtelenül mutatja azt, hogy bűnös könnyelműség a mi részünkről, mikor ezt a nagy jogot engedjük elalkudni, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mikor látjuk azt, hogy mennyit mulasztottunk annyi éveken keresztül, a mikor ezt a haladást nekünk a magunk számára is le kellett volna szegeznünk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) , Ha nézzük azokat a középszámokat, a melyeket Szerbia bankja produkál, látjuk, hogy pl. a bankjegyek középforgalma 1,442.000 dinárról felemelkedett 50 millióra, a folyószámla-kölcsönök tétele felemelkedett úgyszólván a semmiből 15 millióra. Nem akarom részletezni ezeket a dolgokat, de minden vonalon haladást találunk, és találjuk azt, hogy végeredményében ez a középszám öt millióról felemelkedett 105 millióra, a mi 2000 perczentes haladásnak felel meg, a mely 2000 perczentes haladást ha Magyarországnak az önálló bankjára fordíthattuk volna azon időtől fogva, ma olyan fejlődéssel állanánk szemben, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) a mely fejlődés Magyarország közgazdaságának alapvető eleme volna és a mely bennünket gazdaságilag nagygyá tenne. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ha ezt összekapcsoltuk volna az önálló vámterülettel, a melylyel lehetségessé tettük volna azt, hogy azon hitelezőinknek a zöme, a mely ma Ausztriában lakik, a vámkereten belül ide, Magyarországba jött volna be nagy részben, akkor nem állanánk ott, hogy míg Magyarország részéről körülbelül két milliárd a benyújtás az Osztrák-magyar banknál a váltóknál, addig ezer millióval, egy milliárddal több a beszedések száma. És a mikor az osztrák képviselőházban tárgyalják Magyarország ügyeit, akkor ugy állítanak oda bennünket, mint koldus nemzetet, a kik a zsebükben vagyunk. Pedig épen azért vagyunk a zsebükben, mert nem tudjuk a magunk önállóságát és fejlődését biztosítani és megalapozni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt látom azonban, t. képviselőház, hogy a t. túloldal részéről ebben a kérdésben vannak ellenkező vélemények is. Hantos Elemér képviselő ur, a ki .ugy látom, mosolyog a kérdésen, mindenesetre olyan egyén, a kinek a véleményét komolyan számbaveszem, és azért azzal szükségesnek tartom, hogy foglalkozzam. Ő reámutatott arra