Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-66

252 66. országos ülés 1910 deczember 22-én, csütörtökön. Kelemen Samu : Én tehát nem fogadhatom el azt a magyarázatot, a melyet ma utólag fűz a t. ministerelnök ur saját elvi kijelentéséhez. Én azt tartom, hogy a minitserelnök nyilatkozatának, Magyarország kormányelnöke nyilatkozatának mindig készfizetésnek keü lennie, nem szabad megtűrnie azt az állapotot, hogy bárki az országban kutathasson, hogy a nyilatkozatok mögött a valóságnak és a tényállásnak hány százalékos érczfedezete van. (Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek az okok egyenként és együttvéve indítanak engem nemcsak arra, hogy a törvényjavaslatot a magam és pártom részéről ne fogadjam el, de kötelességünkké teszik, hogy azt a legmerevebb visszautasításban részesítsük. Épen ezért kijelentem, hogy a törvényjavaslatot el nem fogadom, és a t. házat arra kérem, méltóztassék elfogadni a következő határozati javaslatot: (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) »Utasitja a képviselőház a kormányt, hogy az önálló magyar jegybank felállítására vonatkozó előkészületeket tegye meg, és azok megtörténtéről késedelem nélkül tegyen a háznak jelentést.<< (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Hammersberg László jegyző: Csermák Ernő ! Csermák Ernő: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) A magam részéről az előttem szólt t. képviselőtársaim beszédében felhozott indokoláshoz csatlakozva, (Zaj. Elnök csenget.) azokat bizonyos részekben kiegészíteni is óhajtom. (Halljuk ; a bal- és szélsőbaloldalon.) Mielőtt azonban e térre mennék át, engedje meg a t. ház, hogy néhány megjegyzést tegyek azokra a szavakra, a mikkel a t. előadó ur vezette be ezt a vitát. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Fráter Lóránt: Ez a munka ? Csermák Ernő: A mikor a politikai ildomosság jegyében utazunk, mi ellenzék a magunk részérő] talán szintén megkívánhatjuk, hogy a munkapárt előadója és ministerei, általában annak minden tagja, nemcsak a Lajtán túl vegyék fel a frakkot és fehér keztyűt, de irányunkban is méltóztassanak annyi ildomossággal lenni, hogy ne vezessék be a vitát mindjárt azzal, hogy falhoz állítva az ellenzéket, a mely még a száját sem nyitotta ki, máris elébe állítják, hogy pellengérre kerül az ország közvéleménye előtt, mert az ellenzék esetleg, a mit a t. előadó ur még nem is tudhat, bizonyos mértékben a vitát igénybe akarja venni. A magam részéről a politikai ildomossággal mindenesetre ellenkezőnek tartom ezt, (Ugy van ! a bal- és a szélsóbaloldalon.) és ellenkezőnek tartom különösen akkor, a mikor mi meghozzuk azt az áldozatot, hogy nem megyünk egyszerűen abba bele, hogy minden vita nélkül megszavazzuk a javaslatot, a mely Magyarországon kétségkívül ütközőpontot képez, hanem feláldozzuk még a karácsonyi szünetet is, a melyet a politikai ildomosságnál fogva talán igénybe vehetnénk. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és akkor bennünket odaállítanak, mint vádlottakat, hogy mi vagyunk az okai, hogy vitát provokálunk, a melynek ma az első napja, talán az első órája, és máris vád és ítélet hangzik felettünk. Mikor ezeknek előrebocsátásával belemegyek e vitába, a magam részéről, t. ház, azért tartom különösen a felszólalást indokoltnak, mert ezt a kérdést, a mint rá fogok térni és ki fogom fejteni, különösen politikai kérdésnek tartom, mely semmiben sem különbözik attól a politikai kérdéstől, mely az indemnitás és a költségvetés megszavazásában nyilvánul. Mielőtt belefognék abba a tulaj donképeni indokolásba, melynek keretében a bank kérdésével legalább főbb vonásokban foglalkozni akarok, rá kell térnem arra, hogy én már magát ezt a törvényjavaslatot is, mely bizonyos meghosszabbításokat kontemplál, ebben a szövegezésében csak egy hevenyészett javaslatnak tartom, mely semmiképen sem felel meg azon kívánalmaknak, melyeket feltétlenül szem előtt kellett volna tartania, mikor egy ilyen fontos meghosszabbítást állítunk a közvélemény és a magyar törvényhozás elé. Ennek a javaslatnak ugyanis kétségtelenül magában kellett volna foglalnia és fel kellett volna ölelnie azokat a rendelkezéseket, melyek megmutatják, hogy mely törvények azok, melyek meghosszabbitandók. Itt az mondatik, hogy meghosszabbíttatnak a bankszabadalom és a bank alapszabályaira vonatkozó törvényes rendelkezések. Helytelennek és tévesnek tartom az ilyen rendelkezést, mert nekünk tételes törvényeink vannak, és nem tudom, mi akadályozza a t. kormányt abban, hogy rámutasson azokra a törvényekre, melyeknek hatályát február 15-éig ki akarja terjeszteni ? Törvényes rendelkezés alatt Magyarországon, de általában minden más államban is nemcsak a törvényeket értjük, hanem bizonyos más rendelkezéseket is, melyeket törvényes hatáskörben bizonyos faktorok és közegek, melyek arra fel vannak jogosítva, kibocsátanak. Mikor én azt látom, hogy csak a törvényes rendelkezések vannak meghosszabbítva és nem mondják ki, hogy mely törvények, mely rendelkezések, mely rendeletek és mely esetleges szerződések meghosszabbítását czélozza ez a törvényjavaslat, akkor kétségtelenül aggodalom kell hogy támadjon minden ellenzéki emberben, s ezt táplálja az a viselkedés is, melyet eddig a kormány részéről tapasztaltunk. Tapasztaltam ugyanis a ministerelnök ur részéről, hogy minden talajon szilárdul megáll. Megállt az agrárius talajon, megállt a merkantilista talajon ; ha kellett, volt kissé klerikális, ha kellett, volt kissé túlliberális ; megállt az általános választójog talaján, de nem zárkózott el azelől, hogy azokhoz csatlakozzék, kik a választói jog kiterjesztését már nem kívánják és nem sürgetik. Ámde, mikor arról van szó, hogy a ministerelnök ur egy másik szilárd talajra lépjen, melyet nemzeti talajnak nevezünk, akkor már kifeszítik Bécsből