Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-66

248 66. országos ülés 1910 deczember 22-én, csütörtökön. vereségét!) Fájdalom, a kormány utján a nemzet vereségét; és ez a legszomorúbb az egész dologban. Ámde egészen más a helyzet nálunk. Azt hiszem teljesen jogosult hát a kérdés, hogy vájjon mi idézte elő ezt a helyzetet, valóban az ellenzék oka-e annak, hogy a törvényjavaslatokat kellő időben nem tárgyalhattuk és vájjon az ellenzék magatartása-e mely szükségessé tette a kormány számára egy ilyen törvényjavaslat előterjesztését ? Nem akarom megismételni azokat a helyes okokat, a melyeket e tekintethen Szebeny t. képviselőtársam felhozott. Mindannyian tudjuk, hogy a kormány megalakulását egy nagy politikai válság %lőzte meg. Ez a politikai válság épen a bankkérdésben csúcsosodott ki. Az önálló bank kérdése volt az, a mely a kormányzó pártok között az egyetértést felbontotta. A pártválságnak nyomába lépett a kormányválság, a kormányválságnak eredménye és függeléke gyanánt pedig előállott egy parlamenti válság. A politikai és kalendárium! helyzet tehát egyképen arra utalta a kormányt, hogy nyomban megalakulásakor szorgos és elsőrendű kötelességének tartsa a bank-kérdés törvényhozási utón való végleges rendezését. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ámde a kormány megalakult és közel félesztendőn át azt tartotta kizárólagos feladatának, hogy a nemzeti közvéleményt kikészítse, a nemzetnek nyers közvéleményét iparilag feldolgozza és kereskedelmileg szállittassa a maga számára. (Hely estés a baloldalon. Felkiáltások jobb felől: Gyönyörű, !) Én elismerem azt, hogy a kormánynak gondoskodnia kellett arról, hogy a maga kormányzását parlamentárissá tegye. De, t. képviselőház, a kormány épen abban a tudatban, azzal a bizalommal foglalta el helyét, hogy ő ezt a többséget a maga részéről képes lesz megszerezni és ez a bizalom annál megokoltabb volt, mert a t. kormány tisztában volt azokkal az eszközökkel, a melyeket e bizalom megszerzése czéljából alkalmazni fog. Ilyen körülmények között, t. képviseíőhát, a megejtett képviselőválasztások, vagy mondjuk más szóval, a parlamenti többség megszerzésére való törekvés nem szolgálhatott akadályául annak, hogy a kormány nyomban, a mint helyét elfoglalta, meg ne indítsa és teljes erővel ne folytassa le ezeket a tárgyalásokat. De, t. képviselőház, még a képviselőválasztások után sem látta ezt feladatának a kormány; mert akkor, a mikor már hegyen-völgyön meg volt a lakodalom, a kormány a helyett hogy a tényleges munkához látott volna, egy három havi nászutazásra indult. Mik voltak ezen nászutazás eredményei, aziránt nem érdeklődöm, és erre a közvélemény nem is túlságosan kíváncsi. Annyi azonban bizonyos, hogy ezen három havi időtartamnak lejárta után sem volt képes a kormány munkát adni a képviselőháznak, mert a képviselőházat ugyan egybehívta, azt ismét elnapolta körülbelül három heti időre. Csak ezután indultak meg most már azok a tárgyalások, a melyek a bank ügyének rendezésével voltak kapcsolatban. Megindultak a szerint az ismert Fejérváry-Héderváry módszer szerint : csak lassan, lassan, lassan, vagy a mint a mimsterelnök urnak egy ismert kedves magyar szálló-mondása mondja : »nur auslaufen lassen.<< Az osztrák kiküldöttek megjelentek hazánk fővárosában, eszmét cseréltek, politikai elmefattatásokat tartottak, a melyek rendszerint abban a nagy kérdésben csúcsosodnak ki; hogy ismeri-e Budapestet éjjel ? fis a mi kiküldötteink szintén .átmentek Ausztriába, megvitatták kötött instrukoziók alapján a maguk dolgát, nem sietve, és nem siettetve semmit. Csak akkor, a mikor a kalendáriumi csizmák már nagyon szoritották a kormány politikai tyúkszemeit, csak ezután látott a kormány energikusabb módon ehhez a munkához, és akkor létrejött az a megegyezés, a melynek eredménye itt fekszik a t. ház előtt, a végleges törvényjavaslatban, és a melynek bekövetkezte után a szakreferens és minister urakra is állott némileg travestálva a német szó: »In den Armen lagen sieh Beidé, Wir weinten vor Schmerz, die österreicher vor Freudé.« (Derültség balfelől.) Nem a feltétlenül beállott és ki nem kerülhető politikai szükség idézte tehát elő ezt a helyzetet, hanem a t. kormány gondatlansága, a kellő előrelátásnak hiánya (Igaz I Ugy van! balfelől.) és — legyen szabad ezt tisztelettel megállapítanom — a kormánynak nagymérvű elbizakodottsága . (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nem lehet tehát a mi feladatunk, hogy azt a két szálkát, a mely a szerb kereskedelmi szerződésnek és a bankjavaslatnak kellő időben való el nem intézése folytán és a t. kormány gondatlansága következtében szűrődött a kormány lábaiba, mi húzzuk onnan Id. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ez, t. képviselőház, már több volna, mint szamaritánusi cselekedet, ez esetleg egy pár szótaggal kevesebb lenne, (Derültség a baloldalon.) a mi még nagyobb baj volna. T. képviselőház ! Az igen t. előadó ur és a minister ur is a pénzügyi bizottságban arra hivatkoztak, hogy ennek a törvényjavaslatnak részünkről való megszavazása alkotmányos kötelesség. Én őszintén megvallom, hogy ez a kijelentés minket nem hagy hidegen, mert van érzékünk és kell is, hogy legyen érzékünk az alkotmányos kötelességek iránt. (Igaz! Ugy van ! a balold/ilon.) Talán tanújelét is adtuk ennek a közelmúltban, ha nem is épen a szoros értelembén vett alkotmányos harcznak és alkotmányos kérdéseknek, hanem egyéb nagy nemzeti alkotásoknak terén. (Igaz I Ugy van! a baloldalon.) Hiszen csak mint históriai ténjd, emlitem fel, — és nem abból a czélból, hogy hímet varrjak magunknak — hogy mikor a perrendtartásnak megalkotásáról volt szó, méltóztatnak jól emlékexni, annak a törvényjavaslatnak tárgyalása körül nagy és heves ellentétek gyuladtak ki. Szemben állottak egymással agráriusok és merkantilisták, szemben állottak és farkasszemet