Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-66

66. országos ülés 1910 dexzember 22-én, csütörtökön. 249 néztek a különböző politikai pártok, s a helyzet annyira kiélesedett, hogy a törvényjavaslatnak parlamenti tárgyalása alatt, a javaslat parlamenti képviselője, az igazságügyminlster ur szükségét látta annak, hogy a különböző árnyalatokból tanácskozást hívjon egybe, a mi rendszerint arra vall, hogy a válság óramutatója közel áll ä delelőhöz. Es ime, t. képviselőház, azoknak a késő éjszakákba nyúló tanácskozásoknak során mindannyian éreztük, hogy van valami láthatatlan erő felettünk, a mely megszállja mindnyájunk lelkiismeretét, tudtuk, hogy ülhetnénk a kormányon sebet, de az a seb ezúttal a nemzet testén ejtett seb lenne, és agráriusok és merkantilisták, félretéve az eüentéteket, kezet fogtak egymással, becsületes megegyezésre léptek, megszűnt minden politikai pártárnyalat s egyesültünk az igazi alkotó, termékenyítő munkában. (Élénk helyeslés.) Hát, t. képviselőház, mi szívesen megismételjük ezeket az eseteket, ha arra nekünk alkalmat méltóztatnak adni. (ügy van ! a baloldalon.) De a mikor a ministerelnök ur az alkotmányra hivatkozik, akkor kérem én önöket magyarokat, odaát a túloldalon, és a magyarokat itt, hogy necsak akkor méltóztassanak az alkotmányra hivatkozni, mikor a nemzet vágyainak és törekvéseinek letöréséről vagy elfojtásáról van szó, (Igaz ! Ugy van ! Taps a baloldalon.) hanem akkor is, a mikor az alkotmánynak erejét kell érvényesítenünk a nemzeti törekvések és vágyak terén. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Más szerencsés, boldog országok abban a helyzetben vannak, hogy alkotmányuk az ő leghathatósabb erőfejlesztőjük gazdasági erejüknek életrekeltője. Nálunk az alkotmány formáit arra használják fel, hogy temetője legyen a nemzet törekvéseinek, anyagi megerősödésének. (Ugy van ! balfelől.) Ne csak velünk szemben méltóztassék érvényesíteni az alkotmányt, ne csak befelé, ne csak lefelé : a jogért és gazdasági erőért küzdő néppel szemben: méltóztassanak érvényesíteni azt kifelé, Ausztriával szemben is, s méltóztassanak annak érvényt szerezni, ha kell, felfelé is. (Ugy van/ balfelől.) A mikor így megadják az alkotmánynak teljes tartalmát és erkölcsi súlyát: ott leszünk minden küzdelemben az önök oldalán, csak arra kérjük önöket, legyenek önök is az ilyen küzdelmekben a mi oldalunk mellett. (Ugy van! balfelől.) T. képviselőház ! Ha nyilvánvaló e tényeknek ismerete mellett az, hogy a mostani helyzetnek előidézésében az ellenzéknek semmi része sincs és az csak a kormánynak mulasztásaira vezethető vissza, méltóztassanak megengedni, hogy felvessem most már azt a második kérdést is, hogy hova vezet hát minket ez az átmenet, és mi annak czélja. Nem várhatjuk a t. kormánytól és a t. többségtől, hogy ők ezúttal az önálló bankot valósítsák meg. mert lojálisán beismerem, hogy a kormány ezt programmjául nem vallotta sem a választások előtt, sem a választások alatt. A korKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. III. KÖTET, mány a közös jegybank szabadalmának meghosszabbítása mellett foglalt állást, de állást foglalt ezzel kapcsolatban a készfizetések kérdésében is, (Ugy van ! balfelől.) s a mikor döntésre hívta fel a nemzetet, felhívta azzal, s el is döntötte a nemzet ezt akképen, hogy a közös jegybankot ez idő szerint hajlandó meghosszabbítani, szemben a készfizetéseknek részére megígért felvételével. (Igaz ! Ugy van I balfelől.) Nos, azt már, ugy hiszem, joggal kívánhatjuk meg a t. kormánytól és a t. többségtől, hogy a saját álláspontját^ honorálja. (Élénk helyeslés balfelől.) Annál inkább hárul ez a kötelesség a kormányra, mert hiszen a mikor helyét elfoglalta, az Ausztriával közös, közös érdekű és közös vonatkozású ügyek egész területén teljesen negatív kormányprogrammot adott. A t. kormány nem kívánt ujabb katonai vívmányt, a kormánynak nem kellett az önálló gazdasági élet, a kormány nem kívánta az önálló magyar bankot. Egyetlen téren, a bankügy terén volt egy pozitívuma, s ez a készfizetések felvétele. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) A készfizetések dolga volt az a véres kard, vagy, hogy egy képviselőtársam elmés hasonlatával éljek, az a véres persely, a melyet körülhordoztak az országban, (Ugy van! balfelől.) hogy ebben összegyűjtsék a képviselőválasztások szavazatait. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) Ebben a kérdésben nem volt sem a kormány tagjai között, sem pedig egyes képviselői között semmiféle nézeteltérés, nem ugy, mint a választóiprogrammnál, a melynél el kell ismernünk, hogy már a választások idején legalább a különböző terepek megjelöltettek. Ebben a kérdésben mindenki rettenthetetlen haiczos ; egy-egy chevalier Bayard, nem mondom, hogy sans peur, talán inkább avec peur, de mindenesetre sans reproche : belső félelemmel, de kifelé rettenthetetlenül és bátran. Elősegítette ezt az a határozott állásfoglalás is, a melynek mindannyian tanúi voltunk, egyfelől gr. Tisza István, tehát a munkapárt egyik legelőkelőbb vezető tagja részérői, más oldalról azonban a kormánynak egyik nagy sulyu és nagy tekintélyű tagja, a kereskedelmi minister ur részéről. Mindezek folytán ez a kérdés szinte kinőtt a maga természetes kereteiből, politikai tartalmat és politikai súlyt is nyert, mert hiszen politikai fegyverül használták azt fel az ellenzékkel szemben. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Valami varázslatos, misztikus erőt tulajdonított a közvélemény a készfizetések dolgának, annál is inkább, mert meg kell állapitanom, hogy e programra kifejtésével egyidejűleg a t. kormány tényleg megkezdette és a t. választóközönség tényleg fel is vette a készfizetést. (Derültség és helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Nagyon is hozzászoktak!) Ugy mentek tehát ebben az ütközetben harczba a t. túloldal harczosai, (Mozgás. Halljuk!) mint a régi klasszikus görögök, hogy »vagy pajzszsal fognak visszatérni, vagy pajzsom. Annál meglepőbb, hogy azok, a kik nemrég á pénzügyi bi32