Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-65
65. országos ülés 1910 deczetnber 21-én, szerdán. 239 Egy hang (jobbfelől) : Helyesen tette! Ivánka Imre. ...hogy ő a népakarattal I szembehelyezkedett, de nem tudom, hogy nem tettem volna-e magam is ugyanazt. Tény azonban — és erre nézve már mondhatom., hogy semmi szin alatt sem tettem volna — hogy annyira erőszakoskodott az illető főszolgabíró, (Felkiáltások bálfelől: Szokás szerint!) hogy a nép a végén elvesztve türelmét, lármázott ugyan, de minden tettlegességtől tartózkodott, mire a főszolgabíró a »Csendőrök, lőj jenek !« stereotyp kifejezésével egy kissé közéjük lövetett. Nem tudom, hogy a csendőrök lőgyakorlatokat tartanak-e azon a vidéken ? Vagy lehet hogy ez mind Teli Vilmos — de tény, hogy kilenez lövés talált. Más esetekben csak egy-két embert szokott a lövés érni. (Felkiáltások jobbfelől : Szokott ?) Szokott, igenis, mert a csendőrségnek van egy titkos utasítása, a melyet még báró Fejérváry Géza ur bocsátott ki, mint honvédelmi minister, annak idején, hogy ha a csendőrség fegyvert használ is, lehetőleg ugy lőjjön, hogy ne találjon embert. Ennek megvan a magyarázata abban, hogy ha csendőrpuskát hall a paraszt, inába száll a bátorsága és rend van. Fogarason azonban jobb csendőrök vannak : ezek jól lőttek és találtak. (Mozgás jobbfelől.) Annak a két halott embernek az életét visszaadni én már nem tudom; azokat a betegeket meggyógyítani szintén nem vagyok képes. (Mozgás, zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Engedelmet, de kedves Farkas Zoltán képviselőtársam, a kit mindig nagyrabecsültem és a ki igen sok jó tulajdonsággal bír, — bár magasan felettem áll — talán halottat még sem támaszthat fel. (Mozgás jobbfelől.) Mondom, a szegény szerencsétleneken és családjaikon nem tudok segíteni, de azt hiszem, hogy a történtek után most már nem ártana, tekintettel a tömegesen előforduló biróválasztásokra, ha a belügyminister ur egy kis rendeletet intézne a t. főszolgabirákhoz, hogy ne olyan erősen azzal a csendőrpuskával; hogy »gyerekek, csak lassabban ; nem muszáj mindjárt lőni!« (Mozgás a jobboldalon.) Ugy látom, hogy a túloldalon, talán már méltóztattak ebédelni, mert igen kellemes hangulatban vannak, de én annyit konstatálhatok, hogy ezen a dolgon nevetni nem szabad. (Zajos ellenmondások és felkiáltások a jobboldalon: De vicczelni sem kell ám / A vicczen nevettünk!) Huszár Károly (sárvári): Hadd tudják meg választóik ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem mindenekelőtt a jobboldalon ülő képviselő urakat, hogy közbeszólásokkal ne zavarják a szónokot, a szónokot pedig arra kérem, hogy olyan megjegyzéstől, a minőt most használt, tartózkodni szíveskedjék. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : Mit mondott ? Csak annyit mondott, hogy ebédutáni hangulatban vannak. 1 ) Dániel Pál: Közönséges ráfogás volt ez is ! Elnök : Tessék folytatni! Ivánka Imre: T. ház! Nem akartam sértem a mélyen t. túloldalt és azt hiszem, hogy szavaimban nem is volt sértés, de mindamellett az elnöki figyelmeztetést köteles tisztelettel fogadom. Azt az állításomat azonban, hogy ez igen komoly dolog és komolyabb, mint sokan hiszik, fentartom, mert méltóztassék meggondolni, hogy ez a bíróválasztási eset belekerül az összes bukaresti és az összes párisi lapokba, esetleg a berlini és londoni lapokba is és hogy bennünket majd ugy állítanak oda a nagy európai nemzetek elé, mint egy erőszakoskodó és kultúrát nem ismerő fajt. Azt hiszem, hogy egy kis nemzetnek, a melynek a külföld szimpátiájára mindenkor szüksége van, gondolni kellene arra, hogy ilyen hiábavaló esetek miatt a mi jó hirünk ne szenvedjen. Mert hogy ezt az esetet az igen t. nemzetiségi párt ki fogja használni reklámczélokra, az bizonyos. Pop Cs. István : Semmi reklám, mi csak orvoslást kívánunk ! Farkas Zoltán : Az imént még nagyon egyetértettek ! (Mozgás és zaj. Halljuk ! Halljuk ! bálfelől.) Huszár Károly (sárvári) : Az igazságot nem szükséges reklámra felhasználni! Ivánka Imre: Azt hiszem, hogy ez sem a magyarságnak, sem azoknak a szerencsétlen embereknek nem érdeke, a kikkel gyakran szoktak igy elbánni. (Mozgás jobbfelől.) Talán meg méltóztatnak engedni, hogy most egy pár kemény igazságot mondjak, de máskép a magyar közigazgatást jellemezni nem tudom. (Igaz! Ugy van! bálfelől.) Tekintettel azonban a t. ház ingerült hangulatára . . . (Felkiáltások jobbfelől: . Dehogy ! Szó sincs róla !) Hiszen az előbb azért haragudtak, mert őszintén feltártam a helyzetet! Mi tulaj donképen a magyar közigazgatás ? Egy u. n. autonómia, a melyben azonban a vezetőszerepet egy főispánnak nevezett gentleman játszsza, a ki rendesen, minthogy kormánypárti képviselő volt. . . Molnár János: Ez igaz, de nem mindig gentleman ! Gr. Esterházy József: Egy hónap előtt nem az volt! Ivánka Imre : Vannak Id vételek ! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek I Ivánka Imre: A főispán ur, a kit leküldenek oda, mert jó kormánypárti képviselő volt és talán főszolgabíró korában megmutatta, hogy tud hangulatot csinálni. . . (Felkiáltások a jobboldalon : Ki az ?) Mind egyforma az, kivétel nélkül. . . Ki lehet a legtisztességesebb korrekt ur, vagy nem is ur és nem is korrekt, lemegy a megyébe és ott politikai ágense lesz a kormánynak. A törvény szerint ő volna ott az első tisztviselő. Egy hang (a középen) : A törvén}' szerint az alispán az első tisztviselő !
