Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-65
65. országos ülés 1910 deczember 21-én, szerdán. 223 Bizony nem!) de mégis nem egy szükségesztendő, elhallgattak Ausztriában a minimális gabonavámok eltörlésével, hanem ma egy más terrénumra vetették magukat: a husdrágaság kérdésére és az időben, a térben és a vámmennyiségben nem korlátolt argentinai husbehozatalt követelik. Ha ez a magatartása az osztrák közvéleménynek, — nem akarom mondani az osztrák kormánynak, mert hiszen az utóbbi időben az osztrák kereskedelemügyi minister ur legalább ott szokatlan egyenességgel próbálta a szerződések erejét és szentségét hangsúlyozni, és mit ért el. csúfosan leszavazták — (Igaz! Ugy van!) ha, mondom, az ily mesterségesen szított agitáczió a magyar gazdaközönség legszélesebb rétegeiben bizonyos aggodalmas érzést keltett, azon ne méltóztassanak csodálkozni. Ne csodálkozzanak különösen azért, mert hiszen, a mint erre mostan rá fogok térni, a t. kereskedelemügyi minister urnak tegnap a házban és a t. ministerelnök urnak tegnap a főrendiházban tartott nyilatkozatai ezen aggodalom eloszlatására abszolúte nem alkalmasak, (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) sőt ellenkezőleg annak továbbra is tápot adnak. A t. kereskedelemügyi minister ur tegnap, mikor Darányi Ignácz képviselő úrral volt szives polemizálni, azt állította, hogy az a végső határ, a melyet a volt földmivelésügyi minister ur kezdeményezésére a múlt kormány elfogadott, de a mely végső határhoz az osztrák kormány is, sőt a törvényhozás másik tényezője is hozzájárult. a Balkán-államokkal szemben egy kissé rideg, egy kissé szűk korlátok közé van szabva, és ő a maga részéről a Balkán-államokkal szemben követendő magatartását nem ilyen rideg szempontokból, hanem ildomosán és méltányosabban fogja fel. (Mozgás és derültség a bal- és a szélsőbahldalon.) Én azt hiszem, hogy a t. kereskedelemügyi minister ur és ugyancsak a t. ministerelnök ur is, kinek ez az ildomossági gondolat ugy látszik nagyon megnyerte szimpátiáját, — mert a főrendiházban ugyanezt volt szives elmondani, kijelentvén, hogy a kormánynak kötelessége, hogy ezt az ildomosságot az osztrák kormánynyal szemben, alkalmazza — kissé túl méltóztatott lőni a czélon. (Igaz ! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Elfelejti a t. kereskedelemügyi minister ur, hogy az összkontingensnek azon megállapításához, a melyet tényleg Darányi Ignácz kezdeményezett, nemcsak a magyar kormány járult hozzá, hanem hozzájárult az osztrák kormány is, sőt ha nem csalódom, hozzájárul a t. földmivelésügyi minister ur kijelentése szerint a jelenlegi magyar kormány is. így tehát ha szemrehányás van azért, hogy az a kontingens kissé szűkkeblűén vagy ridegen lett megszabva, ez a szemrehányás nem pusztán nekünk, hanem önmaguknak is szól. Azután a t. kereskedelemügyi minister ur azt volt szives mondani, hogy nem lehet elzárkózni az osztrák kormánynak bizonyos kivánságai elől, mert hiszen az osztrák kormány olyan nyomásnak volt kitéve bizonyos körök részéről, a mely nyomásnak nem volt képes ellenállani. Értette ez alatt a t. kereskedelemügyi minister ur azokat a tüntető felvonulásokat, a melyekben bizony velünk, magyar gazdaközönséggel szemben nem egészen tiszteletreméltó jelzőket voltak szívesek használni azok a felvonult tömegek, értette azt, hogy ezeknek olyan hatása volt nemcsak az osztrák kormányra, hanem a magyar kormányra is, hogy engednie kellett ebben a kérdésben. Ugy látszik, hogy egy ujabb vámpolitikai irányzat vonul most be ezzel, (Derültség balfelöl.) még pedig az az irányzat, a mely kötött, nemzetközi jellegű vámszerződések hatályát az utcza tüntetésétől és az utcza akaratától teszi függővé, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én elhiszem, hogy az osztrák kormánynak talán jjolitikailag nem volt épen kellemes és nem volt épen könnyű feladat helytállni azért a szerződésért akkor, a mikor annak reá és az osztrák fogyasztó-közönségre nézve terhes kötelezettségeit is be kellett váltani. De ha azt szivesen honorálják akkor, a mikor a reájuk nézve előnyös tételeket a vámmhatár védelmével zsebre teszik, (ügy van! bal felől.) azzal, hogy kizárnak minden idegen konkurrencziát, akkor bocsánatot kérek, legelemibb kötelessége lett volna az osztrák kormánynak ezen tüntetéseket már kezdetben elfojtani és az egész agitácziót kellő értékére leszállítani, (ügy van! balfelől.) Mert még a felől sem vagyok egészen biztos, — ismerve az osztrák kormánynak az ottani sajtóra és a szocziáldemokrata pártra nagyon is nyilvánosan gyakorolható befolyása lehetőségeit — vájjon ez a tüntetési körmenet nem történt-e ugy központilag és ministeri megrendelésre ? (ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De hiszen, ha a jelenlegi kormány annyira fogékony a tüntetések iránt és a népakarat megnyilvánulását, még ha az nem is jelentkezik itt a parlament előtt, hanem csak az utcza mezején, annyira respektálni akarja, én készséggel teszek Ígéretet, hogy hajlandó vagyok a legrövidebb idő alatt a magyar mezőgazdáknak százezreit ide felvonultatni a parlament elé, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) azzal a devizával, azzal a jelszóval, hogy le az ipari czikkek védvámjával, le a vasnak védvámjával! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A kartellekkel!) És roppant fogunk örülni, ha a t. kormány az ilyen tüntetéseknek hatása alatt krisztkindliként vámmentesen ideszabaditja majd az angol, a német, az olasz ipart, és mi abban a boldog állapotban leszünk, hogy Ausztriában esznek olcsó húst, mi pedig kapunk olcsó iparczikkeket. (Élénk helyeslés és taps balfelől.) Ugy-e bár, erre egyenesen azt méltóztatnának mondani, hogy egy ilyen gondolat, egy ilyen feltevés a képtelenség világába való. Igen, a képtelenség világába való, mert ez a magyar fogyasztók millióinak érdekét és javát jelenti, de egyenesen megvalósul és egyenesen megterül az argentinai asztal abban a pillanatban, a mikor az osztrák
