Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-65

224 65. országos ülés 1910 deczember 21-én, szerdán. fogyasztók érdeke azt követeli. (Élénk helyeslés és taps a bal- s a szélsőhaloldalon.) Hát az ildomosság ! (Halljuk! Halljuk!) Ugy­látszik t. ház, ez lesz a nemzeti munkapárt jegyé­ben megindult kormánypártnak uj devizája. (He­lyeslés a hal- és szélsőbaloldalon.) Hát t. liáz, én ugy tudtam, hogyha nemzetek vám- és kereskedelempolitikai tárgyalásokat foly­tatnak, ez nem egészen az illemtan szabályai sze­rint történik . . . (Helyeslés a hal- és szélsőbalol­dalon,) Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Nem illemről van szó, hanem ildomosságról. Mezőssy Béla : • • • hanem t. képviselőház, az egy keserves, vérbemenő munka, a hol az egyik és a másik állam képviselői is, hogy biztositsák a saját nemzetük anyagi érdekeit, megfeszítik, meg­aczélozzák erejüket, Hogy e tekintetben mikép fogta fel tevékenységét az előző kormány, már t. i. az a kormány, a melynek én is szerencsés voltam tagja lehetni, erre vonatkozólag én csak két koronatanút idézek. Az egyik a t. külügyminister, a ki a delegácziók tárgyalása során kijelentette, hogy tárgyalásai valóságos »Kalwarienweg« voltak, és a másik, a t, osztrák kereskedelemügyi minister ur, Weisskirchner, a ki az osztrák parlament előtt ezt szintén azzal toldotta meg, hogy a velünk való érintkezés ezekben a kérdésekben a martirium­nak jellegét viselte magán. (Tetszés a bal- és szélső­haloldalon.) Hát t. képviselőház, én annak a len­nézett és nagyon sokszor lekritizált és bizony az egység szempontjából nagyon is kifogásolható koalicziónak, a melyre támaszkodott az a kormány, a mely így vezette kereskedelempolitikai tárgya­lásait, jobb bizonyítványt, nagyobb és tiszteletre­méltóbb elismerést, nem tudok kiállítani, mint a mit ezen nyilatkozatokkal ezek az illetékes szak­férfiak kiállitottak. (Élénk tetszés és helyeslés a bal­és a szélsőhaloldalon.) Es hogyha most a t. kereskedelemügyi minis­ter ur egy ujabb vámpolitikai irányzatot, az ildo­mosság irányzatát kivánja megkezdeni, ettől nekünk igen, de igen nagy okunk van tartani. (Igaz I Ugy van'í a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én attól tartok, hogy a t. külügyminister urnak ezentúl nem kel] elzarándokolnia a Kálváriák hegyére, hogy ott Mis olajfák alatt kipihenhesse a fáradalmakat, sőt a kereskedelmügyi minister ur is, már t. i. az osztrák, nem fogja széles vállain viselni a Golgotha keresztjét. Nem. Mert a jelen­legi magyar kormány mától kezdve előzékeny, méltánj^os és ildomos. (Derültség a bal- és a szélső­haloldalon.) Egy hatig (a balközépen) : Jó fiuk lesznek ! Mezőssy Béla : És miben rejlik ez az ildomos­ság ? A t. osztrák minister urak beülnek egy szalon­kocsiba, Neumayer polgármester ur felvesz egy legfrissebb sütetü frakkot, lejönnek Budapestre s egy rövid tárgyalás után az egyik azt mondja, hogy nem engedek, a másik fél azt mondja, hogy engedek, és a vége az, hogy minden akadály nélkül jön be az osztrák fogyasztási területre az idegen husmennyiség. En, t. képviselőház, azt hiszem, hogy ezt az ildomossági teóriát be lehetne állítani maximául magasabb pályafutásra készülő fiatal politikusok­nak. (Igaz ! Ugy van; a bal- és szélsöbalóldalon.) Lehetne felállítani ugy, hogy »Ausztriából jövő minden kívánsággal szemben : magyar kormány­férfiú, légy méltányos, légy ildomos, mert csak igy lehet hosszuéletű a te kormányzásod e föl­dön !« (Élénk helyeslés s taps a hal- és a szélsöbal­óldalon.) És t. ház, engedje meg nekem a t. keres­kedelemügyi minister ur, hogy én őt visszavezes­sem az ő politikai pályafutásának egy szerintem sokkal fényesebb, és a magyar közgazdaság megvédelmezése terén sokkal eredményesebb mű­ködéséhez, mint a jelenlegi, a hol még, a midőn a belügyminister ur nem állította fel az ildomos­sági theoriát. . . Hédervári Lehel: Akkor fiatalabb volt! Mezőssy Béla : . . . volt egy kormány, a melyet szintén megfenyegettek a külpolitikai bonyodal­mak mindenféle esélyeivel, megfenyegették a hármasszövetség megrendülésének lehetőségével. Miért ? Csak azért, mert ez a kormány a magyar mezőgazdaság egy elsőrendű érdekének megvédé­sében kitartott egész a bukásáig. És akkor következett az a második kormány, a melynek a t. kereskedelemügyi minister ur is egyik tagja volt, és ez nem ildomos kormány volt, hanem ott vette föl az elejtett fonalat, a hol az előd elhagyta, és államférfiakhoz méltó erős, ki­tartó, válságos és fárasztó munka után megvédte a mezőgazdaság összes érdekeit. Vagy egy másik példát hogy idézzek a t. minister ur élettörté­netébői, midőn ugyanezen férfinak ministerelnök­sége alatt — és ez nyilt dolog, akkor a lapokban is megjelent — gróf Posadovsky a Német biroda­lom képviseletében megjelent Bécsben és a tár­gyalások kezdetén olyan hangot ütött meg, hogy az illető magyar ministerelnök az ildomosság sza­bályainak teljes figyelmenkivül hagyásával össze­csapta a maga kis iráskáit és a t. minister urak aláirtak a lemondási kérvényüket. Aláirtak, de megmentették a magyaT mezőgazdaság érdekeit, mert csak attól az egyáltalán nem ildomos jele­nettől kezdve tudta azt a Németbirodalom kép­viselője, hogy nem marionettekkel tárgyal, hanem komoly magyar államférfiakkal, a kik minden köriilmények között és minden viszonyok között a magyar mezőgazdaság érdekeit meg akarják védeni. Tldomossággal és méltányossági szólamok­kal, ide-oda kertelő, bujkáló nyilatkozatokkal soha nem lehetett egy nemzet álláspontját megvédel­mezni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Én, t. ház, a nyilt helyzeteket szeretem. Ha felállana a t. kereskedelemügyi minister ur és azt mondaná : kérem, én az argentínai hus behozatalában semmi veszélyt nem látok, — és akkor rögtön nem lenne egyedül, csatlakoznék hozzá Pető Sándor t. képviselőtársam (Derült­ség.) — ha azt mondaná, ez abszolúte nem vészé-

Next

/
Thumbnails
Contents