Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-65
65. országos ülés 1910 deczember 21-én, szerdán. 221 agresszivitástól is a legnagyobb mértékben tartózkodtunk ; először is tartózkodtunk azért, mert nem volt reá szükségünk, mert egy igazságos ügynek önmagában az ügyben rejlik a hódító ereje, (ügy van ! Ugy van ! halfelé.) de másodszor tartózkodtunk azért, mert mi nagyon is jól tudjuk, t. képviselőház, hogy minő nehéz Magyarország közgazdasági érdekeit megvédeni ugy a velünk vámközösségben élő másik állammal, mint a külfölddel szemben, még akkor is, hogyha Magyarország minden termelési tényezője vállvetett erővel küzd ezen közgazdasági érdek megvédésében. S épen ezért eddig sem láthatta s ezentúl sem fogja látni soha a magyar közvélemény a magyar gazdaközönségnek olyan állásfoglalását, a mely az összetartozandóságnak ezt az érzetét, a különböző termelési ágaknak egy közös czél, az egész közgazdasági élet felvirágoztatása érdekében való akczióját valaha is és a legkisebb mértékben is megzavarná. Hiszen, t. uraim, miben rejlik a támadások nak, a melyekben bennünket részesítenek, alapja és inditó oka ? Tetszik, vagy nem tetszik, ma az adott helyzet az, hogy az egész világ vámpolitikai irányzata a védvámos rendszeren alapul. Ez lehet kellemetlen, ennek lehetnek kinövései a széles társadalmi rétegek, a fogyasztóközönség érdekei szempontjából, de, bocsánatot kérek, hogy a védvám támogató ereje egyformán melengeti az ipart és a mezőgazdaságot, ez egy olyan elemi igazság ma mely bizonyitásra abszolúte nem szorul. (Igaz ! Ugy van ! haljelöl.) És épen ezért sajnálnom kell, t. képviselőház, hogy a támadás — mert, hogy támadás volt az kétségtelen — olyan körök részéről indult ki, a mely körök az ipari védvám melengető hatásának elsősorban és főleg nagyon sokat köszönhetnek. Ertem ezalatt azt az akcziót és azt a memorandumot, a melyet a gyáriparosok országos szövetsége megindított és a mely memorandum itt a ház asztalán fekszik. Bocsánatot kérek, hogyan érezné magát az a zsenge magyar gyáripar, a melynek fejlesztését a t. kereskedelemügyi minister ur — egészen helyesen — teljes erővel, és minden rendelkezésére álló eszközzel felkarolni akar, ha pl. mi, a magyar mezőgazdaság, állandóan egy nagy agitácziót indítanánk az ipari védvámoknak ilyen vagy amolyan formában való meggyengítésére, vagy egész eltörlésére ? Egy ilyen agitáczió mellett lehetséges lenne-e Magyarországon az ipari konszolidáczió ? Lehetséges lenne-e Magyarországon gyárakat alapítani ? Nos tehát, t. képviselőház, ha a magyar gazdaközönség türelemmel, a vállalt kötelezettségnek hűségével viseli azokat a terheket, a melyek az ipari védvámban kétségtelenül benne foglaltatnak, akkor a legelemibb méltányosság, a legelemibb igazságosság követeli azt, hogy ugyanazok az ipari körök ne kövessenek kerülő utou olyan irányzatokat, a melyek a mezőgazdasági védelem biztonságában való érzetünket megingatják vagy csökkenthetik. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) És különösen nagy hiba, t. képviselőház, —• és ez megint a gyáriparosok szövetségének memorandumára szól —• hogy ugy tüntetik fel a dolgot, és ezt statisztikai adatokkal is igyekeznek igazolni, —• igazán, ezek a statisztikai adatok inkább dajkamesék, mint komoly számok — hogy a mezőgazdasági vámvédelem tulaj donképen senki másnak nem válik előnyére, csak a nagybirtoknak ; tehát a kisbirtoknak sincs haszna belőle. Az a törekvés, a mely azt czélozza, hogy a magyar nagy-, közép- és kisbirtok között igy mesterséges ellentéteket támaszszanak, nem fog sikerre vezetni. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a haloldalon.) Ezt méltóztatnak látni a vita eddigi folyamán is, a mikor a legexkluzivebb és a legélesebb álláspontot nem mi, a kik talán a középbirtokhoz közelebb állunk, hanem a kisbirtok képviselői foglalták el, az egész vonalon. (Ugy van ! halfelöl.) Hiszen, t. ház, ha ellentétet lehet keresni egy vámpolitika terén, akkor igenis, van ellentét a kisipar és a nagyipar helyzetében. (Igaz ! Ugy van! Helyeslés a haloldalon,) Ha van ellentét és ha lehet arról beszélni, hogy egy védvámos politika minek a melengető ágya, akkor mi igenis, nagyon könnyen beigazolhatnék, mindenféle statisztikával számadatok nélkül, hogy a túlzott védvám, támogatva a kartellek és trösztök erejével, nagyranöveli a kapitalisztikus nagyipart, de ugyanakkor létalapjában rendíti meg a kisipart, (ügy van! Ugy van ! a hal- és szélsőbaloldahn.) Polónyi Géza : Sőt kipusztítja, egyenesen kipusztítja ! (Ellenmondás a jobboldalon.) Hány iparág volt, a mely elpusztult ? (Halljuk ! Halljuk ! a balés a szélsőbaloldalon.) Mezőssy Bé!a: Mi soha ezt az érdekellentétet kihegyezni nem törekedtünk, mert tudjuk, hogy modern állam csak ugy viselheti el a nagy terheket, a melyek egy modern állam fejlődésével szükségszerűen jelentkeznek, ha tőkeerős és hatalmas nagyipar is fejlődik, és mi mégis ezen ellentétek kiszinezésétől tartózkodtunk, pusztán és kizárólag azért, mert a termelési ágak között az összhangot megzavarni nem akartuk. (Ugy van! a hal- és szélsőhaloldalon.) De tovább megyek, t. ház. Egyenesen állítom és meggyőződésem egész erejével azt mondom, hogy a védvámos politika mezőgazdasági szempontból sokkal hathatósabb és sokkal szükségesebb a kisbirtok érdekében, mint nagybirtokéban. Es megmondom ennek a magyarázatát is. Különösen áll ez Magyarországra nézve. Hiszen utóvégre az a nagybirtok — mert hiszen a középbirtokról nem kívánok ezúttal beszélni, mert annak a helyzete ma Magyarországon a reá háruló társadalmi és állami terhek egész tömegénél fogva sokkal rosszabb, (Igaz! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldahn.) és igy a kisbirtokkal valószínűleg teljesen eg}'"enlő elbánás alá esik, (Ugy van! a hal-és a szélsőbaloldahn.) — a