Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-64
210 6í. országos ülés 19Í0 deczember 20-án, kedden. zetét azzal, mikor egy folyóhoz közel áll a Maradáshoz, semmiképen sem találó, mert nekem az a meggyőződésem, hogy a magyar mezőgazdaság helyzete régen nem volt olyan kedvező, mint a milyen ma. (Elénk helyeslés jobbfdől. Zaj balfelöl.) Baross János: Tehát rontsuk el! Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Tessék a tényeket venni, ugy a mint vannak. Én azt hiszem, hogy a ki hazánknak jót akar, annak csak azt kell akarnia, hogy a magyar mezőgazdaság mindig olyan kedvező helyzetben maradjon. (Elénk helyeslés jobbfdől.) Ezek oly tények, a melyeket elhallgatni és eltakarni nem lehet. (Igaz ! TJyy van ! jobbfdől.) És most áttérek tulaj donképeni feladatomra, arra t. i., hogy a szerb kereskedelmi szerződés ellen felhozottakra reflektáljak. (Halljuk! Halljuk.') A szerb szerződést a függetlenségi párt mindkét árnyalatának vezérszónoka elfogadta. Az egyik föltétlenül, a másik csak bizonyos föltételek mellett, azonkívül a néppárt vezérszónoka is elfogadta. Azokat a föltételeket, a melyekhez a velem szemben ülő párt a maga hozzájárulását kötötte, részint Pajzs t. képviselő ur, részint pedig gr. Károlyi Mihály t. képviselő ur fejtette ki. Az a feltétel. a mely Pajzs t. képviselő ur részéről felállíttatott, az, hogy ő csak abban az esetben fogadja el a szerb kereskedelmi szerződést, hogyha az állattenyésztési czélokra a budgetben felvett összeg kellően felemeltetik. Számot nem mondott. Gr. Károlyi Mihály igen t. képviselő ur pedig azt mondta, hogy abban az esetben járul ő hozzá a kereskedelmi szerződéshez, ha először a földmivelésügyi minister ur a jövőben meg fogja tartani azt a titkos szerződést, a melyről ma már mindenki tud és a mely megállapítja azt a kontingenst, melyet túllépni nem szabad, másodszor, hogy a földmivelésügyi minister ur a ház szine előtt nyilatkozzék az élőállat behozatala ellen, harmadszor határozott njdlatkozatot vár az igen t. földmivelésügyi minister úrtól a tengerentúli hus behozatalára nézve. Ha sorba veszem mindezeket a feltételeket és kívánalmakat, azt találom, hogy ezeknek egyike sem függ szorosan össze a szerb kereskedelmi szerződéssel. Ha ezek a feltételek és kívánalmak mind teljesíttetnek még ebben a perezben, vagy mind ehitasittatnak véglegesen, azért a szerb kereskedelmi szerződés sem jobb, sem rosszabb nem lesz. Azonkívül a feltételek közt vannak olyanok, melyek oly vague természetűek, hogy azokról sohasem lehet tudni, ha teljesíteni akarnók is, megfelelünk-e a t. ellenzék szónokainak ? Én abban a vélekedésben vagyok, hogy a leghelyesebb parlamenti praxis az, ha a ház asztalán fekvő minden javaslatot a maga érdeme szerint Ítélnek meg, és veszedelmes praxisnak tartanám azt, ha az ellenzéki szavazatok megnyerése szempontjából a kormány bizonyos olyan nyilatkozatokat tenne, a melyeket különben termié nem volna szándékában. (Elénk helyeslés jobbfelól.) Ép azért, csak azokat az ellenvetéseket akarom megvilágítani, a melyek a szerb kereskedelmi szerződésből folyólag és annak belső tartalmára nézve itt tétettek. Ha erre a feladatra vállalkozom, akkor jóformán kizárólag Pajzs t. képviselő ur beszédével keü foglalkoznom, a melynek még nyomatékot adott Darányi t. képviselőtársam mai nyilatkozatával, a melyben kijelentette, hogy Pajzs képviselő ur beszédével mindenben egyetért és azzal azonosítja magát. Darányi Ignácz : Azt nem mondtam. Hogy mindenben azonosítom magamat, azt Károlyi Mihály beszédére mondottam. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Azt is méltóztatott mondani, hogy Pajzs képviselő ur beszédét helyesli. Baross János : Nagyban és egészben. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Pajzs t. képviselőtársam beszélt a szerződéshez legbővebben. Azt mondja a t. képviselő ur mindjárt beszéde legelején, hogy abból a 14 millió korona értékből, a melyből a Szerbiából való behozatal állott, Ausztria megvette azt, a mire szüksége volt, ellenben a többi mind olyan dolog volt, a mely Magyarország kárára volt, a mennyiben a mezőgazdasági termények értékét, illetőleg árát alászállitotta. A t. képviselő ur vélekedése szerint tehát Ausztria megvette azt, a mire szüksége volt, Magyarország pedig megvette Szerbiából azt, a mi ártalmára, legalább mezőgazdasági érdekeinek ártalmára volt. És ezt nem mintegy mellékes megjegyzést mondja, hanem szóról-szóra hozzáteszi, hogy >>ebben a rövid pár tételben megcsinálhatjuk Szerbiával régebbi időben fennállott kereskedelmi forgalmunk rövid mérlegét.« A ki ilyen hamis premisszából indul ki, hogy t. i. egyáltalában egy egész ország megveszi azt, a mi neki ártalmára van, holott a másik rész, Ausztria megveszi azt, a mi neki hasznára van, az helyes következtetésekre, abszolúte nem juthat. Én nem is vagyok abban a vélekedésben, hogy Magyarország azt vette meg, a mi ártalmára volt Magyarország is azt vette meg, a mire szüksége volt. A t. képviselő beszéde fonalán közölte velünk, hogy ő marhahizlalással is foglalkozik. Én azt tudom, hogy abból a szubjektív álláspontból, a melyet ő elfoglal, Magyarországnak a szerb marhára nincs szüksége, de ugy tudom, hogy Magyarország lakossága nemcsak olyanokból áll, a kik húst produkálnak, hanem olyanokból is, a kik húst fogyasztanak. (Ugy van J jobbfelól.) Én azt hiszem, hogy azoknak, a kik Magyarországon húst fogyasztanak, arra a szerb marhára igenis szükségük volt. Azt mondják erre, hogy ez felesleges, Magyarországnak nincs szüksége a szerb marhára, és ma abban az igen érdekes beszédben, a melyet Pirkner t. képviselőtársam elmondott, ő is hasonlót állított és arra hivatkozott, hogy Magyarországnak igen jelentékeny marhakivitele van.