Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-64

64. országos ülés 1910 deczember 20-án, kedden. 205 Láng Lajos t. képviselőtársam és barátom és Pap Géza t. barátom, a földmivelési tárcza régi derék referense, hogy ezek a derék férfiak, hogy írhatnak alá olyan passzust, a mely nyilvánvaló falsum? (Helyeslés balfelöl.) Kérdem, van-e itt a t. házban valaki, a ki az argentínai hus behozatalát sürgeti? Pető Sándor: Igen van! Én is sürgettem és sürgetem! (Nagy zaj és derültség a baloldalon.) Darányi Ignácz: Hát kérem, ha egy van is, egy fecske nem csinál nyarat. (Derültség.) Miután én a pénzügyi bizottságról még sem tételezhetem fel azt, hogy a való tényekkel nyilván ellenkező indokolásokba menjen, hát én gondolkoztam, hogy ez a passzus hogy jöhetett a jelentésbe, és talán sikerült is megtalálnom az okát. Itt egy szócska kimaradt, hogy t. i. általános óhaj nyilvánult meg Ausztriában. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És ugy látszik, a t. pénzügyi bizottság Ausztria óhajával kívánt számolni. (Ugy van! Úgy van! a baloldalon.) T. ház! A. kérdést tisztázottnak azért sem tekinthetem, mert a mint méltóztatnak tudni, az osztrák reichsrath túlmenve a drágasági bizottságnak is indítványain és javaslatán, Magyarországra való minden tekintet nélkül, mintha ők egyoldalulag intézkedhetnének, kimondta, hogy a szükség szerint, időbeli és mennyiségbeli korlátozás nélkül, az argentínai húst be kell hozni. Az igen t. földmivelésügyi minister ur azzal óhajt bennünket megnyugtatni, hogy hiszen a berendezések nincsenek meg még ahhoz, hogy nagyobb terjedelmű behozatal történhessék. Hát elismerem, hogy nincsenek meg, de én biztosithatom a t. minister urat, hogy meglesznek. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Soha! Darányi Ignácz: Méltóztassanak megnézni a legújabb bécsi lapokat és a legújabb bécsi lapokban azt fogja találni az igen t. kormány, miszerint az osztrák kereskedelmi központ nagy munkálatban van, nagy vállalatokat akar létesíteni hűtőházakra, hajóforgalom állandó berendezésére. És méltóztatnak gondolni, hogy ha majd egyszer meglesznek azok a nagy hűtőházak és a hajójáratok be lesznek rendezve, hogy akkor könnyebb lesz majd ezen kérdés visszacsinálása? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Van egy másik körülmény is, a mely aggaszt engem. Ez az osztrák földmivelésügyi ministernek a hajóstársaságokhoz intézett leirata. Mi van abban a leiratban? Abban nemcsak arról a küldeményről van szó, a mely már bejött — mert tudjuk, hogy egy szállítmány már behozatott, — hanem arról is, a mely deczember végén ós január elején fog 650—800 tonna mennyiségben bejönni. (Mozgás a baloldalon.) Es nemcsak ez van abban a leiratban, hanem pozitive benne van az is — nem akarom felolvasni, kiilönben is németül nem szeretek itt idézni, (Élénk helyeslés a baloldalon. Derültség jobb felöl.) hanem bárkinek szivesen szolgálok a ministeri leirat szószerinti szövegével — mondom, ebben a leiratban, a melyben február, márczius és április hónapokra is havonként 800 tonna engedélyeztetik a hajósvállalatnak, a melyben tehát már túlhaladva íz ä 2000 tonna, a mit a t. minister ur a bizottságban említett, (Mozgás a baloldalon.) ebben a leiratban van ezenkívül egy igen veszedelmes passzus, a mely azt mondja, hogy a tovább menő engedélyt az osztrák földmivelésügyi minister most nem adhatja meg, (Zaj. Elnök csenget.) azonban az esetben, ha a jövőben további importok kilátásba vétetnének, nem fog habozni a földmivelésügyi minister az engedély ugyanilyen feltételek alatt a t. hajóstársaságnak megadni. (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Hallatlan! Botrány!) Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Hogy lehet ilyet mondani! Darányi Ignácz: Parancsol? Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Arra a közbeszólásra mondtam, hogy ez botrány. Darányi Ignácz : Kérem, ezt mondani, tőlem távol állott. Ismétlem, ebben a leiratban az van mondva : ha a jövőben további importok vétetnének kilátásba, akkor az osztrák földmivelésügyi ministerium nem fog habozni az engedélyt hasonló feltételek alatt a társulatnak megadni. (Mozgás a baloldalon.) Itt tehát már egy elvi nyilatkozattal állunk szemben (Felkiáltások a baloldalon: ígérettel!) és majd a mikor a magyar és az osztrák kormány közt ez a kérdés szóba kerül, akkor újra fogunk találkozni azokkal a bizonyos külügyi szempontokkal, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) a melyek szerint most már a monarchia tekintélye kifelé is angazsirozva lévén, azt a tekintélyt többé koczkáztatni nem szabad. (Igás! Ugy van! Zaj a baloldalon.) Förster Aurél: Persze, hát ha Argentína megtámad minket? (Derültség a baloldalon.) Darányi Ignácz: És most már nemcsak Argentína, de más államok is a szegény magyar gazdákra és a magyar mezőgazdaságra vetették a szemüket. Itt van a kezemben Uruguájnak egy emlékirata — a nevét is csak az iskolában tanultuk, — a melyben ajánlkozik, hogy ő Fiúméba tetszés szerint szállít élő állatot és húst is. Ha igy haladunk, akkor minden lehető és lehetetlen állam Magyarországra fog pályázni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Darányi Ignácz: Olvassuk, hogy az argentínai érdekcsoportok (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) amerikai hatalmas vállalatokkal^ szövetkezve, hus trösztöket készülnek csinálni. És akkor majd elérjük azt, hogy a magyar állatállomány árát nem mi szabályozzuk, hanem tengerentúli