Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-64

204 6í. országos ülés 1910 deczember 20-án, kedden. majdnem ötször annyi, mint Ausztria és Magyarország együttvéve. Hát mit méltóztatnak gondolni, hogy azon viszonyok között, a melyben ők élnek és gazdálkodnak, milyen lehet ott az állategészségügyi szolgálat ? De van nekünk egy megbízható forrásunk is abban a tekintetben, hogy ott az állattenyésztést miként űzik. Ott vannak az úgynevezett pampák, azok a nagy rétek és nagy legelők, a melyeken az állatállomány van. Egy ember birtokában négyzetmérföldekre terjedő területek vannak, nem árkokkal körülvéve, nem sövénynyel és fasorral, csak egy drótocskával bekerítve és a mikor az egyik nyájat át akarja valaki hajtani valamely város központjába, hát mit méltóztatnak gondolni, ez hogyan történik ? Talán rendes utakon ? Nem. Minden szomszéd kötelezve van az ő drótkerítését megnyitni és a saját nyáján és legelőjén keresztül átereszteni a másikét. Ezek, kérem, a legprimitívebb viszonyok, a melyek csak elkéjjzelhetők. (TJgy van!) De ezen területi számok képet adnak arról is, hogy közgazdasági szempontból milyen versenynyel állhatunk szemben. Az igen t. földmivelésügyi minister ur, a mikor a száj- és körömfájásról beszélt, igen helyesen hangsúlyozta, hogy hihetetlen módon lehet a száj- és körömfájást az egyik istállóról a másikra átvinni. Igen helyesen hangsúlyozta, hogy el van zárva az egyik istálló, el van zárva a másik istálló, a« állatokat ki nem eresztik és a fertőzés mégis megtörtént. Az állatorvosok és a szakértők azt mondják, hogy az a por, a mely az ember talpán van, már az is elég, hogy a fertőzést tovább vigye. Nagy tévedés az, mintha az állati fertőzést csak az élő állattal lehetne átvinni. A fertőzést igenis át lehet vinni a hússal ós a husszállitással is. Hiszen az argentínai húst nem eresztik be sehova az európai kontinensre. Angliában igaz, hogy beeresztik, de igaz az is, hogy Anglia feláldozta az ő mezőgazdaságát, az ő szabad kereskedelmi és ipari érdekének. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Nem az állattenyésztését! Darányi Ignácz : . . . de már kezdik belátni, hogy nagy hibát csináltak, és szeretnék a dolgot bizonyos mértékig visszacsinálni. (Igaz! ügy van! a haloldalon.) De álljunk meg az angol példánál. Azt mondhatná valaki, hogy, ha Anglia nem is védi annyira a mezőgazdaságot, mint kellene, miért nem fél a fertőzéstől. Legyen szabad nekem egy példát mondanom. Ha a lapokban azt olvassuk, hogy Londonba behurczolták a pestist valamely hajóval, mindenki nyugodt. Miért ? Mert holt bizonyos, hogy azt a pestist 48 óra alatt elfojtják. Kérdezem, hogy az európai városok legnagyobb részében. ha a pestist behurczolják, a biztonságnak ugyanaz az érzete fog-e a közönségen uralkodni? Nem. A fél város 24 óra alatt vándorbotot vesz a kezébe. És honnan van az? Az onnan van, mert Angliának egyfelől elszigetelt geográfiai helyzete van, a melyben sokkal könnyebben védekezik. De másfelől onnan, mert az angol egy ilyen járvány elfojtására nem sajnál pénzt és áldozatot: van is neki; onnan, hogy szemben azokkal a szomorú jelenségekkel, a melyekre nálunk a földmivelésügyi minister ur utalt, a hatóságok legnagyobb erélyére lehet számítani, és onnan van, hogy a hatóságokat az angol társadalom egész erélylyel és egész hatálylyal támogatja. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Nagyon szeretném, ha egyszer a mi viszonyainkat az angol viszonyokkal lehetne összehasonlítani. De önáltatás volna, ha ezt a jelen időben még tenni akarnám. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) A kereskedelemügyi minister ur a bizottságban elismerte, hogy 2000 tonna argentínai hus behozatalára az engedély megadatott. Sajnálom, nem annyira a 2000 tonna miatt, hanem azért mert nekem az a nézetem, azt hirdettem mindig, hirdetem ezen ügyben is, hogy nem helyes, egy lejtőre lépni, (Élénk helyeslés a baloldalon.) mert egy lejtőn igen nehéz megállani, kivált akkor, mikor az osztrák ipar önzésével és egyoldalú felfogásával állunk szemben. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon) Már most ezóta hosszabb idő folyt le. Ugyanabban az időben az osztrák kereskedelemügyi minister az osztrák parlamentben 10.000 tonnáról beszélt és e differenczia kérdése még a mostani vita folyamán sem tisztáztatott. De vannak aggályos körülmények. Ezen aggályos körülmények közé számítom a pénzügyi bizottság jelentését. A pénzügyi bizottság egy szakszerű jelentést terjesztett elő a szerb szerződésről, de abban van egy passzus, a mely ugy illik a jelentéshez, mint egy szabályos szép arczhoz egy nagy bibircsók, (Derültség.) Ebbe a jelentésbe a következő passzus szúratott közbe, — nagyon érdemes elolvasni — (olvassa): »A kormány különben a fogyasztási érdekekre való tekintettel . . .« — most kérem ügyelni — ». . . azon általánosan megnyilatkozott óhajt is figyelembe vette, miszerint az argentínai húsnak próbára való behozatalát lehetővé tette.« Hát kérem, hol nyilatkozott meg ez az óhaj ? Felkiáltásolt b alfelöl: Ausztriában !) Én nem beszélek most, t. ház, a gazdákról, nem beszélek a gazdasági egyesületekről, nem beszélek az összes gazdakörökről és szövetkezetekről, a melyek mind megnyilatkoztak, hanem gentinai husbehozatalt Budapest székesfőváros sem sürgette, (TJgy van!) nem sürgette a budapesti kereskedelmi kamara, nem sürgette a gyáriparosok társulata, senki sem sürgette. (Igaz! TJgy van! bal felől.) Megvallom, nem tudom megmagyarázni, hogy ilyen jelentésben, a melyet olyan jeles férfiak irnak alá, mint dr.