Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-57

14 57. országos ülés 1910 deczember 12-én, hétfőn geket a kiadásokból pedig leütve a beruházásokat, \-.y, állam saját bevételei 138 millió korona erejéig nem fedezték a kiadásokat, — itt jön a punctum saliens, — addig az 1911. évben, ismét leütve a kölcsönből származó bevételeket, a kiadásból pedig a beruházásokat, azt látjuk, bogy az állam rendes bevételei fedezik az összes kiadásokat és igy az államháztartás egyensúlya helyre van állítva. Két számot fogok mondani és a t. pénzügyminister ur gyakorlati észjárása be fogja látni, hogy óriási tévedésnek esett áldozatul. Ugy tudom, hogy 1672 millióval zárul az 1911-ik évi előirányzatnak mind a két oldala. Lejön ebből 128 millió kölcsönből eredő bevétel.; azonkívül leütötte a pénzügyminister ur az összes beruházásokat. En alkalmazom azt a mérleget, a melyet velünk szemben alkalmazott a pénzügyminister ur, a mely 138 millió hiányt eredményez az előirányzatára, s akkor kitűnik, hogy az a nagy munka, a melyet ön végzett, két számban fejezhető ki: a mi előirányzatunk végződött 80 millió, az öné 79 millió deficzittel. (Derültség és tetszés halról.) öt perez alatt meg lehet tenni ezt a számítást. És ez a tévedése önnek, ez az elszámitása, ez adja kezünkbe a kulcsát annak, hogy be tudjuk bizonyítani gyermek előtt érthetően, hogy az az állítás, a melyet tett a pénzügyi egyensúly helyreállítására, nem igaz, mert nem kellett semmit sem tenni, mert nem volt megzavarva az egyensúly. A botlás óriási; de felteszem a pénzügyminister ur komolyságáról és férfiasságáról, hogy. ha meggyőződik ezen adatok helyességéről, be fogja vallani tévedését, mert gondolatban sem jutott soha eszembe, hogy szándékossággal vádoljam a pénzügyminister urat, mivel a pénzügyminister urnak előző működése nem ad jogot eg3^ébre, mint hogy a legnagyobb komolyságot és őszinteséget feltételezzem ott, a hol számokról, a számoknak az ország pénzügyeire és gazdasági helyzetére kiható eredményeiről van szó. így áll a helyzet, t. pénzügyminister ur. Tehát ha a 138 milliós tételt elfogadjuk zárszámadási tételképen mi reánk beállítom a 79 milliós defiezittctelt erre vonatkozóan is egyszerűen beállítom. ön magára nézve az én számítási metódusomat követte, levonta az összes beruházásokat, s miután ezek 138 milliót tesznek ki, a kölcsönből eredő összeg pedig csak 128 milliót, ez a levonás még a javára vált önnek, a mennyiben felesleget eredményezett. Ellenben az állami számvevőszék által alkalmazott számítás szerint levonatik 128 millió bevétel és a kiadásból 50 millió, mint a mely az 1904. és 1908-iki beruházási törvényen alapul. Ez olyan tévedés, a melyet reparálni kell, a miről tájékoztatni kell az országot, mert ha hisz a t. pénzügyminister ur azon mérleg igaz voltában, akkor igenis nem felesleggel zárul az 1911-ik évi költségvetési előirányzat, hanem 79 millió deficzittel, ebben ugyan benne lesz a bevallása annak, hogy mi az az óriási munka, a melyet kifejtett ; ha pedig, a mint komolyan állítom, hogy nem lehet, ő sem fogadja el annak a mérlegnek a helyességét, nem fogadja el azt, hogy ezen mérleget applikálni lehet, a nélkül, hogy ez a pénzügyi helyzet félreismerésére vezetne, akkor szintén vallomás van benne, mert már volt szerencsém ismételten kimutatni, hogy azok a számok, a melyek a rendes kezelésben mutatkoznak, a melyek a mi államháztartásunknak a gerinczét képezik, minden egyebet mutatnak, csak azt nem, hogy a pénzügyi egyensúly meg lett bolygatva. (Ugy van ! Ugy van! balról.) Ez volt, t. pénzügyminister ur, az általános vitánál önnek az állásfoglalása : 138 millió elenyésztetett deficzit, nem tudom, hány ezer korona felesleggel. Ezt a tételt, azt hiszem, tisztáztuk oly módon, hogy erről többet beszélni nem kell. (Ugy van! balról.) De van még egypár ténybeli tévedés a t. pénzügyminister ur tegnapelőtti beszédében, melyekre kénytelen vagyok felhívni a t. pénzügyminister ur figyelmét. A t. pénzügyminister ur tegnapelőtti beszédében, — kénytelen leszek majd felolvasni a tételt — hogy ugy mondjam, költői háttért adott a munkája megkezdésének; vázolta azt a rendkívül nehéz helyzetet, a melyben a pénzügyminister ur az állam pénzügyeinek vezetését átvette. A helyzetnek ezen vázolásában tévedésbe esett, t. pénzügyminister ur. ön azt állítja, hogy az előző kormány elköltött beruházási czélokra rendelt 80 millió koronát, oly bevételeket, a melyeknek ellenértéke, a beruházások, nem történtek meg, elköltötte ezt a kormány • törvényhozási felhatalmazás nélkül. Ebből az az egyetlen dolog igaz, t. pénzügyminister ur, hogy a 78 millió előírási tételt, a mely, mint voltam bátor jelezni, az annexiós költség, költöttük el. De elsősorban az előírási mérleg 76 millió felesleget mutat a rendes kezelésben és 60 millió a felesleg a tényleges kezelésben, tehát semmi szüksége nem lett volna az előző kormánynak, hogy e czélra más pénzekhez nyúljon, mert hiszen ezt a szükségletet a rendes kezelésből fedezhettük volna néhány millió hijján. Újból utalok erre. Ttt is a 136 niillió természetének a kérdése teszi köztünk a differencziát; ez az államnak saját belételi forrásaiból eredő előlegezett összeg ; ebből az előlegezett összegből teljesítettek beruházási kiadások, még pedig külön törvényben rendelt beruházási kiadások. Mi ezt csak visszavettük és épugy kezelhettük volna pénztári készletként, ha a kölcsönt hamarább kötjük meg és akkor sem a t. pénzügyminister ur, sem bárki más ezért nekünk szemrehányást nem tehetett volna, legfeljebb bírálhatta volna, hogy a megtett kiadások szükségesek és helyesek voltak-e. (Helyeslés balról.) De ezzel szemben azt mondani, hogy beruházási pénzeket törvényhozási felhatalmazás nélkül elköltöttünk más, meg nem engedett czélokra — ez súlyos vád, a melyet kénytelen vagyok a magam részéről, de kénytelen vagyok azon férfiú nevében is visszautasítani, a ki a