Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-57

57. országos ülés 1910 deczember 12-én, hétfőn. 15 pénzügyi kormányzat terén találhat versenytársat Magyarországon, találhat méltó utódot, de a kin eddigelé Magyarországon a pénzügyi kormányzatban senki tul nem emelkedett, a kit senki meg nem haladott. (Ugy van ! Ugy van ! Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. pénzügyminister ur vázolván a helyzetet, áttért és elvezetett minket a központi állampénztár rejtekeibe. Keresem a czélszerűségi okát ennek. Megvallom, nem ismerem a központi állampénztárt személyesen; négyévi működésem alatt semmi közöm nem volt hozzá. És most nem találom más okát annak, hogy a t. pénzügyminister ur a pénzügyi helyzet vázolása során a központi állampénztárba vezet, nem találom más okát, mint azt, hogy az eredmény, a melyet az általános pénzügyi helyzet mutat, mutat a pénztári készletek tekintetében — újból hangsúlyozom, hogy mig a t. pénzügyminister ur 136 milliót hagyott utódaira, mi 158 millióval váltunk meg a pénzügyi kormánj'zattól — kellemetlen neki, kellemetlen az a pénzügyi helyzet, a melyet jeleztem, a rendes bevételek és rendes kiadások egymáshoz való arányában és ezért a t. pénzügyminister ur az egész állami kezelés teréről elvonult egy szűkebb térre és itt van az ő előnye, oly térre, a hová nem követhetem, mert kimutatások nem állanak rendelkezésemre. De nem arról van szó, hogy egyik vagy másik pénztárnál, ha épen a legfőbb gyüjtőj3énztárnál is mennyi volt a pénz, mert hiszen az állam pénzkezelése nem ugy megy, hogy január 1-én a fiókban legyenek a félévi kiadásokra szükséges bevételek ; nem erről van szó, hanem arról, hogy az ország pénzügyi helyzete olyan volt-e, hogy zavar nélkül lehetett vinni a pénzügyi kormányzatot. A tételek felemlitésénél, a melyek csoportjaiba nem követem a t. pénzügyminister urat, azt hiszem megfeledkezett egy oly tételről, a melyről épen a közelmúltban elfoglalt állásában, mint a Hitelbank igazgatóságának tagja, tudomással kellett birnia, értem a fogyasztási adók számlatételét. De hagyjuk ezt. Mi volt a pénzügyi helyzet, a melyet a t. pénzügyminister ur kapott ? Kétszáztizenöt milliót hoz fel, hogy ki kellett fizetni deczember végére. Ez az aggodalom bántotta, a mikor azt mondja, hogy nyolcz napra nem volt pénz. És felhozza azt a borzasztó 80 milliós defraudálást, az aimexió költségét, a melyet az előző kormány elkövetett, ezzel mutatja ki a kényszerűséget arra, hogy harmadnapra egy 25 milliós kölcsönt vegyen fel. En ugy vagyok értesülve, t. pénzügyminister ur, (Halljuk ! Ralijuk ! baljdöl.) hogy ez a körülmény, hogy ön kölcsönt kellett hogy kössön, saját akaratából történt. (Igaz! Ugy van! baljelöl.) Ugy vagyok értesülve a legilletékesebb helyről erre vonatkozólag, hogy az a kölcsön finalizálva volt, de önnek az elődje köteles udvariasságból megkérdeztette öntől, — megint egy öntől nem idegen személy által — hogy ő realizálja-e a kölcsönt, vagy ön kivánja-e azt realizálni ? ön választotta ezt a módot. (Derültség a baloldalon.) Bocsánatot kérek, ezt nem fogja velem elintézni a t. pénzügyminister ur, ezt más valakivel, olyannal fogja elintézni, a kiről minden eszközzel gondoskodnak, hogy elveszítse kedvét ahhoz, hogy helyet foglaljon itt a házban és saját erejével védelmezze ezeket a dolgokat, nem az enyémhez hasonló csekély erővel, (Éljenzés és taps a baloldalon.) hanem a maga erejével, melynek méltó versenytársa ebben az országban még nincsi De én elejtem ezt a diszkrét kérdést, és nem is hoztam volna elő, ha felhatalmazásom nem lett volna reá. Mi volt önnek a pénzügyi helyzete ? Az 1908. évi L. t.-czikk 7. §-a felhatalmazta az előző kormányt 345 millió korona és 48 millió aranyforint, tehát összesen 445 millió korona kölcsönnek megkötésére. Ebből az előző kormány igénybe vett 173 milliót, tehát önnek, vagy ön előtt az előző kormánynak rendelkezésére állott 173 millió szabadon felvehető összeg minden perezben. Ha önnek ilyen nagy szívfájdalmai voltak, felvehette volna bármely perezben, és akkor hárította volna esetleg az árfolyamveszteséget az elődje nyakába, de ebben az esetben nem azt mondhatta volna, hogy a rossz pénzügyi helyzet miatt kénytelen volt hivatalba lépése harmadik napján kölcsönt venni fel, hanem ezt a kölcsönt realizálhatta volna, és gondoskodhatott volna, hogy a félév végén mutatkozott 200 millió hiány 172 millió erejéig elenyésztetve legyen. Itt megint kell hivatkoznom arra, hogy az a tétel, hogy az előző kormány 200 milliót nem vett igénybe a rendelkezésre bocsátott összegekből, ez a tétel áll, még pedig oly módon, hogy teljesített 556 millió összegre menő beruházást, 354 millió hitel igénybe vétele mellett, és áll oly módon, hogy ebben az összegben, a 354 millióban már a kifogásolt 136 millió benne szerepel, és a 136 millión kivül hagytunk önöknek 200 millió igénybe nem vett hitelt. T. képviselőház ! Azt hiszem, sikerült négy lényeges pontra nézve tisztáznom a kérdést. Sikerült tisztáznom arra vonatkozólag, hogy az exlex hátralékai mekkorák voltak, mi volt a hatásuk. Állithatom, hogy az összes exlexnek a négy évi kormányzatba beszámítható hatása 50 millióban merül ki. Illetőleg, hogy csak ennyi a differenczia az önöktől átvett cselekvő hátralék végösszege és az általunk önökre hagyott cselekvő hátralék végösszege között. A másik tétel, a melyet bizonyítottam, az volt, hogy a pénzügyminister ur helytelen mértéket alkalmazott, midőn 138 millió deficzitet tüntetett ki. A tétel abban áll, hogy a pénzügyi helyzet nem volt megzavarva, azt nem kellett rendezni, és ha meg volt zavarva, akkor ön, t. pénügyminister ur csak egy millió ára munkát tolj esitett, mert ugyanazon számítással a mi 80 millió hiányunkkal szemben önnél 79 millió mutatkozik. A harmadik tétel az, hogy mi a 80 milliót, nem beruházási czélokra rendelt összegből, hanem a rendes kezelés feleslegeiből legrosszabb esetben