Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-64

190 6í. országos ülés Í910 deczember 20-án, kedden. sekre vonatkozó törvényes rendelkezések hatá­lyának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat (írom. 150, 163) tárgyában. Tisztelettel kérem, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni és az osztályok mellőzésével napirendre kitűzni. Elnök: A pénzügyi bizottság bemutatott jelentése ki fog nyomatni, a ház tagjai között szét fog osztatni és az osztályok melló'zésével napirendre kitüzetni. Rakovszky Iván, a kérvényi bizottság elő­adója, kivan előterjesztést tenni. Rakovszky Iván: T. ház! Van szerencsém bemutatni a kérvényi bizottság elé utalt kér­vények harmadik és négy edik sorjegyzékét. (írom. 16 7,168). Kérem, méltóztassék a sor jegyzékeket kinyomatni, szétosztásukról gondoskodni, és mél­tóztassék az azokban foglalt kérvényeket tár­gyalásra kitűzni. Elnök : A sorjegyzékek ki fognak nyomatni, a ház tagjai között szét fognak osztatni, és napirendre tűzésükről annak idején fog a t. ház gondoskodni. Következik napirend szerint a Szerbiával 1910. évi Julius hó 14/27. kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom.133,151) folytatólagos, általános tárgyalása, Lovászy Márton jegyző: JSTovák János! Nóvák János: Mélyen t. ház! Mielőtt az előttünk fekvő szerbiai kereskedelmi törvény­javaslathoz hozzászólanék, engedje meg a t. ház, hogy néhány előzetes észrevételt tegyek. Azt hiszem, hogy a társadalmi, valamint a kulturális életben, minden család, és ugy az állam is, abból él, a mije van. (Zaj. Mnölc csenget) Magyarországon a közgazdaság képezi az állam­nak feladatát, és hiába akarjuk azt letagadni, semmi esetre sem lehet tagadni, sem számadatok­kal, sem a gyakorlattal, (Zaj. Elnök csenget.) nem lehet tagadni, hogy Magyarország ne volna mezőgazdasági állam. Mit látunk a külföldi államokban ? A mely államokban az ipar képezi az állam rendületlen alapját és a megélhetés módját, azok az álla­mok rparkodnak az iparnak minden téren érvényt szerezni, és iparkodnak azt hathatósan elősegi­teni. Ezek az államok a miénknél fejlettebb viszonyoknak örvendenek, és ezt kizárólag annak köszönhetik, hogy létük alapját iparkodnak megerősíteni, mig sajnos, Magyarországon nem ezt tapasztaljuk, nem tapasztaljuk pedig azért, mert a mezőgazdaság képezi Magyarországon az állami lét jogosultságát, ez a legfontosabb, leg­ideálisabb alapja, és épen ez részesittetik a leg­mostohább bánásmódban. (Ugy van! a szäső­báloldalon.) Mi e téren nem mint agráriusok beszélünk, hanem a közjogi érvényesség védel­mezésére emeljük fel szavunkat. Mit látunk a múlt évtizedben leszárnyalt időben a statisztikai adatokban? Azt találjuk, hogy Magyaroiszág az ipari terményeknek ér­vényt akarva szerezni a legmesszebbmenő áldo­zatokat hozta, ugy hogy az állam által ölelgetett, dédelgetett ipar részére meghozta az adóked­vezményeket, az állami segélyeket, a mik Ma­gyarországnak egyik főkiadását képezik. Azt látjuk, hogy az utóbbi időben is az ipar a hor­ribilis összegeket, a melyeket ráfordítottak, nem hogy iparkodnék visszatéríteni, de minden alka­lommal és minden időben arra törekszik, hogy egy-egy rést üssön a mezőgazdasági életen. Mé­lyen t. ház ! Mit találunk az iparnál ? A helyett, hogy Magyarországnak társadalmi életében való jogosultságát elfoglalta volna, hogy velünk egyön­tetűen, tárgyilagosan járna el, ezt nem teszi. Azt ta­pasztaljuk, hogy a mikor rparunkat meghonosí­tottuk, a nagy áldozatokat erre nézve meg­hoztuk, akkor kartellbe léptek. Mi a kartell, mélyen t. ház? Az, hogy érvényesíthesse az rpar az ő poziczióját, hogy legyenek neki megszabott árai és az idő viszon­tagsága azonkívül a világnak eseményei ne juttathassák őt azon kényszerhelyzetbe, hogy az áruját olcsóbban legyen kénytelen odaadni, mint a mennyibe neki van és a mint a nyere­séget kiszámította. Megtaláljuk a kartellt a vasgyáraknál, a czukorgyáraknál, mindenféle gyárnál, sőt a mi a közéletnek megélhetési viszonyait érinti,^ sajnos, még a malmoknál is beállt a kartell. És mit találunk itt, mélyen t. ház ? Azt, a mire előbb is rámutattam, hogy a mezőgazdaság nincs részesítve kellő megvédel­mezésben, mert mikor a gyárak, malmok kar­tellt kötöttek, akkor az igen t. kormányok nem emelték fel a szavukat és nem tettek le ide a ház asztalára egy törvényjavaslatot, mely a kar­telleket megszüntette volna. Meg kellett tehát győződnünk arról, a mit a tények bizonyítanak, hogy Magyarországon egyoldalú politikát foly­tatunk, még pedig olyan politikát, mely a ke­reskedelemnek és iparnak kedvez, a mezőgazda­sági életen pedig csorbát üt. Ha azt akarjuk, hogy a külföldi államokkal legalább, ha nem is lépést tarthassunk, de bizonyos megközelítő erőt fejthessünk ki, akkor igenis nekünk azon kell gondoskodnunk, hogy Magyarországnak társadalmi életében a súrlódásokat megszüntes­sük és lehetőleg olyan törvényeket alkossunk, melyek hivatva vannak ezen súrlódások meg­szüntetésére és r eltüntetésére. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Én elismerem azt, hogy nemze­tünknek az életfentartása érdekében szükséges, hogy Magyarországon a hus. olcsóbbá tétessék. Am akkor tessék a másik téren is a haladás­nak ezt a tényét bebizonyítani, hogy a gyárak is, valamint az ipar és kereskedelem hozzájá­ruljon ezen olcsóbb megélhetésnek feltételeihez. Mert mit találunk? Nincs itt a szerbiai keres­kedelmi szerződésről szóló törvényjavaslatban egy szó sem említve arról, hogy ezek a mező­gazdák, kik ki voltak szolgáltatva valamikor az olcsó eladásnak, majdnem a tönkremenésnek, nehogy most is újból ki legyenek ennek szol­gáltatva, lényeges intézkedéseket kérnek, hogyha

Next

/
Thumbnails
Contents