Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-64
6k-. országos ülés 1910 deczember 20-án, kedden. 191 ilyen viszonyok előállnak, az esetben ne történjék meg, hogy hozzánk más országokból hozhassanak be husszállitmányokat. Azt hiszem, hogyha itt mi nem akarunk egyoldalú politikát, hanem a társadalmi élethez, a népnek jogaihoz és a méltányossági szokásokhoz hiven ragaszkodunk, akkor meg kell találnunk az utat arra, hogy legyen kimondva az is, hogy az a gyáros, ki kartellbe lép, szintén a szükséghez képest adja olcsóbban az áruit, vagy megengedjük, ugy mint mi hozzánk Szerbiából szállítanak be a megélhetéshez szükséges nyersanyagot, hogy ide is szállíthassanak be ipari produktumokhoz való anyagokat. Ha ezt nem csináljuk, akkor, ugy mint a múltban, a jövőben is csak egyoldalú politikát folytatunk, Mit találunk, mélyen t. ház, a megélhetés módjára nézve? A városok rohamosan fejlődnek, de nem a természetes szaporaság révén, hanem az u. n. bevándorlás révén. Mert künn, a községekben, akármilyen sanyarú életmód van, ott a panasz meghallgatva nincs, orvoslásról szó sincs, segítésről még kevésbbé. Miért nem panaszkodnak a községek a husdrágaságra ? Azért, mert hónapokon keresztül nincs ott az asztalra tálalva hus, mig a városokban azért panaszkodnak, mert ott mindennap megvan az asztalon a hus és ha ott a drágaság megvan, azt megérzik. Viszont nem ugy van az, mint a hogy izeni azt nekünk a merkantil csoport, hogy agrárius érdekről van sző, azért van felemelve a húsnak az ára. Tessék megnézni, a községekben ma is 56 krajczárért mérik kilóját a marhahúsnak, 68 krajczárért leölve a métermázsán felüli disznóhúsnak, tehát a közvetítésen kell elsősorban segíteni, nem pedig vád alá helyezni az agrárius érdekeket. Én azt látom, hogy a husbehozatal nem kizárólag a nemzet megélhetésére való tekintettel lesz megengedve, hanem a szomszéd Ausztria érdekében. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mit mond a bizottsági javaslat? Azt, hogy az utóbbi időben Szerbia vámelengedési tarifáját nem élvezhettük, tehát innen nagyon kevés iparczikk ment Szerbiába, ez okból szükség van arra, hogy a vasáru, valamint a papíráru, szóval más czikkek legyenek kiszállítva Szerbiába. A ki megtekinti a statisztikát, meggyőződik arról, hogy az ipari terményeknek 25%-a megy Szerbiába magyar, a 75% osztrák gyártmány a miénknél tökéletesebb és jobban állja meg az ipari versenyt. Igaz tehát Ausztriának ujabb jjiaczokat nyitunk ipari terményei számára, viszont ha a másik oldalról szemügyre veszszük a dolgot, meg kell győződni arról, hogy Ausztriának sokkal nagyobb érdeke a hus drágaságának lealacsonyitása, mint Magyarországnak, mert Ausztria nagyobb fogyasztóképességgel bír, mint mi és kevesebb neki a terménye, tehát több szállítmány érkezik hozzá az állattenyésztésből, mint hozzánk. Tehát az egyik oldalon iparczikkeinek teremtünk píaczot, a másik oldalon az ő viszonyait kielégítjük, hogy olcsón étkezhessék. (Igaz! Ugy van I a szélsöbaloldalon.) Hogy olcsó legyen a hus Magyarországon olcsóbb, mint a jelen viszonyok közt, annak én is barátja vagyok, csakhogy sajnos, az 1911. évre előirányzott költségvetésben nem találunk kielégítő választ arra, hogy a kormány ezzel a kérdéssel foglalkozni akar, mert az 1911. évi költségvetésben a földmivelésügyi tárcza javára kevesebb összeg van felvéve, mint a múltban, pedig ha valamit erősíteni akarunk, akkor bizonyára nagyobb összeget kell arra áldozni. A t. túloldal ugy nevezi magát, hogy munkapárt, ha tehát a munkát e téren foganatositani akarja, akkor követelem, hogy foglalkozzék ezzel az ügygyei is, s ne csak annyi hitelt élvezzen a földmivelésügyi tárcza, a mennyi előirányozva van, hanem ha szükséges, rendkívüli hitel is engedtessék meg. Magyarországról az a hír van elterjedve, hogy tejjel és mézzel folyó Kánaán, és mégis arra szorulunk, hogy Szerbiából és Argentínából kell a húst beszállítani, s csak ugy ugy tudjuk a megélhetést biztosítani. Ez sajnos Magyarországra nézve. Ezt egyedül az okozza, hogyha bérbeadó földek vannak, azt a kisebb osztályt, a melynek főfoglalkozása az állattenyésztés és földmívelés, nem érdemesitik arra, hogy neki pénzért bérbe adjanak földet, holott az állattenyésztést sokkal olcsóbban űzheti, mint egyes nagyobb birtokosok. Ugy látom, hogy semmiféle törekvés nincs arra, hogy biztosítsák azt, hogy az országban szükséges élelmi czikkek Magyarországon megteremjenek, hanem igenis arra irányul itt a figyelem, hogy a külállamokból hozzanak be fogyasztási czikkeket, mert ezek viszont cserébe ipari terményeket engednek be magukhoz. Ugy tudom, hogy a volt kormány eleve gondoskodott arról, hogy Magyarország állattenyésztése, valamint gazdasági ügyei fejlődhessenek és a volt földmivelésügyi minister ur előkészített egy törvényjavaslatot, a mely Magyarországon a telepítés és parczellázás ügyét vagyis az anyagiakat elősegitené és Magyarországot közgazdaságilag erősítené. (Igaz! Ugy van! a széls"baloldalon.) De. sajnos, a mostani kormány nyilatkozatát ezen a téren eddig még nem bírjuk, hogy ő azt a törvényjavaslatot, a melyet a volt kormány elkészített, habár változtatással is, a ház asztalára szándékoznék letenni. Ha pedig ezzel a komoly gazdasági kérdéssel nem foglalkozunk, akkor nem láthatok elég biztosítékot arra, hogy a jövőben reánk nehezedő terhek súlyát el fogjuk bírni, hanem igenis az lesz a következmény, hogy majd összeroskadunk alatta. Nem elég az, hogy az ipartermékeket pártoljuk, a melyek ha jól tudom nem hozzák meg azokat a költségeket sem, a melyeket az országnak viselnie kell, hanem igenis kell, hogy az elsősorban a mezőgazdaság hasonló