Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-63

184 63. országos ülés 19Í0 deczember 19-én, hétfőn. lenül szükségesnek tartják az ország érdekében, szem előtt kell tartamok, hogy gazdasági szempontból elengedhetetlen szükség az, hogy már ma kössünk olyan kereskedelmi szerződéseket, a melyek egyengessék az útját annak, hogy egy erős kivitelt később meg lehessen teremteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Es ne felejtsük el, t. ház, hogy a mi közgazdasági szempontból jó az önálló vámterületnek, az jó a közös vámterületnek is. (Élénk helyeslés jobbfelóí.) Mert ha én a kivitelt fokozni tudom a Balkán-államokkal szemben, az csak a magyar közgazdaságnak szolgál javára. (Helyeslés jobbfelől.) Ez az állam igazán teljesen eltévesztené hivatását és félreismerné közgazdasági állását, ha nem használná ki azt a geograükus helyzetet, a melylyel a Balkánnal szemben bir, és nem törekednék arra, hogy mint az ipar fejlesztésével még kezdetlegesen foglalkozó állam, elsősorban a Balkán szükségleteit fedezze. Bűnt, szinte öngyilkosságot követne el, hogyha azokat a czikkeket, a melyekre pl. Törökországnak, fejletlen ipara foh^tán, szüksége van, nem igyekeznék ebből az országból oda importálni. Polónyi Géza : Még czukrot sem tudunk oda importálni. Gr. Serényi Béla föltfmivelésügyi minister: A delegácziók tárgyalásai alkalmával elhangzott azon nyilatkozatokat a magam részéről is aláírom, hogy nem való politikai barátságot gazdasági kedvezmények árán megvásárolni. (Általános helyeslés.) Csakhogy, t. képviselőház, én meg is fordítom ezt a tételt, és önök nekem ebben igazat fognak adni, hogy ez viszont nem zárja ki azt, hogy élénk kereskedelmi, gazdasági forgalmak és összeköttetések politikai barátságot szülhetnek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mindnyájunkra nézve kívánatos, hogy barátságban éljünk szomszédainkkal ós különösen kereskedelmi viszonylatokat tartsunk fenn a velünk szomszédos államokkal. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezt magával hozza a politikai prudenczia és a közgazdaság parancsoló szüksége. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Es most méltóztassanak megengedni, hogy egy pár szóval áttérjek a drágaság kérdésére és válaszoljak azokra, a miket t. barátom a husdrágaság és az ezzel kapcsolatos más szempontok tekintetében felhozott. (Halljuk ! Halljuk !) E kérdésben, t. ház, nagyfokú nervozitás nyilatkozott meg, és elég sajnos, hogy az egyes termelési faktorok beleavatkoztak egymás foglalkozási körébe. Pedig az én meggyőződésem az, hogy mindegyiknek elég tevékenységi kör jut saját ügyeinek intézésére. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Sohasem szeretem, ha az egyik termelési faktor beleavatkozik a másiknak a dolgába. (Helyeslés a jobboldalon.) Haladjon mindegyik békességben előre, dolgozzék és teljesítse azt a missziót, a mely a saját hatáskörében reá vár. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A kormány — az én nézetem szerint -^ kellő higgadtsággal fogta fel a helyzetet, mert mitigálólag lépett fel ebben a kérdésben, és sem az egyik, sem másik termelési faktor túlzásait nem helyeselte. (Igaz ! Ugy van I a jobboldalon.) Mindenkinek, a ki helyesen és igazságosan gondolkodik, alá kell irnia azt, hogy a magyar mezőgazdaságnak a vámközösségben csak nemrég is még vajmi kevés haszna volt a védvámokból. Mindenki tudja, hogy a 80-as évek végétől a 90-es évek közepéig meglehetős nagy árdepresszió volt, a mely a nyerstermelést igen érzékenyen sújtotta. A lakosság szaporodása, a vagyonosodás tagadhatlan növekedése és" a fogyasztás emelkedése következtében most kezd bizonyos mértékig a védvámok hatása mutatkozni. Valóságos öngyilkosság volna tehát mindenki részéről, ha ma a védvámok ellen akarna agitálni, holott a védvámok következtében a mezőgazdák csak most kezdenek kissé lábra állni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De ilyesmit nem is lehetne komolyan venni, mert a buzavám leszállítása egyszerűen lehetetlen. De méltóztassék megengedni, hogy a drágaság szempontjából rámutassak egy körülményre, a melyet saját magam észleltem. Októberben, a midőn a külföldről hazajöttem, bár nem szeretek soha rövid nyilatkozatokba nagy közgazdasági kérdéseket belefoglalni, de egy alkalommal kérdést intéztek hozzám erre nézve, s akkor azt mondtam, hogy az én nézetem szerint a hus ára nincs mesterségesen felemelve, mert hiszen a húsárakat nem kartell vagy tröszt emelte fel, igy tehát beavatkozás sem volna helyén; hisz a drágaság nagyobbára néhány rossz gazdasági esztendő és egyéb csapások következménye, a milyen a szájés körömfájás, részben a depekoráczió stb. Ez majd ki fog egyenlítődni,— ezt mondtam — a mint a természetes tünetek ki szoktak egyenlitődni ; én tehát mindenféle mesterséges beavatkozást perhorreszkálok. Az államnak joga van beavatkozni, a mikor mesterségesen hajtják fel az árakat és ebből katasztrófa származhatik, de ne avatkozzék be olyankor, mikor kedvezőtlen, de természetes okok idézték elő az áremelkedést. Ugyanakkor bátor voltam rámutatni valamire, a mit összbenyomások alapján mondhattam, összbenyomások alapján, a melyeket különféle európai városokban szereztem, azt t. i., hogy Bécs és Budapest fogyasztása igen egyoldalú. Akkor még komoly lapok is megtámadtak ezen jóindulatú állításomért, sőt akadtak, a kik azt a galádságot állították rólam, hogy a szegénységet persziflálom vagy lekicsinylem vagy kigúnyolom. Ezek könnyelmű dolgok, mikor emberek, a kik soha még talán egy kereszt szalmát sem tettek ez ország hasznára, nekimennek egy komoly nyilatkozatnak és vezérczikkben támadják (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) és mikor embereket, a kik igazán jóindulattal viseltetnek minden iránt és különösen a szegénység iránt, ilyen ferde színben akarnak az ország elé állítani.