Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-63

63. országos ülés Í9Í0 deczember 19-én, hétfőn. 185 Én akkor azt mondtam, hogy a fogyasztás egyoldalú ; azóta készítettem egy statisztikát, a milyet sem ebben a házban, sem másutt tudtommal még nem mutattak fel. Én összeállítottam a főbb európai városokra nézve, a melyeknek fogyasztása a mienkhez hasonlít a fejenkénti húsfogyasztást és ezzel bizonyítom, hogy benyomásaim helyesek voltak. Nem fogom a t. házat az egész statisztikával untatni, (Halljuk! Halljuk!) ezt nem tartanám illő dolognak, de méltóztassék megengedni, hogy felolvassam Budapest, Bécs, Berlin, Drezda és München statisztikáját, azokét a városokét, a melyek közel feküsznek hozzánk és a melyek közül különösen Drezdának igen mintaszerű statisztikája van, s a mellett e város lakossága a miénket vagyonosság szempontjából jóval felülmúlja. B statisztika szerint a marhahusfogyasztás Budapesten 28 kilogramm, Bécsben 45 kilogramm, Berlinben 17 kilogramm, Drezdában 29 kilogramm és Münchenben 20 kilogramm. Én azt álhtottam — a pénzügyi bizottságban megmondtam és ott a t. urak helyeslésével találkozott — hogy egészen felesleges iparkodás a marhahúst, mint a nagy néptömeg fogyasztási eszközét odaállítani. (Helyeslés.) A kontinensen nem lesz azzá és nem is lehet. Angliában lehetséges, mert ott ausztráliai és argentínai húst is fogyasztanak, a hol feleáron termelnek a mi termelési költségeinkhez képest. A nagyfogyasztás czéljaira a sertéshúsnak kell szolgálni, a mely sokkal gazdaságosabban termeltetik. A sertéshúsfogyasztás Magyarországon, illetőleg Budapesten fejenként 8 kiló, Bécsben 19 kiló, Berlinben 25 kiló, Drezdában 25 kiló és Münchenben 20 kiló. Világos jele ez annak, hogy teljesen igazam volt, a mikor a fogyasztás egyoldalúságáról beszéltem. Érdekes adatokat találunk a tengeri hal fogyasztása tekintetében. Ez Drezdában öt kilogramm fejenként, Berlinben 15 kilogramm. Bécsben leszáll egy kilogrammra, és nálunk nulla egész és néhány százalék kilogramm. Világos tehát, hogy a kormánynak meg van adva az útja és meg van adva a fővárosnak is az iránytű ebben a tekintetben. A főváros nem mutatta ki ezt a fogyasztást; át fogom küldeni ezen adatokat a fővárosnak, vegye tudomásul és meg fogja látni, hogy milyen irányban lehet a közfogyasztás szempontjából intézkedni. A magyar gazdáknak ebből óriási hasznuk lesz, mert nekik a többoldalú termelésre mód van adva és a többoldalú értékesítés piaczát itt a fővárosban megtalálhatják. (Helyeslés.) Hogy miért ítélem el az egyoldalú marhahúsfogyasztást W a szegényebb néposztály részéről, ebben a tekintetben csak arra hivatkozom, hogy én bejártam Paris, London, Bécs, Berlin vásárjait és az áUatvásárokon sehol olyan rossz árut felhajtva nemdáttam, mint Budapesten és Bécsben. (Ugy van! Ugy"van !) Csak helyteleníteni lehet, hogy ilyen silány minőségű állatokat küldenek fel Magyarországból sokszor az ország legtávolabbi XÉPYH. NAPLÓ 1910 1915. III. KÖTET. vidékeiről Bécsbe, melyeknek helyesebben az volna rendeltetésük, hogy otthon javíttassanak és a vidéki városokban fogyasztassanak. (Helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, hogy ebből a szempontból, ezzel összefüggésben, még egy szocziális kérdést említsek fel. T. i. az én nézetem szerint a főváros élelmezési költségeinek arányban kell lenniök a vidéki városok élelmezési költségeivel, és semmi szin alatt sem kívánatos, hogy Budapesten olcsóbbban, aránytalanul olcsóbban éljenek az emberek, mint a vidéki városokban. Mert bocsánatot kérek, abban nagy szocziális és nemzeti veszedelem rejlik, ha Budapesten aránytalanul olcsóbban és jobban vannak ellátva, mint vidéken. Budapest ugyanis nagyra nőtt; ideje volna, ha, bár természetes fejlődését meghagynók, de semmi természetellenes fejlődést nem erőltetnénk. Förster Aurél: A szenzálok egyék meg egymást ? (Derültség.) Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Öriási nagy differenczia van a vidéki városok és Budapest főváros között. Budapest fejlődése legyen arányos a vidéki városok fejlődésével. (Helyeslés a jobboldalon.) Az én t. barátom, gróf Károlyi Mihály, attól tette függővé a szerződés megszavazását, hogy én milyen intézkedéseket szándékozom tenni a marhatenyésztés, a marhalegelők etc. szempontjából. Méltóztassanak megengedni, hogy én a beszédem bevezetésében ki jelentettekre utaljak. Én a szerződést egészen függetlenül kezelem ettől a dologtól és nagyon kérem, méltóztassék ezt a kérdést attól szintén elkülöníteni. Én a magam részéről meg fogom mondani, hogy miféle intézkedéseket szándékozom tenni és azt hiszem, hogy az urak azzal meg lesznek elégedve. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, nem a szerint szabom meg intézkedéseimet, a mint ezt az osztrákok maguknak előírták, mert hiszen mi más viszonyok között vagyunk, és az osztrákok eddig állattenyésztésük előmozdítására aránylagosan nem is adtak ki annyit, mint a mennyit mi kiadtunk, összegeket most nem mondhatok, mert hiszen eziránt a tárgyalások folynak. Egy megjegyzésre azonban mégis reflektálnom kell. Nevezetesen egy képviselő ur nagy bombát sütött el ellenem, mikor azt mondta : a földmivelésügyi minister —• júliusi beszédében — kijelentette, hogy ötszázezer koronával akarja felemelni az összeget és csak ötszázezer koronára emelte fel. Hát én elárulok egy édes titkot. Én nem ötszázezer koronával, hanemegy millióval akarom ezt az összeget felemelni. (Taps a baloldalon.) De kérem, nem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarországon vagyunk, a hol akkora összeget nem lehet könnyelműen kiadni. Az én t. barátom, Mezőssy Béla tudni fogja azt, — mert hiszen még az ő államtitkársága alatt állították be azt a háromszázezer koronát — hogy ő sem volt képes lekötni ezt a tételt azon egyszerű oknál fogva, mert az ilyesmi nem megy egykönnyen. 24