Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-63

63. országos ülés 1910 deczember 19-én, hétfőn. 175 megszüntetni nem fogjuk tudni; meg kell várni, mig ezek az okok maguktól megszűnnek és olyan konstelláeziókat idéznek elő, a melyek újból az árak valamelyes csökkenésére vezetnek. Azok az agitácziók, a melyek a drágaság ellen irányultak, ezeket az okokat nem is bolygatták, hanem annál inkább feszegették a drágaság lokális okait, és egész harczuk ezen okok ellen irányult. Ezek között első helyen szerepelnek az agrárvámok. Szterényi igen t. képviselőtársunk szombati beszédében szintén utalt arra, hogy a drágaság egyik oka a túlzott vámvédelem. Hát a mennyiben túlzott ez a vámvédelem, akkor mindenesetre ez a túlzás épen ugy megnyilvánul az ipari vámvédelemben is. Én különben általában abban a véleményben vagyok, hogy mi mezőgazdasági terményeinket túlzott vámvédelemben nem részesítjük. Azt sem hiszem, hogy a létező vámvédelem okozná lokálisan a drágaságot. Hiszen vannak országok, a hol egyáltalában nincs mezőgazdasági vámvédelem, pl. Angolország, a hol az élelmiczikkek ára mégsem olcsóbb, mint nálunk. Anglia azzal, hogy a szabad kereskedelem hive lett és mezőgazdaságát nem védelmezte, el is érte, hogy mezőgazdasági termelése a minimumra redukálódott, jóformán feláldozta nagy- és kisgazdálkodását. Nekünk azonban gyarmataink nincsenek és igy mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy gyarmatokra támaszkodva feláldozzuk a mi gazdasági termelésünket. Ha Németország, Francziaország, Olaszország, a hol sokkal erősebb az ipar, szükségét látja a mezőgazdasági vámvédelemnek, nagyzási hóbort volna tőlünk ezt a vámvédelmet feleslegének tartam. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági vámvédelem hatása alatt az emiitett országok mezőgazdasági termelése igen nagy mértékben fellendült Magyarországon is, fellendült épen a vámvédelem hatása alatt, igy tehát nálunk visszaesés volna és mi harakirit követnénk el önmagunkon, ha ezt a mezőgazdasági vámvédelmet, a mely mezőgazdaságunk előrehaladásának egyik főokozója, egyszerűen eldobnók a szabad kereskedelem, vagy az ipar érdekében. De különben is, mihelyt az iparososztály azzal az inditványnyal jön a házba, hogy magára nézve feleslegesnek tartja az ipari vámvédelmet, mihelyt azt mondja, hogy ő az egész világ versenyének ki akarja tenni saját iparát és kereskedelmét: akkor azt hiszem, a mezőgazdák is az egyenlőség megóvása érdekében hozzá fognak járulni ahhoz, hogy ha az ipar nem igényel vámvédelmet, akkor ők sem kivannak. De mindaddig, a mig a merkantilis osztály élvezni akarja az ipari vámvédelem árfelemelő hatását, a mig a kartelekkel és trösztökkel még fokozni akarják ezt a hatást, addig a mezőgazdasági vámok eltörlésére irányuló akcziót az ő részükről sem objektívnek, sem komolynak nem tekinthetjük. Egyedül az jöhet szóba, hogy ezzel ők a maguk hasznát akarják fokozni a mezőgazdaság rovására. Molnár János: Világos ! Csakis ! Haller István : A lokális drágaság oka gyanánt főkép agrárius részről a közvetítés túltengését hozzák fel. E tekintetben igen könnyű a helyzetünk. Mert a földmivelésügyi minister urat még a merkantilis osztályok sem fogják meggyanúsítani azzal, hogy Ítéletének megalkotásában nem objektív. A földmivelésügyi minister ur a romániai szerződés megalkotásakor hivatkozott arra, hogy a közvetítők nálunk annyira megdrágítják a mezőgazdasági termékek árát; szerinte is, a mig négy-öt kézen megy keresztül egy áruczikk, addig az 30— 50%-kal megdrágul. Mert senki sem foglalkozik olyan dologgal, a mely hasznot nem hoz, hiszen életfentartási czélból foglalkozik a kereskedelemmel. De különben is igen természetes, hogy a mig valamely osztálynál azt látjuk, hogy az azzal a kereseti ággal foglalkozók száma gyarapszik, addig azt lehet következtetni, hogy az a kereset igen fizető kereset, az az üzlet igen jó üzlet. Mikor tehát Magyarországon a marhakereskedők száma 220, a gyümölcskereskedők száma 110, a déligyümölcskereskedők száma 198, az élelmiszerkereskedők száma 332 százalékkal szaporodott, akkor egészen bizonyos, hogy ezek igen jól fizető keresetágak, a mi nem is lehet másképen, mert ők a maguk munkáját meglehetősen felszámítják, a mi az általuk közvetített czikkek árát természetesen felhajtja. Lokáüs okként emiitették a kartelleket is. Nekem ezekre vonatkozólag csak annyi a megjegyzésem, hogy nálunk az az egészségtelen állapot áll fenn, — a mi, azt hiszem, nem mindenütt van igy — hogy a kartellek a normális árakon felül tartj ák czikkeiket és direkte azon alapulnak, hogy a szabad kinálás által valamelyes mitigált árakat a fogyasztó soha el ne érhessen, hanem azokat mindig mesterségesen a rendes, a szabad kínálatnál kifejlődő árakon felül tarthassák. Ezt elérik vagy azzal, hogy redukálják a termelést és ezáltal megcsökkentik a kínálatot, vagy elérik azáltal, a mit Pajzs t. képviselőtársam hangsúlyozott, hogy egyszerűen megosztják a nyerstermelőket, a kiknek a megfelelő részeket szolgáltatják a termékekből és ezáltal biztosítják, hogy olyan árt kaphatnak termékeikért, a milyen az ő érdeküknek megfelel. A legeltévesztettebbnek tartanám az orvoslás azon módját, a mely az élőállatbehozatalt forszírozza, pedig ugy látom, a főváros egész akczióját arra bazirozta és valami 80 ipartársulat meg kereskedelmi kamara felirataiban szintén, mint egyetlen orvosságot, a drágaság orvoslásának egyetlen módját, az élőállat behozatalt állítja oda és éttől várja a javulást. Én épen az ő szempontjukból nem értem, hogy hogyan jutottak arra a gondolatra, hogy élőállatot kell behozni ? Mert, t. ház, a mostani kereskedelmi szerződés tulaj donképen sokkal nagyobb husmennyiség beengedését és behozatalát teszi lehetővé, mint a mennyit Szerbia be tudott hozni akkor, a mikor korlátlan mennyiségben hozta be élőállatait. Mert, t. ház, ha akkor sovány élőállatot hozott be, a mikor élőállatait behozhatta, azt ma tenni