Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-63

176 63. országos ülés 1910 nem fogja, hanem ma azt a mennyiséget, a melyet kihasználhat, remélhetőleg, sőt egész bizonyosan felhizlalt állatokra fogja kihasználni. így ez a hus­mennyiség, a mely kontingentálva van, tulaj don­képen sokkal nagyobb, mint a mit ő exportálni lenne képes akkor, ha élőállatot hozhatna be. De különben is, t. ház, véleményem szerint sokkal olcsóbban kerülhet az a hus Budapestre, mint az az élőállat, mert azt az élőállatot, akár­milyen kondiczióban van, terheli minden költség, a soványt ép ugy, mint a kövér állatot; egyfor­mán terheli a szállítás, az ellátás, a közvetítés, a vágóhíd, az illeték, a fogyasztási adó, s a jó ég tudja még, mi mindenféle czirnen szedett illeték, és mi mindenféle czirnen esedékes teher. A.z élőállatról pedig tudjuk, hogy csaknem felerésze, körülbelül 48, vagy 45%-a olyan, a mely a húsfogyasztás szempontjából teljesen értékte­len. Csontot, bőrt és minden mellékterméket Buda­pestre felhozni akkor, a mikor csak a húsra van szükségünk, és ezen melléktermékek rezsijét át­hárítani a húsfogyasztásra, ez nem lehet orvos­lása a husdrágaságnak, mert sokkal jobb, ha tiszta fogyasztásra szánt hus jön Magyarországra, és a melléktermékek ott lesznek feldolgozva, olcsóbb piaczokon, és olcsóbb munkabéri viszonyok mel­lett, mint Budapesten, a hol ez a munka mindig csak a legmagasabb bérek mellett történhetik meg. Hogy miért kivánják mégis az élőállat behoza­talát épen a nagy kereskedelem részéről, annak magyarázatát én a vásári tartalékokban találom. Mert Budapesten az az anomália áll fenn, hogy néhány nagykereskedő mindig tart 50—60—100 vagy anyagi erejéhez mért mennyiségű élőállatot és ha azt veszi észre, hogy a piaczon felhajtás jó­formán nincs, akkor nem megy állataival a piaczra és ezzel csökkentvén a kinálatot, felfelé hajtja az árakat. De abban az esetben, ha nagy a felhajtás, az a budapesti marhanagykereskedő szintén fel­hajtja a maga 150—200—300 állatját; ezt 5—6—10 ilyen állatnagykereskedő teszi s ezzel egyszerűen megduplázzák a kinálatot, leszorítják az árakat, vásárolnak a piaczon és a maguk tartalékával újból hazamennek. így spekulálnak folytonosan ; mikor az ár magas, hadd vegyen a kis fogyasztó és a midőn az árt tartalékaik utján maguk nyomták le, akkor ők vásárolnak és igy mindenképen biz­tosi tják a maguk hasznát. Hogy mi élőállatot hozzunk be, az főképen az ilyen nagykereskedőnek az érdeke, mert ha ő olcsó áron tud venni Szerbiából élőállatot tartalék­nak, mindig módjában van a magyar mezőgazda által felhajtott jobbminőségü állatok árát a buda­pesti piaczon leverni. Nóvák János: A betegségeket is behozzák ! Haüer István : Egy másik oldala a kérdésnek, a melyet igen t. képviselőtársam is említ, az, hogy az állategészségügy szempontjából egyenesen meg­engedhetetlen még a gondolata is annak, hogy mi Magyarország állatállományát a Szerbiából és Romániából behozható állatbetegségek által kocz­káztassuk. Ha az egész világon mindenütt tiltakoz­deczember 19-én, hétfőn. nak ez ellen és ha minden ország védi a maga állat­állományát ; ha Olaszország, az egyetlen ország, a mely a szerb élőállatbehozatalt megengedte, novemberben ezt szintén eltiltotta, akkor részünk­ről öngyilkosság volna megengedni az élőállat­behozatalt, a midőn azt látjuk, hogy igy is, a leg­nag) T obb vigyázat mellett is, újból be tudták csempészni a száj- és körömfájást (Ugy van! halfelöl.) és ma már körülbelül 40.000 udvar van elzárva a miatt, mert a Szerbiából vagy Romániá­ból becsempészett állatbetegségek inficziálták egész állatállományunkat, (Ugy van ! balfelöl.) Es hogyha ipari termelésünket, a mely esztendőnként 2000— 2500 milliót tesz ki, megvédelmezzük, akkor sokkal indokoltabb, hogy mezőgazdasági termelésünket, a mely évenként körülbelül 8000 millió koronára rug, szintén megvédelmezzük. (Helyeslés.) Vegyék tudomásul épen a merkantilista és ipari körök azt, hogy itt Magyarországon csak akkor boldogulhatnak, ha a mezőgazda is boldogul. (Helyeslés a baloldalon.) A mezőgazdasági osztály elsősorban tőlük vásárol, az ő fogyasztójuk, ha tehát ez az osztály a törvényhozás védelmét nélkülözi és ennek következtében életföltételei­ben megrövidül és keresetében alább fog hanyat­lani, akkor azonnal meg fog szűnni az a vásárló­képesség, a melynek ők ma örvendenek. Föltétlenül be fog akkor következni a koplalás érája, a mely­ben fognak ugyankoplalni a mezőgazdasági termelé­sei foglalkozó osztályok is, de ezen koplalás sokkal jobban fogja sut jani az ipari és kereskedelmi osztályokat, mert létfeutartásuk egyenesen a. mező­gazdasági osztály prosperitásától van föltételezve. (Helyeslés ballelöl.) Az argentiniai husbehozatalra vonatkozólag kevés mondani valóm van. Csak azt a csalódásomat akarom itt leszegezni, a mely a földmivelésügyi minister ur részéről ért, a ki 1910. Julius 28-án az argentínai húsra vonatkozólag igy nyilatkozott (olvassa) : »Argentinával szemben joedig épen az állategészségügyet szabályozó 1888 : VII. t.-czikk értelmében autonóm jogunk áll fenn és onnét ehhez képest semmi esetre sem szándékozunk sem marhahúsnak, sem bármely más húsnak behozatalát engedélyezni.« Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Nem is szándékozunk ! Haller István ." Újból tudomásul veszem, hogy at igen t. földmivelésügyi minister ur közbeszólás alakjában Ígéretet tesz, hogy nem szándékozunk Magyarországon, specziell a hazai fogyasztás szá­mára. Ezt igazán nagyon könnyű elhinni, azonban ujabb aggályaim vannak, hogy a magyar kormány nem fog-e még tovább menni és az osztrák fo­gyasztópiaczra újból fog engedélyezni oly próba­kontingenst, a mely 20.000 tonnákban nyilatkozik meg és a melynél talán százezer tonna próba­mennyiséget lehet esetleg engedélyezni. Ezen nagy­mérvű próbákkal egészen bizonyos, hogy mi ezen törvényt, a melyre a kereskedelemügyi minister ur czélzott és hivatkozott, meglehetősen illuzóriussá

Next

/
Thumbnails
Contents