Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-63

170 63. országos ülés 1910 deczember 19-én, hétfőn. emberek, a kik karriert akarnak maguknak csinálni abból, hogy tisztességes, előkelő embereket denuncziálnak, hogy milyen hazaáruló szándékkal mennek Belgrádba. (Igaz! Ugy van!) Rég elmultak azok az idők, a mikor ott lenn u. n. státusférfiak azon töprengtek, hogy miként lehetne hazafias szerb kulturális intézményeinket tönkretenni, gimnáziumunkat bezárni, kulturális egyletünket feloszlatni. Ma, hála Istennek, belátja már mindenki, hogy a kultúra olyan, mint a nap, a mely világit, a mely nemesit, a mely erényeket nevel az emberben ; (Tetszés és helyeslés.) inkább arra kell tehát gondolni, hogy azokat támogassuk, nem pedig arra, hogy tönkre tegyük. Rossz politika ez. kérem. Tessék elhinni, hogy ott, abban a nagy erdőben minden fának megvan a saját jellege, de a gyökere ott van a földben, onnan táplálkozik; itt is minden embernek megvan a saját nyelve, a saját vallása, a saját neve is, de a közös talaj, a melyből táplálkozunk, az a hazaszeretet. (Altalános éljenzés és taps.) Én nem tagadom soha, hogy szerb ember vagyok. Nekem az ón vallásom és az én szerb nemzetiségem épen olyan, mint az ingem : az engem melegit; a mellényem : ez a királyhoz való hűségem ; de ez a kabátom : ez az én magyar hazafiságom. Ebben egyenlő vagyok minden magyar emberrel. Sorba állok, még pedig az első sorba velők, és küzdeni akarok és dolgozni akarok a haza javáért. (Általános élénk tetszés és helyeslés.) Nagy súlyt helyezek tehát arra, hogy necsak kereskedelmünk és iparunk fejlődjék ott, hanem az ezzel járó barátságos érintkezés révén a jó baráti viszony is helyreálljon. Tessék visszagondolni azon időkre, mikor Mátyás király uralkodott Magyarországon, mikor vállvetve harczoltunk egymás mellett a szerb és a magyar kereszténység dicsőségéért. Térjenek vissza megint azok az idők ! Ma természetesen a harczokkal másképen vagyunk. De ott van Nyugaton egy nagyon erős áramlat, a mely fenyegeti a kisebb nemzeteket. És ha Magyarország meg tudja a maga önállóságát, a maga nemzeti jellegét védeni, tessék elhinni, hogy használ ez ennek a kis Szerbiának is, (Élénk tetszés és helyeslés.) ha ilyen barátra támaszkodhatik, mint Magyarország. T. barátom és képviselőtársam, a ki előttem szólott, emiitett egy szerb lapot, a melyben azt a hirt olvasta, hogy Anglia belgrádi diplomácziai képviselője indíttatva érezte magát arra, hogy felkérje a szerb kormányt, védje meg Magyarországot a szerb sajtó ellen. Szerbiában tudtommal nagy sajtószabadság uralkodik ; nem csoda tehát, hogy ott vannak olyan lapok is, a melyek nemcsak dinasztiaellenesek, hanem anarchísztikusak is. Az a »Stampa« czimű hirlap, a melyet említeni tetszett, tudtommal ellenzéki lap ; annak hirei nem mindig megbízhatók s én ezt a hirt el sem hiszem. Van ott, a mint sajnosán nálunk is van, sok tönkretett diákexisztenczia, a mely nem tud máskép megélni és ezért ujságiró lesz. (Derültség.) Mindenki azt hiszi, hogy erre a karrierre kvalifikálva van. (Derültség.) Szóval, peccatur intra et extra muros. Magam is hosszú idő óta vagyok hírlapíró, itt a fővárosban is szerkesztek 13 év óta egy lapot, a mely a népet az okszerű gazdaság tanaira oktatja, ne tessék tehát a t. ujságiró uraknak tőlem rossz néven venni azt, hogy egy kollégájuk és őket igen szerető barátjuk figyelmezteti a hazai sajtót arra, hogy nem szolgáljuk azzal a hazát, hogy ha itt a fővárosi sajtóban többszörösen megtámadjuk és gyalázzuk annak a Szerbiának tisztelt királyát. (Felkiáltások jobbfelől: Ugy van ! Folytonos gunynyal illetik !) Nem szolgáljuk azzal a haza érdekét, hogyha a legkisebb szerb szúnyogból, a mely ott felrepül, mindjárt elefántot csinálunk. (Derültség és helyeslés.) Ez rossz hazai ipar, a melyből meg nem élhetünk és a melyből még kevésbbé lehet exportálni. (Derültség.) Bátor vagyok t. képviselőtársaimat arra figyelmeztetni, hogy nemrég folyt le a kis Montenegróban egy nagyon magasztos ünnepély királysággá emelése alkalmából, azon érdemes és nagyeszű királyt, a kit a mi királyunk Ö felsége tisztelt barátjának nevezett, a mi élczlapjaink ugy pingálták le, mint egy disznópásztort (Mozgás.) és azon a képen az ő ministerei és udvari emberei faggyúgyertyát esznek. Hazai sajtónk, ugy látszik, nem tudja azt, hogy Montenegró kormányzatának élén dr. Tomanovics áll, a ki a Thököliánum egyik hires növendéke volt; a ki tudtommal ma is beszél magyarul és lelkes magyarbarát odalenn Montenegróban. A mi sajtónk nem akarja jó forrásokból meríteni a híreit, hanem mindenféle, odalenn a határszélen lézengő emberekhez fordul, a kiknek egész exisztencziája abból áll, hogy ott lebzselnek és sürgönyöznek mindenfélét a fővárosi lapoknak, gyalázva azt a királyságot, és támadva annak uralkodóját és minden előkelő emberét.. Ne tessék ilyen forrásokból meríteni a híreket. Nagy szolgálatot tenne a hazai sajtónk az országnak, ha meglátja abban a kis országban azt, a mit meg kell látni. P. o. hivatkozom itt egy belga íróra, a Id nemrég irt egy könyvet Szerbiáról, »La Serbie de nos Jours« czimen. Ez a belga iró, névszetint I. Hogge, bemutatta a belgáknak azt a kis országot és buzdította a belga kereskedőket és iparosokat, hogy menjenek Szerbiába, fektessék be ott tőkéjüket és indítsanak meg ott mindenféle iparágat. Azt mondja (olvassa) : »La Serbie est un pays complétement organisé ; la Constitution garantit á tous les habitants. nationaux ou étrangers, la liberté personelle. l'égalité devant la loi, partage proportionel des impots. L'heureux état actuel des finances est certainement une des conditions qui contribueront le plus aux progrés économique de la Serbie. Depuis longtemps le pays a vu régner une paix qu'aucun incident, digne d'étre signalé, n'est venu troubler, si ce n'est dans l'imagination féconde de quelques journalistes; le gouvernement a réorganisé les impots, il a affecté des sommes considérables aux entreprises d'utilité pühlique, doté largement le budget de l'enseignement. II a développé le réseau des chemins