Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-63

63, országos ülés 1910 deczember 19-én, hétfőn. 171 de fer et des routes encouragé l'exploitation du sol et la mise en valeur du domain agricole«. Bocsánatot kérek, hogy nem tudok olyan jól francziául, mint pl. gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam, hogy könyv nélkül mondhatnám el ezen idézetet. íme, ez a nagyon kiváló külföldi iró egész könyvet irt Szerbiáról és az idézett nyilatkozatot tette. Nekünk tehát kötelességünk volna, ha azt akarjuk, hogy ők minket ott megbecsüljenek és tiszteljenek, hogy ott minket szeressenek, más hangon irni arról a kis országról, annak az uralkodójáról, viszonyairól és egyáltalában gunyszóval nem lehet barátot szerezni, mert az mélyen sérti az embereket és nekünk sincs hasznunkra, ha igy beszélünk. Szavam volna az üzletvilághoz is. A mikor a szerb kereskedők hozzánk jöttek, lelkesen közreműködtem törekvéseikben, beajánlottam őket a magyar kereskedők jóindulatába, viszont a magyar kereskedőket is elkisértem BeJgrádba és ott tolmácsoltam a magyar kereskedők érzelmeit. Ismerem nemcsak a tudományos és a politikai világot odalenn, hanem ismerem az iparosokat és a kereskedőket is és ezek nem egyszer panaszkodtak nekem, a mikor Szerbiában és általában a Balkánfélsszigeten utaztam, hogy az a magyar kereskedő igen sokszor selejtes áruival nemcsak magamagát kompromittálta, hanem az ország jó hirét is. Itt rámutatok egy franczia nyelvű kimutatásra, a melyből az látszik, — tizennégy külön czikket sorol fel, hogy kivitelünk Szerbiába ezen czikkekben 1895-ben 21,925.000 frank volt. S a legnagyobb konkurrensünk nekünk Szerbiában Németország, a melynek kivitele 14,695.000 frank volt. Azóta odamentek az olaszok, az angolok, és elfoglalták a piaczunkat, a hol eddig mi űztük kereskedelmünket. E téren csak egy czikkre mutatok rá, a mezőgazdasági gépekre, a melyek exportja Szerbia tekintetében Németország túlhalad bennünket, pedig mi közvetlen közeli szomszédai vagyunk Szerbiának. Nagy anomália ez. Itt van egy intézményünk a fővárosban, az a. n. Keleti Kereskedelmi Akadémia. Annak a hivatása, hogy a keleti kereskedelem számára előkészítsen fiatal kereskedőket, és mit látunk ? Ott alig van három szerb fiatalember, pedig ott a hallgatóság javarészének szerb fiúnak kellene lenni, mert azok ismerik a népet Szerbiában, Boszniában, Herczegovinában, Montenegróban és egyáltalában a Balkán-félszigeten. A hazai szerb fiatalságot kellene a mi keleti kereskedelmünk apostolaivá tennünk. Felhívom a t. kereskedelemügyi és a kultuszminister ur figyelmét erre az intézményre, tessék ösztöndijakat létesíteni azon fiuk számára, a kik ezen pályára szándékoznak menni. A mi gyermekeink többnyire szegények. Nekünk van sok alapítványi helyünk de épen kereskedelmi és ipari pályára nincsen. Segítsen a kormány nem a szerbek érdekében, de országos érdekben ezeken az állapotokon, mert az a szerb fiu, ha kimegy, apostola lesz a mi iparunknak és kereskedelmünknek a keleten: A mikor horvát képviselő voltam, nem egyszer buzdítottam képviselőtársaimat, hogy álljunk öfesze mi komoly emberek, a kik tanulni akarunk valamit és ránduljunk le Szerbiába, Boszniába, Herczeegovinába, Montenegróba, Dalmácziába. Szívesen vállalkoztam volna rá, hogy én legyek a kalauz, mert énnekem ott összeköttetéseim vannak az egész Balkán-félszigeten és szívesen lekísértem volna t. képviselőtársaimat. Meg vagyok róla győződve, hogy szépen, barátságosan fogadtak volna ott minket, és barátságosan fognak ott fogadni, mindent meg fognak mutatni. Ne tessék azt hinni, hogy csakis Belgrád Szerbia ; Belgrádon túl is van Szerbia, tessék végig járni azon az országon és tessék megnézni, hogy mit tudott teremteni egy a szabadságát, önállóságát szerető nép és ország száz év alatt. Mert nincs ott, nem tudom, évszázadokra terjedő élet ; alig száz éve van ott állami élet, és már vannak ott olyan lculturintézmények, a melyek tiszteletet gerjesztőek, és a melyek előtt mindenki meghajolhat. Tessék azokat végignézni és meg vagyok győződve, hogyha létrehoztuk a barátságos összeköttetést, a szerb kereskedők, a tudomány, a politika emberei, az oTszág képviselői viszonozni fogják ezt a látogatást. És ha mi végigvezetjük őket egész Magyarországon, akkor más véleménynyel lesznek Magyarország felől és nem olyan véleménynyel, mint az a lap, a »Stampa«. Ha mi egymást nem keressük fel, nem is ismerhetjük ; ha egymást nem ismerhetjük, nem is tisztelhetjük ; s ha egymást nem tisztelhetjük, nem is szerethetjük. Én nagyon örülök, ha látok Magyarországon ilyen szép angol vagy franczia könyvet; de sokkal jobban örülnék, ha látnám, hogy Magyarországon könyvet írnának a szerbek részére. Mert tessék elhinni, itt az osztrák-magyar monarchiában majdnem három millió szerb ember él, Szerbiában 2 és fél millió, ugy hogy a szerbek száma itt nálunk és a Balkán-félszigeten felmegy 9 miihóra. Nagyon előnyös volna ránk nézve, ha mi tudnók ismertetni a mi kulturális, kereskedelmi és ipari viszonyainkat szerb nyelven a szerbekkel. Tessék elhinni, ha idenézne hozzánk sok szerb ember, azok nemcsak a fővárost néznék végig, hanem az egész országot. Én nem vagyok üzletember, de nekem sikerült pár üzletembert, nagy gyárost összeköttetésbe hoznom a szerbekkel. Pl. Boszniában és Herczegovinában az öcsém révén, a ki ott 30 esztendő óta a hivatalos lap szerkesztője, egy felsőmagyarországi gyárost összeköttetésbe hoztam a szerajevói és későbben a szerbiai barátaim révén a belgrádi kereskedőkkel. Az a gyáros nem is tudta azt, hogy az ő gyártmányaival is kereskednek ott lent. Ezt csak példakép koztam fel. Hogyha én, a ki nem vagyok üzletember, csak barátja vagyok a magyar iparnak és kereskedelemnek, tudtam létesíteni ilyen összeköttetést, mennyivel inkább tudnák ezt megtenni olyan emberek, a kik ezzel szakszerüleg foglalkoznak ? ÍS*