Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-63

168 63. országos ülés 1910 deczember 19-én, hétfőn. terjedt határa van és a község lakosságának 80 százaléka napszám után él. És ki tudja, meddig tart a napszám és ki tudja, mikor lesz kénytelen vándorbotot venni kezébe azért, mert a liberális kormány olyan liberális volt, hogy megengedte az ősi vagyon elherdálását. Ez keserű igazság, de, sajnos, igy van, bár ne volna igy. Azt hiszem, hogy ezeknek a községeknek a kérését — mert hiszen egyetlenegy olyan község sincsen, a mely legelőszerzés ezéljából ne folyamodott volna a földmivelésügyi kormányhoz — sürgősen teljesíteni kell és kérem is erre a földmivelésügyi minister urat, a kiről meg vagyok győződve, hogy jó szive megadná akár mindjárt, de egy kicsit bürokratikus módon megy a dolog, sokáig tart és igen kevés a pénz, a mit hozzá adnak. Gyorsabban adjanak és többet adjanak. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok győződve, hogy ha a jövendőben nem lesznek olyan szűkkeblüek a földmivelésügyi tárcza költségvetésének megállapításánál és be fogják látni azt az igazságot, hogy semmiféle ankét és bankét a husdrágaságon nem segit, hanem azon kizárólag az állattenyésztés czéltudatos fejlesztése segíthet, a mely viszont egyedül és kizárólag csak a legelők szaporításával érhető el, a mire az erdélyi részek és speczialiter a Székelyföld a legalkalmasabb, akkor pár esztendő múlva segitve lesz a husdrágaságon is. Miután meggyőződésem szerint ez a legjobb patikaszere a bajoknak, bátor vagyok egy határozati javaslatot a ház elé terjeszteni és kérem annak elfogadását (olvassa) : »A ház utasitja a kormányt, hogy a székelyföldi legelők feljavítása és szaporitása érdekében minél előbb terjeszszen be javaslatot«. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Kérem a t. házat, ezt a becsületes, nemzeti munkát fogadják el. Szojka Kálmán jegyző: Popovics Vazul István ! Popovics Vazul István : Bátor vagyok én is egy pár szerény észrevételt tenni a Szerbiával kötendő kereskedelmi szerződésre nézve. (Zaj. Elnök csenget.) Nem fogom untatni a képviselőházat a husdrágaság kérdésével, de megkoczkáztatok egy talán paradox állítást, hogy a húst nem lehet igen néptápláléknak tekinteni. Sümegi Vilmos: Persze, mert nem jut neki! Popovics Vazul István : A hus nem olyan táplálék, a mely nélkül a nép ne tudna megélni. Láttam én Olaszországban olasz munkásokat nagjr sziklákat repeszteni, és mit ettek ? Polentát és nem húst. Láttam nálunk a likai embereket Szlavónországban őserdőket kiirtani teljes erővel. És mit ettek ? Szalonnát és kenyeret. Láttam én nálunk is ezeket a bolgár kertészeket, méltóztassék őket megnézni; nappal kelnek és estig dolgoznak, mit esznek ? Hagymát, paprikát és nyers paradicsomot, aztán hozzá egy darab kenyeret. Hát lehet boldogulni hus nélkül is. Itt vagyok én magam, hét év óta nem eszem húst. (Derültség.) Egészen jó kondiczióban vagyok; ugyan nem mérkőzhetnem egy Rosenberg Gyulával, a ki jobban táplált ember, mint én vagyok, s sokkal fiatalabb is (Derültség.) de viszont egy olyan öreg emberrel, mint a milyen én vagyok, bármikor kiállók, megbirkózom. (Folytonos derültség.) Én hét év óta hússal nem élek és szeszes italokat nem iszom. Nohát, azt nem mondom, hogyha meghív engemet valami előkelő gazdasszony ebédre, hogy annak a kedvéért nem eszem egy darabka húst is, mondjuk a szárnyasból, többnyire a püspökfalatot, (Derültség.) megvallom, nem annyira ájtatosságból, hanem azért azt tartom, a mit a francziák mondanak: »on reviemfc toujours, a son premier amour«; én is visszatérek arra, a mit gyermekkoromban szerettem. (Derültség.) Nálunk is tessék sok embernek mérsékelni magát a húséi vezetben. Wluzsa Gyula: Fiatal korában. Popovics Vazul István: Tessék leszállítani a husélvezetet és mindjárt segitve lesz a husdrágaságon. Erre kell nevelni az embert, még a gyermeket is, mert az élet nehéz küzdelmeiben, ha az ember erős, egészséges : erős akaraterővel leküzdhet mindent. Mondok erre egy példát. (Halljuk!) Én huszonöt évvel ezelőtt dohányos ember voltam ; elszívtam naponta 80 czigarettát, néha még százat is, de mikor felemelték a dohányárát, —• nem akarom mondani, hogy a rossz dohány árát —• akkor láttam, hogy ezt a luxus-kiadást én nem tudom fedezni, és lemondtam a dohányzásról — erős akarattal, természetesen. Igaz, hogy vagy nyolcz napig a budai hegyekben kóboroltam és odadörzsöltem a nyelvemet a fákhoz, (Zajos derültség.) de az erős akarat győzött. Az ilyen erős akarattal még a husdrágaságon is lehetne segíteni, az árát felére lehetne leszállítani. Ehhez a kérdéshez több észrevételem nincs is. Egy pár megjegyzést akarok most tenni igen t. barátomnak, az előadó urnak beszédére. (Halljuk!) Ö azt mondta, hogy e szerződés után várhatjuk, hogy helyzetünk a Szerbiába való kereskedelmi termékek és ijmri czikkek kivitele tekintetében némileg javulni fog, sőt jó eredményt is várhatunk. Hát ezt nem lehet tagadni. A rossz eredmény azért mutatkozott eddig, mert nem voltak a szerződési viszonyok köztünk és Szerbia között rendezve. Ebből keletkezett a rossz hangulat is irányunkban Szerbiában. De nem elég azonban csak szerződést kötni ezzel az országgal. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon jó volna, ha nálunk több ember foglalkoznék azzal a kérdéssel, hogyan lehetne a mi kereskedelmünket és iparunkat nemcsak Szerbiában, hanem az egész Balkán-félszigeten térj eszteni. IWuzsa Gyula: önálló vámterülettel! Popovics Vazul István : írnak nálunk könyveket cseremiszekről, finnekről és vogulokról és nem tudom én kikről, (Derültség.) a kik nagyon távol állanak tőlünk. De tessék nekem a magyar irodalomban az utolsó harmmcz év alatt megjelent