Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-63

63. országos ülés 1910 deczember 19-én, hétfőn. 1G7 lesz igazán üdvös és valóban hasznos, ha a megfelelő dotáczióval fogják ellátni. Az előbbi kormány, ha jól emlékszem, 10 millió koronát vett fel telepítési czélokra tiz esztendőn keresztül, a mi összesen 100 milliónak felel meg. Mikor az akkori földmivelésügyi minister ur, Darányi Ignácz (Éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) beterjesztette ezt a javaslatot, a pártértekezleten bátor voltam felszólalni, s még ezt a 100 milliót is kevesellettem, (Igaz! Ugy van! a szélsőbalold.alon.) mert méltóztassanak elhinni, hogy fontosabb feladata nem lehet ennek az országnak és ennek a törvényhozásnak, mint az a czél, melyet ez a törvényjavaslat szolgált. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Arra kellene nem 100 milliót, hanem, ha szükséges, egy milliárdot is felhasználni, mert ennél nagyobb megváltó-munkát még nem végzett a képviselőház. Es én hiszem, hogy ha a képviselőház többsége meg fogja ismerni azokat az állapotokat, melyek az erdélyi részekben vannak, és meg fogja ismerni, hogy mily nagy az a feladat, melyet ott végezni kell, és mily nagy eredményt várhatunk ugy gazdaságpolitikai, mint nemzeti érdekben, akkor talán meg fogják szavazni erre az igazi nemzeti munkára is a 100 müliót, és ha kell a milliárdot is. Az 1897. évi mezőgazdasági statisztikai kimutatások szerint Erdélyben 1,223.707 kataszteri hold legelő van, 3,455.471 kataszteri hold erdő és 311.882 kataszteri hold nem termő terület. A mint a statisztikából látjuk, a legelőnek igen tekintélyes holdszáma van, a mi azonban nem jelenti azt, hogy az mind állattenyésztésre alkalmas volna, mert, sajnos, a régebbi időben a legelőkultura ezen a vidéken teljesen ismeretlen volt, és a tényleg rendelkezésre álló legelők nem elégségesek akkora marhaállomány eltartására, mely a megfelelő szükségletet kielégítené. Véleményem szerint megfelelő befektetés mellett és megfelelő mennyiségű legelőnek olyan módon való mivelése, szaporítása mellett, mint azt a kirendeltség megkezdette, Erdély lehetne Magyarország éléskamrája, Erdély lehetne Magyarország Svájeza, a mely tökéletesen kielégíthetné Magyarországnak egész állatszükségletét. Erre azonban a mostani körülmények közt, sajnos, kilátása nincs ; de nagyon is kívánatos volna, hogy e részben bizonyos dolgok mégis megtörténjenek. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) így a magam részéről, hogy a husdrágaságot valamikép mégis csak enyhíteni lehessen (Halljuk ! Halljuk !) mire ez a több esztendei munka végre lesz hajtva, szükségesnek tartanám, hogyha a szopósborju és növendékmarha levágatását bizonyos korlátok közé szorítanánk, sőt mi több, szükségesnek tartanám, hogy a gazdákat szopósborjuk nevelése czéljából külön díjazásban is részesítsék. Segítse az állam a szegény községeket tenyészállatok beszerzésével, de sokkal intenzivebb módon, sokkal nagyobb tőkével, mint eddig, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert csak így lesz lehetséges, hogy feljavítsuk marhaállom anyunkat. Szükséges továbbá, — a mint mondám — bizonyos erdőterületeknek átalakítása legelővé. Azonban tudtommal, mikor egy erdőt kiirtanak, ezeket a vágási területeket azok a kereskedő urak, a kik megveszik az erdőt, ujabb időben teljesen letarolják és még az u. n. magfát sem hagyják meg, nem engednek legeltetést és e helyett, — hogy a mint a szerződésben ki van kötve — kitisztítanák az erdőt, legtöbb esetben felgyújtják azt és az a mag, a mely töméntelen mennyiségben van ott az erdőben, elpusztul, a miből erdő- és legelőkulturánknak óriási kára származik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Különben is, ha a földmivelésügyi mirdsteírurn erdészeti osztályának van hibája — mert ne tessék ebben semmiféle czélzatot látni, mint saját tapasztalatomon nyugvó igazságot, hogy nem ismerek kiválóbb ministeriumi ügvosztályt, a mely lelkesebben és buzgóbban működnék, mint a földmivelésügyi ministerium erdészeti osztálya, a melynek élén egy nagyon kiváló férfiú, Horváth Sándor ministeri tanácsos áll, a kinek végtelen sokat köszönhet az egész mag3rar állam és még többet speczialiter a Székelyföld, —• mondom, ha van ennek az erdészeti osztálynak hibája, ez talán épen az, hogy a fát túlságosan imádja és nem akar hozzájárulni ahhoz, hogy azt levágják és hogy legelőt csináljanak. Lehet, hogy az erdészeti ügyosztálynak ez a hivatása, de hiszen az utolsó időben ez a baj is enyhült némileg, inert most már az ilyen legelőkultúrával és legelők terjesztésével, fejlesztésével az u. n. gazdasági szaktanács foglalkozik, a melyben nem kizárólag erdészeti szempontok érvényesülnek, hanem más gazdaemberek is kerülnek oda, a kik azután ugy határoznak, a hogy a népnek java azt követeli. Ez irányban, mondom, határozott javulást látok. De mindenkép szükségesnek tartom, hogy legelők szerzése czéljából nagyobb áldozatkészség mutatkozzék a kormány részéről. Tudok olyan községeket, a hol az arányositás, vagy tagosítás rendjén 6—7000 lakosú székely község teljesen megfosztatott attól, hogy közlegelője legyen. Sajnos, a régi liberális rezsimek örök bűne marad, hogy a vérrel szerzett u. n. székely közvagyont, a mely oszthatatlan volt mindenkorra, közbirtokosságinak deklarálták, a mi magyarul annyit jelent, hogy ennek az u. n. közbirtokossági vagyonnak lába kelt, az elindult és bizony legnagyobb bajára annak a szegény nyomorult Székelyföldnek, nagyon sok helyen nagyon sok községét valósággal kiraboltak, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és épen a legszegényebb néposztálynak egyedüli megélhetési módját, az állattenyésztést tették lehetetlenné, mert nem volt hova kicsapni marháját, mert nem volt közlegelő. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: A nagytőke visszaélései ! Sümegi Vilmos: T. képviselőház! Mondom, tudok olyan községet eleget, a melynek igen ki-