Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-63

166 63. országos ülés 1910 deczember 19-én, hétfőn. egyszerűbb polgár is ki tudja számítani, hogy ennek csökkenő tatása volna a hus árára. Kernelem is, hogy a túloldal, a melynek tagjai programmbeszédjeikben oly nagy népbarátoknak mutatkoztak, (Derültség a szélsőbaloldalon.) az alkalmat meg fogják ragadni, togy a népnek valami előnyt szerezzenek. Gr. Batthyány Pál: Majd meglátjuk ! Sümegi Vilmos: T. ház! Mint mondám, ettől az egyetlen javaslattól eltekintve, a melyet Manndorff Géza b. t. képviselőtársam adott be. egyetlen dolgot sem hallottam, a mely nem is szólva máról holnapra, de a közelebbi időben is kilátásba helyezné nekünk, togy a nagy élelmi drágaság és husdrágaság enyhülni fog. Magam is abban a meggyőződésben vagyok, hogy rövid időben ezt megcsinálni nem lehet. Nagy és nehéz munkát kell végeznie az államnak és a társadalomnak, hogy ezen valamikép segítsen és véleményein szerint elsősorban alkalmas erre a czélra az, ha a természetnek kijelölt módját veszszük igénybe, a mely azt mutatja, hogy állattenyésztésünket fejleszszük, ezt pedig csak ugy érhetjük el, ha Magyarország legelőkulturáját fejlesztjük és legelőit szaporítjuk. Méltóztassék megengedni, hogy ebben a kérdésben első sorban az erdélyi részeket tartsam alkalmasaknak, különösen a Székelyföldet, azon gyakorlati szempontokat véve figyelembe, hogy az ország minden vidéke termelje azt, a mire annak földje a legalkalmasabb. Ez a leghelyesebb gazdasági irány, Az Alföld termeljen legfőként gabonát, a hegyvidék tenyészszen marhát, termeljen húst, mert földje erre alkalmas. A marhatenyésztés gazdaságos módon csakis legelőn lehetséges, mert az istállótenyésztés és a magas munkabérek, a takarmányozás, a mely hét hónapon keresztül szükséges, a marhatenyésztést nagyon megdrágítja és annak egyedüli olcsó módja : a legelőn való marhatenyésztés. Az erdélyi részekben talán 8 esztendővel ezelőtt létesült az u. n. székelyföldi kirendeltség. Az előbbeni kormánynak földmivelésügyi ministere, Darányi Ignácz (Éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) és államtitkára (Éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) — személyes tapasztalatomból mondhatom, — hogy e részben olyan politikát követtek, mely nemcsak a Székelyföld és az erdélyi részek minden lakosságának, de az egész magyar gazdaközönségnek mélységes háláját váltotta ki. (Igaz! Ugy van I balfelől.) De az ő nemes törekvésük és áldozatkészségük daczára nem érhettek volna el ott még annyi eredményt sem, mint a mennyit elértek, ha ennek a szép intézménynek, mely igazán nemes czélokat szolgál, nem állottak volna élén olyan szakférfiak, mint a székely kirendeltség vezetője, Koós Mihály, ki igazán fáradhatatlan munkával szolgálta ezt a szép és nemes czélt. T. képviselőház! Ez az 1902-ben létesült székely kirendeltség annak idején csak négy székely vármegyét, Csik, Háromszék, Maros-Torda és Udvarhely vármegyéket foglalta körébe. Azóta kiterjesztették ezt Brassó, Torda-Aranyos, KisküküJlő, Alsó-Fehér, Kolozs és Szüágy vármegyékre is. Nagyon helyes ez az intenczió. Ne csak speczialiter a székely törvényhatóságok területén, hanem az egész erdélyi részen minden alkalmat ragadjon meg a székely kirendeltség, hogy annak a szegény népnek gazdasági életét fellendítse. Nagyon sokan vannak talán a t. házban, a kik nem ismerik ennek a vidéknek még a klimatikus viszonyait sem. Hiszen jellemző erre, hogy mikor a gyergyói székely embert kérdezték az ottani klimatikus viszonyok felől, azt felelte rá : tát bizony, uram, kilencz tónap mind hideg, más három sem meleg. Ebből méltóztatnak látni, hogy ott a kereseti mód is egészen máskép alakul, mint az ország egyéb részében, (Igaz ! Ugy van! balfelől.) és mert az a Székelyföld ősi keleti védőbástyája a magyar nemzetnek, és mert épen e négy székely vármegye lakossága az, melyre egyedül támaszkodhatik a nemzeti eszme az erdélyi részekben, ugy én azt hiszem, hogy semmiféle áldozatot nem szabad kímélni ennek a székely fajnak, ennek a székely népnek felsegitésére, mert az lesz azután az igazi nemzeti munka. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! A mint mondom, nemcsak az az érdeke az országnak, hogy a négy törvényhatóság területén kövessen el mindent az állattenyésztés fejlesztése czéljából, hanem feltétlenül szükséges ez az összes erdélyi vármegyékben, hol ezzel az igazi nemzeti munkával nagy nemzeti missziót is teljesítene az állam. (Helyeslés.) En hiszem, hogy ha a kormányok nem lesznek szűkkeblüek a földmivelésí tárczának dotálásánál, akkor igen nagy eredményt letet elérni. Egyáltalában nagyon különösnek tartom, togy mikor igazán produktív befektetésről van szó, mint a földmivelésí tárczánál, melynek szinte minden fillére benmarad az országban és itt érezteti jótékony hatását, (Élénk helyeslés.) akkor a kormánynak egy ilyen oszlopa, mint gr. Serényi, kinek egyénisége a legtiszteletreméltóbb, nem tudott nagyobb összeget elérni erre a nagy czélra, melyet mi mindnyájan nemzeti szempontból csakis kívánatosnak és üdvösnek tartunk. (Igaz! Ugy van!) Valahányszor a kultusz-tárcza képviselője vagy a földmivelésí tárcza képviselője ilyen igényeket támaszt a kormányzattal szemben, akkor nagyon is összeszorítják azokat a tételeket; hanem, mikor arról van szó, hogy egy idegen áfámnak, idegen érdekeknek, idegenszerű intézményeknek adjunk száz és száz milliókat, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) akkor tiába van az önök lelkében is keserűség, de akarva, nem akarva, meg kell togy szavazzák. Ellenben mikor ilyen nagy nemzeti munkáról van szó, az erdélyi részek megmentése nemcsak gazdasági érdek, mert egy jómódú, erős vagyonosodást elért polgárság minden körülmények közt tozzásimulna a nemzet testétez és nem találkoznának olyanok, mint eddig, a kik elhidegülnek a magyar nemzettől és idegen törekvések szolgálatába állnak. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A székely kirendeltség munkája csak akkor