Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-62
62. országos ülés 19ÍÖ deczember 17-én, szombaton. 161 Legelőször is bálás köszönetet kell mondanom Lengyel Zoltán t. képviselőtársamnak azon nobilis és kollegiális eljárásáért, hogy még szerdára tervezett felszólalását, tekintettel mélységes gyászomra, a mai napra volt kegyes elhalasztani. Most pedig méltóztassék megengedni, hogy az ügy érdemére térjek át. Lengyel Zoltán t. képviselőtársam Máramaros megye közigazgatását, de különösen az ökörmezői járás közigazgatását, a melynek én is kilencz évig voltam szerencsés szerény tényezője lehetni, teszi felelőssé némely uzsorások gonosztetteiért, a melyeket én legalább annyira elitélek, mint akár Lengyel Zoltán, akár Huszár Károly t. képviselőtársaim. Főszolgabíró koromban szerény erőmhöz mérten mindig azon voltara, hogy ezeket a gonosz tetteket megelőzzem, vagy a hol azok megelőzhetők nem voltak, azok méltó megtorlásban részesüljenek. Bevallom, hogy kiirtani ezeket a gonosztetteket, ezeket a bűncselekményeket nem sikerült nekem, de azt hiszem, nálam erősebbeknek sem sikerült volna. Igen rosszul esett, hogy Lengyel Zoltán t. képviselőtársam ezen visszaélésekért engem tesz felelőssé, de ép oly hálával tartozom neki azért, hogy támadásával olyan társaságban támadott meg, a melyben lenni mindig jól esik nekem, a melyre mindig büszke leszek . . . Huszár Károly (sárvári): A kazárokat tetszik érteni ? (Zaj. Elnök csönget.) Pál Alfréd : Gondolok Máramarosmegye köigazgatási és igazságszolgáltatási tisztikarára, arra, a melyről egy férfiú, a ki önöknek talán nem imponál, de nekünk igenis imponál, gróf Tisza István kimondta, hogy az ő érdeme az hogy két vármegyében, Biharban és Máramarosban nincs nemzetiségi kérdés. Én tehát igenis büszke vagyok arra, hogy Lengyel Zoltán t. képviselő ur olyan társaságban támadott meg engem . . . Huszár Károly: A kazárkérdés is nemzetiségi kérdés. (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem Huszár Károly képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Pál Alfréd: Miután néhány rövid szóval megemlékeztem vádlott-társaimról, engedjék meg most, hogy a per védenczével foglalkozzam, a kiről Lengyel Zoltán t. képviselőtársam olyan brilliáns technikával szólott, a mely önkénytelenül is emlékeztet minket arra, hogy Haverda Mária nagyhírű ügyvédjével állunk szemben. Igazán élvezet egy ilyen kitűnő szónokkal, egy ilyen nemes ellenféllel fegyveremet összemérni. A mi a ténybeli állításokat illeti, igen könnyű volna a feladatom, csak annyit kellene megjegyeznem, hogy res judicatáról van szó, mert ugyanazon vádakat, a melyeket Lengyel t. képviselőtársam felhozni szíves volt és ezen vádakon kívül még a többi vádak miriádjait Székely Miksa a belügyministerhez terjesztett fegyelmi feljelentésében már felvetette. (Zaj a KÉPVH. NAPLÓ 1910 —1915. III. KÖTET. baloldalon: Felkiáltások balfelöl: Nem személyes kérdés! Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: A képviselő urnak joga van személyes megtámadtatás czimón válaszolni. (Zaj a baloldalon.) Szmrecsányi György: Tudomásul vesszük, hogy jogunk van válaszolni, eddig nem tudtuk! (Zaj a balolíalon : t Halljuk! Halljuk!) Pál Alfréd: Én ugy látom, hogy Szmrecsányi t. képviselőtársamnak nagyon fáj, a mit mondok, de nem tehetek róla. Zboray Miklós: Még semmit sem mondott! (Folytontartó zaj a baloldalon.) Pál Alfréd: Ha semmit sem mondtam, erről az urak tehetnek! Mert nem hagynak szóhoz jutni. (Folytontartó zaj. Elnök csenget.) Szmrecsányi György: Én nem is tudom, hogy hogy hívják! (Folytontartó zaj a jobb- és a baloldalon.) Pál Alfréd: Most tudja. Ha kívánja parancsoljon velem bármikor! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Pál Alfréd: Felhívom a t. képviselőház figyelmét arra, hogy 15997/1909. K. B. szám alatt Máramaros vármegye közigazgatási bizottsága, 2651/1910. szám alatt pedig Magyarország belügyministere olyan határozatot hozott, hogy ezek a feljelentések minden alapot nélkülöznek és egészben elutasitattak. Ha kételkedni méltóztatnak, a határozatokat rendelkezésre bocsátom. A mi a vezetésem alatt működött közigazgatás ellen felhozott adatokat illeti . . . (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Farkas Zoltán: Meg kell hallgatni! (Nagy zaj a baloldalon.) Szmrecsányi György: Engem nem lehet terrorizálni! (Zaj.) B. Lévay Lajos: Ez nem tónus! Ez nem korcsma! (Folytontartó nagy zaj.) Szmrecsányi György: Minket ne terrorizáljon ! Kikérjük magunknak! Elnök: Csendet kérek. Farkas Zoltán: Bennünket sem fognak terrorizálni! Arról jót állok. (Folytontartó nagy zaj a jobb és a baloldalon. Elnök csenget.) B. Lévay Lajos: Kikérjük magunknak ezt a tónust! (Folytontartó zaj. Elnök csenget.) Nagy Sándor: Micsoda henczegós ez! (Folytontartó zaj a jobb és a baloldalon Elnök csenget. Felkiáltások jobbfelől: Halljuk az elnököt!) Elnök: Nagyon kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) A képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kért szót, Lengyel Zoltán képviselő ur interpellácziójában egyenesen őt nevezte meg és az ő ténykedésével foglalkozott részletesen. A házszabályok értelmében és a nobilitás szerint is feltétlenül joga van Pál Alfréd kép21
