Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-62

162 62. országos ülés 19Í0 deczember 17-én, szombaton. viselő urnak, hogy személyes megtámadtatás czimén válaszoljon, a mikor hivatalos működé­sét súlyosan érintették, és a maga igazát védel­mére előadja. (Helyeslés a jobboldalon.) Köteles­sége meghallgatni őt a t._ háznak és én a ren­det biztosítani fogom. (Elénk helyeslés a jobb­oldalon.) Nagyon kérem a t. házat, méltóztas­sék ezt lehetővé tenni. (Halljuh! Hall juh! a jobboldalon.) Pál Alfréd: Lengyel Zoltán t képviselő­társam legelső panasza az, hogy én személyes üldözésből az ökörmezői patika forgalmát leszál­lítottam. Ez minden ténybeli alapot nélkülöz, valótlan. Erre a hatóságnak módja nincs is; az illető patikus ügyességén múlik, hogy meny­nyit keres. Második állítása az, hogy az orvosi stallu­mok egy része nincs betöltve. Akkor, a mikor én az ökörmezői szolgabírói állást elfoglaltam, csak két orvosi állás létezett, a másik kettőnek a szervezését én eszközöltem ki. Azt mondja a képviselő ur, hogy ezek nincsenek betöltve és miért nincsenek betöltve? Hát a közegészségügyi novella 16-ik szakasza ezt világosan megmagyarázza. Ezt a novellát nem mi alkottuk meg, hanem a túloldal, a mikor kormányon volt. Ebben kifejezésre jut, hogy számos kerület van az országban, a melyet nem lehet kellő orvosi javadalom hiányában betölteni, s ez fel­hatalmazza a kormányt, hogy javadalmazza helyi pótlékokkal ezeket az orvosokat. Ezt a koaliczió nemcsak elmulasztotta, hanem azt is megtette, hogy oly zilált állapotban adta át a mi kor­mányunknak a pénzügyeket, hogy a mi kor­mányunk sem volt képes azokat máig teljesen rendbe hozni. Szmrecsányi György: Ez személyes meg­megtámadtatás? Hallatlan! (Zaj a baloldalon.) Elnök (Csenget): Kérem a képviselő urat, tessék szigorúan a személyes kérdésre szorítkozni. (Elénk helyeslés a báloldalon.) Kovácsy Kálmán : Ugy van ! Éljen az elnök! Pál Alfréd : Az idő előrehaladottságára való tekintettel még csak egy kérdést óhajtok tisz­tázni, nevezetesen azt, hogy miért vannak a betegápolási számlák körül mindig panaszai Székely Miksa urnak? (Zaj a baloldalon.)Azért, mert az ebben a tárgyban megtartott vizsgálat során beigäzolást nyert az, hogy Székely Miksa gyógyszerész ur olyan gyógyszereket is számított az országos betegápolási alap terhére, a melye­ket soha nem szállított, s a mi miatt első és második fokon meg is volt már büntetve (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Szóval, csaló!) és a mely miatt most is eljárás van folyamat­ban a ministerium előtt. En nem óhajtok a magas kormány ítéleté­nek elébe vágni. (Felkiáltások a baloldalon: Gondoltuk!) de szüárd meggyőződésem, hogy az ítélet nem olyan lesz, mint a hogy azt Lengyel Zoltán képviselő ur hiszi. (Felkiáltások a bal­oldalon: Ez is személyes kérdés?) Még csak egyet vagyok bátor megjegyezni. Igen csodálom, hogy azon szomorú tapaszta­latok után, a miket Lengyel Zoltán t. kép­viselőtársam a közelmúltban szerzett, ismét vál­lalkozik alaptalan vádak terjesztésére. (Zaj a baloldalon.) Csak egy magyarázatát találom ennek, azt, hogy most nem a sajtóban, hanem az immunitás leple alatt, itt a képviselőházban szórja felelőtlen rágalmait. (Nagy zaj a balol­dalon.) Elnök: (Csenget.) Ezen utóbbi kifejezése miatt kénytelen vagyok a képviselő urat rendre utasítani! (Helyeslés.) Lengyel Zoltán: A t. képviselő ur igen enyhe tónusban kezdi és igen mérges hangon végzi. Engedelmet kérek, vagy igazam van és akkor nekem ne hízelkedjék, hanem mondja meg apertén a véleményét, vagy nincs igazam és akkor meghajlok. Mert én nem születtem Ökörmezőn (Zajos derültség a baloldalon.) és én nem ijedek meg senkitől. A t. képviselő ur sem született Ökörmezőn, de azért nagyon megjött a bátorsága. Hát en­gedelmet kérek, vagyok annyira gyakorlott parlamenti ember, hogy én nem ugrom be ön­nek, de még inkább vagyok olyan gyakorlott parlamenti ember, hogy a t. minister urnak ismételten is megmondjam, hogy a mi e kérdés­ben felhozatott, az nemcsak, hogy igaz, hanem még sajtó utján is leközöltetett. (Zaj a jobb­oldalon. Felkiáltások: Hát akkor igaz? Ha sajtó közli, mindjárt igaz?) Hogy ez a sajtóbeli köz­lés hajszálra nem precziz, azt megengedem, de hogy egészben véve igaz, arról meggyőződtem, mert én nem egyoldalulag vagyok informálva, az én felkérésemre ott járt Fényes László ba­rátom, és engedelmet kérek, nekem hinnem kell az ő szavának legalább is annyira, mint a mennnyire a képviselő ur szavának, mert Fényes László nincs abban a dologban ugy érdekelve. A mi, t. képviselőház, Máramaros vár­megye tisztikarára mondott szavait illeti a kép­viselő urnak, én nem a vármegye tisztikarával foglalkoztam, hanem a nemzetiségi vidéken levő közigazgatással. Máramaros vármegye tisztikarát, specziálisan az ott élő képviselőket, különösen pedig a főispánt, személyesen is ismerem, tisz­telem és nagyrabecsülöm. Ne méltóztassék tehát engem ugy tüntetni fel, mintha én Máramaros­megye tisztikarát akarnám bántani, hogy a nem­zetiségi kérdésben nem tesz semmit. Mert nem­zetiségi kérdés igenis van ott, de nem került fel ide, a mi annál rosszabb, mert azt bizonyitja, hogy ott ennek a kérdésnek egyáltalában nin­csen szószólója. És szemrehányást tesz nekem a t. képviselő ur, hogy én szószólója vagyok ennek az ügy­nek. Hát én voltam, vagyok és leszek szószólója minden ilyen ügynek, akár alapos, akár alap-

Next

/
Thumbnails
Contents