Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-62

162 62. országos ülés 19Í0 deczember 17-én, szombaton. viselő urnak, hogy személyes megtámadtatás czimén válaszoljon, a mikor hivatalos működését súlyosan érintették, és a maga igazát védelmére előadja. (Helyeslés a jobboldalon.) Kötelessége meghallgatni őt a t._ háznak és én a rendet biztosítani fogom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Nagyon kérem a t. házat, méltóztassék ezt lehetővé tenni. (Halljuh! Hall juh! a jobboldalon.) Pál Alfréd: Lengyel Zoltán t képviselőtársam legelső panasza az, hogy én személyes üldözésből az ökörmezői patika forgalmát leszállítottam. Ez minden ténybeli alapot nélkülöz, valótlan. Erre a hatóságnak módja nincs is; az illető patikus ügyességén múlik, hogy menynyit keres. Második állítása az, hogy az orvosi stallumok egy része nincs betöltve. Akkor, a mikor én az ökörmezői szolgabírói állást elfoglaltam, csak két orvosi állás létezett, a másik kettőnek a szervezését én eszközöltem ki. Azt mondja a képviselő ur, hogy ezek nincsenek betöltve és miért nincsenek betöltve? Hát a közegészségügyi novella 16-ik szakasza ezt világosan megmagyarázza. Ezt a novellát nem mi alkottuk meg, hanem a túloldal, a mikor kormányon volt. Ebben kifejezésre jut, hogy számos kerület van az országban, a melyet nem lehet kellő orvosi javadalom hiányában betölteni, s ez felhatalmazza a kormányt, hogy javadalmazza helyi pótlékokkal ezeket az orvosokat. Ezt a koaliczió nemcsak elmulasztotta, hanem azt is megtette, hogy oly zilált állapotban adta át a mi kormányunknak a pénzügyeket, hogy a mi kormányunk sem volt képes azokat máig teljesen rendbe hozni. Szmrecsányi György: Ez személyes megmegtámadtatás? Hallatlan! (Zaj a baloldalon.) Elnök (Csenget): Kérem a képviselő urat, tessék szigorúan a személyes kérdésre szorítkozni. (Elénk helyeslés a báloldalon.) Kovácsy Kálmán : Ugy van ! Éljen az elnök! Pál Alfréd : Az idő előrehaladottságára való tekintettel még csak egy kérdést óhajtok tisztázni, nevezetesen azt, hogy miért vannak a betegápolási számlák körül mindig panaszai Székely Miksa urnak? (Zaj a baloldalon.)Azért, mert az ebben a tárgyban megtartott vizsgálat során beigäzolást nyert az, hogy Székely Miksa gyógyszerész ur olyan gyógyszereket is számított az országos betegápolási alap terhére, a melyeket soha nem szállított, s a mi miatt első és második fokon meg is volt már büntetve (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Szóval, csaló!) és a mely miatt most is eljárás van folyamatban a ministerium előtt. En nem óhajtok a magas kormány ítéletének elébe vágni. (Felkiáltások a baloldalon: Gondoltuk!) de szüárd meggyőződésem, hogy az ítélet nem olyan lesz, mint a hogy azt Lengyel Zoltán képviselő ur hiszi. (Felkiáltások a baloldalon: Ez is személyes kérdés?) Még csak egyet vagyok bátor megjegyezni. Igen csodálom, hogy azon szomorú tapasztalatok után, a miket Lengyel Zoltán t. képviselőtársam a közelmúltban szerzett, ismét vállalkozik alaptalan vádak terjesztésére. (Zaj a baloldalon.) Csak egy magyarázatát találom ennek, azt, hogy most nem a sajtóban, hanem az immunitás leple alatt, itt a képviselőházban szórja felelőtlen rágalmait. (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Ezen utóbbi kifejezése miatt kénytelen vagyok a képviselő urat rendre utasítani! (Helyeslés.) Lengyel Zoltán: A t. képviselő ur igen enyhe tónusban kezdi és igen mérges hangon végzi. Engedelmet kérek, vagy igazam van és akkor nekem ne hízelkedjék, hanem mondja meg apertén a véleményét, vagy nincs igazam és akkor meghajlok. Mert én nem születtem Ökörmezőn (Zajos derültség a baloldalon.) és én nem ijedek meg senkitől. A t. képviselő ur sem született Ökörmezőn, de azért nagyon megjött a bátorsága. Hát engedelmet kérek, vagyok annyira gyakorlott parlamenti ember, hogy én nem ugrom be önnek, de még inkább vagyok olyan gyakorlott parlamenti ember, hogy a t. minister urnak ismételten is megmondjam, hogy a mi e kérdésben felhozatott, az nemcsak, hogy igaz, hanem még sajtó utján is leközöltetett. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Hát akkor igaz? Ha sajtó közli, mindjárt igaz?) Hogy ez a sajtóbeli közlés hajszálra nem precziz, azt megengedem, de hogy egészben véve igaz, arról meggyőződtem, mert én nem egyoldalulag vagyok informálva, az én felkérésemre ott járt Fényes László barátom, és engedelmet kérek, nekem hinnem kell az ő szavának legalább is annyira, mint a mennnyire a képviselő ur szavának, mert Fényes László nincs abban a dologban ugy érdekelve. A mi, t. képviselőház, Máramaros vármegye tisztikarára mondott szavait illeti a képviselő urnak, én nem a vármegye tisztikarával foglalkoztam, hanem a nemzetiségi vidéken levő közigazgatással. Máramaros vármegye tisztikarát, specziálisan az ott élő képviselőket, különösen pedig a főispánt, személyesen is ismerem, tisztelem és nagyrabecsülöm. Ne méltóztassék tehát engem ugy tüntetni fel, mintha én Máramarosmegye tisztikarát akarnám bántani, hogy a nemzetiségi kérdésben nem tesz semmit. Mert nemzetiségi kérdés igenis van ott, de nem került fel ide, a mi annál rosszabb, mert azt bizonyitja, hogy ott ennek a kérdésnek egyáltalában nincsen szószólója. És szemrehányást tesz nekem a t. képviselő ur, hogy én szószólója vagyok ennek az ügynek. Hát én voltam, vagyok és leszek szószólója minden ilyen ügynek, akár alapos, akár alap-