Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-62

146 65. országos ülés 1910 deczember 17-én, szombaton, sara mindnyájunknak törekednünk kell. Lakjunk bár falun, lakjunk bár városban, tartozzunk akár a termelők, akár a fogyasztók táborába. Közgaz­dasági életünk javulása elsősorban a különböző kereseti ágak összhangba hozatalától függ. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ha valahol, ugy nálunk vagyunk rászorulva arra, hogy egymással összetartsunk, egymást megértsük és egymást megbecsüljük. Sümegi Vilmos : Halljuk ! Halljuk ! Ezt a be­szédet meg lehet hallgatni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) B. Manntlorff Géza; Es mit látunk, t. kép­viselőház ? Egy áldatlan harczot, a melyben, ha igazságosak akarunk lenni, az aggresszivebb és igazságtalanabb rész az úgynevezett merkantilista, és az azokhoz közel álló köröknek és az úgynevezett merkantilista sajtónak jut. Mert hiszen napról­napra, Írásban, szóban mindig izgatj ák a városi és kü­lönösen a fővárosi közönséget a mezőgazdák ellen, megvádolván őket azzal, hogy ők okozzák a hus­drágaságot, pedig nagyon jól tudják ők maguk is, hogy ez nem igaz, nagyon jól tudják, hogy ennek oka az általános drágaság mellett leginkább a különböző közvetítés, vásárcsarnoki, vásári adó­zások, terhek, szóval mindazok az intézkedések, a melyekre kiterjeszkedni nem akarok, hiszen az imént előttem szólt és tegnap felszólalt képviselő­társaim igen szépen, helyesen és tárgyilagosan bizonyították be a t. ház előtt, hogy ezek is okai a husdrágaságnak, sőt merem mondani, hogy ezek leginkább, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az ily modorban folytatott harcz ezt a kér­dést, azt hiszem, nem fogja eldönteni. Mindenki­nek be kell látnia, a ki közgazdaságunkkal ko­molyan foglalkozik, hogy Magyarországon a köz­gazdaságnak alapja a mezőgazdaság, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha utóbbit gyengitjük, gyen­gitjük közgazdaságunkat is. Igazságosan, méltá­nyosan gondolkozó merkantilistának is be kell látnia a tétel igazságát. (Mozgás.) Hazánk lakos­ságának 70 százaléka foglalkozik mezőgazdaság­gal, azok egyszersmind az ipari és kereskedelmi czikkek fogyasztóinak legnagyobb kontingensét képezik, különösen vidéken. A merkantilisták, nézetem szerint, maguk alatt vágják a fát, ha olyanokat akarnak csele­kedni, a mik a mezőgazdák rovására történnek, mert tudjuk és tapasztaljuk, hogy nálunk ha a mezőgazdák és a mezőgazdasággal foglalkozók bizonyos kedvező mezőgazdasági konjunktúrák következtében nagyobb vagyoni jóléthez jutnak, akkor a vásárlási kedv is nagyobb, és akkor a kereskedelmi és ipari czikkek nagyobb fogyasztás­nak örvendenek. Nézetem szerint hazánkban a kereskedők és iparosok gyarapodásának létfel­tétele a gazdáknak a jóléte. (Helyeslés balfelől.) Bizonyításra nem szorult, hogy csakis az inten­zivebb mezőgazdasági fellendülés teremtheti meg nálunk az igazi jó magyar kereskedelmet és ipart. A ki a mezőgazdasági termelést mint közgazdasá­gunk alapját gj-engiteni akarja, az gyengíti az ipart és kereskedelmet is, akkor iparunkat sem fejleszt­hetjük, mivel a lakosság 30%-ának ipari fogyasztó­képessége nem lesz elegendő arra, hogy nagyobb fellendülést adjon az iparnak és kereskedelemnek. Idegen piaczot szerezni pedig csak a messze jövő reménye lehet; és hogy ez minél később teljesed­hessék, gondoskodni fog arról Ausztria. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Ezen röviden elmondottakból csak azt az igaz­ságot akarom levonni, hogy a husdrágaságot nem a különböző kereseti források áldatlan harczával, hanem a fennálló és elmondott igazságok elismeré­sén alapuló kölcsönös megértéssel és gyors intézke­désekkel lehet meggátolni és javítani, mely gyors intézkedéseknél meg kell találni a módot arra, hogy ahhoz minden hivatott tényező hozzájárulhasson, a nélkül, hogy jogaik sértve lennének. (Ugy van! balfelől.) Ha ez sikerülni fog, ugy remélem, hogy nemcsak ez alkalommal, mikor kizárólag a hus­drágaság folytán a termelők és fogyasztók érdekei vannak érintve, hanem a jövőben is, mikor közgaz­daságunk fellendítéséről lesz szó a felmerülendő kér­déseket nem a gyűlölet, hanem az érvek alapján lehet majd megoldani. (Helyeslés.) Miután az előttem elhangzott fényes és szak­szerű beszédekben az egész szerbiai szerződésről, annak előnyeiről és hátrányairól már szó volt, s miután ebben a törvényjavaslatban az érvek alapján lefektetve látom azon tétel igazságát, hogy benne — a mennyire lehetséges volt — ugy a termelők, mint a fogyasztók jogos igényei kielégítést nyernek, és a drágaságot is, nézetem szerint, némileg enyhíteni fogja, a törvényjavas­latot elfogadom. (Helyeslés.) T. ház ! Beszédemben jeleztem, hogy a hus­drágaság megszüntetésére minden illetékes faktor­nak közre kell működni, és hogy itt az államnak, illetve a kormánynak kell az első lépést megtennie ezen bajok enyhítésére. Nem akarok itt azon intézkedésekre kiterjeszkedni, melyeket a kor­mánynak tennie kellene, csak egyetlenegy dologra, a húsfogyasztás! adóra vagyok bátor az igen t. ház és kormány figyelmét felhívni. Tudjuk és mindnyájan egyetértünk abban, hogy az összes adónemek között a husfogyasztási adó a legigazságtalanabb, mert ez leginkább, leg­közvetlenebbül érinti a szegény embert. (Igaz! Ugy van!) A husfogyasztási adó megdrágitja a húst, már pedig a hus fogyasztása életszükséglet, melyet adóval sújtani az állam részéről igazság­talanság és méltánytalanság. (Igaz! Ugy van! balfelől,.) A húsfogyasztás minden kifejlett embernek, de különösen a fejlődésben lévőnek szükséges, hogy megkapja a szervezet az izomerő kifejtésére szolgáló táplálékot. Ez orvosi tétel, a melyet én bővebben bizonyítani nem szándékozom. Ebből a tételből kiindulva az államnak magasabb érdeke­ket figyelve feltétlenül gondoskodni kellene, hogy módot nyújtson arra, hogy a szegény osztály is minél többször és minél olcsóbban jusson a húsnak fogyasztásához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) En-

Next

/
Thumbnails
Contents