Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-62
62. országos ülés 1910 deczember 17-én, szombaton. 139 ket emelje, s a külfölddel szemben versenyképessé tegye. (Helyeslés balfelől.) Ez a segély kell, hogy kétféle legyen. Először kell, hogy olyan legyen, a mely alkalmas a magyar állattenyésztést megfelelő nívóra emelni, másodszor kell, hogy olyan legyen, hogy ellensúlyozza annak az osztrák állatértékesitő központnak adott óriási erőt, azt az 54 millió koronát, a melynek segítségével az az állatértékesitési központ, ha ezt kellően ellensúlyozni nem fogjuk, magához fogja ragadni ennek az országnak egész állatkereskedelmét és diktálni fogja nekünk az állatárakat, (ügy van ! ügy van! a bál- és a szélsőbáloldalon). Midőn ezt követeljük, tiltakoznom kell az ellen, a mit annakidején Szterényi József képviselő ur felhozott, hogy ez tulaj donképen a rekompenzáczió politikája volna, a mely minden egyes konczessziót, minden egyes lépést esengő pénzben akarna megfizettetni. Azt tartom, hogy ez nem a rekompenzáczió politikája. Szterényi József: Ez nem, de az az lett volna! Pajzs Gyufa: Ez egy előrelátó, a nemzet erőforrásait kimélő, fejlesztő, gazdagító politikának alapvető követelménye. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Es ezt a politikát kell, hogy érvényesítsük és foganatosítsuk nemcsak a mezőgazdasággal, hanem minden más termelési ággal szemben is, a mikor ez szükségesnek és kívánatosnak mutatkozik. (Helyeslés balfelől.) Én nem sajnálom azokat a milliókat, a melyeket mi az iparfejlesztésre máris elköltöttünk, mert én azt tartom, hogy ez az ország prosperálni, felvirágozni csak akkor fog igazán, a mikor minden magyar agrárius egyúttal iparfejlesztő, iparpártoló, a merkantilis eszméktől és gondolkozástól áthatott mezőgazda lesz ; (Élénk helyeslés balfelől.) a mint kívánatos, hogy a másik oldalon minden merkantilista teljes tudatában legyen annak, hogy ebben az országban ipar és kereskedelem csak akkor tud igazán prosperálni, hogyha a magyar mezőgazdaság felvirágzik. (Igaz ! Ügy van ! balfelől.) Felesleges, hogy én ezen szavaimnak nagyobb súlyt és bizonyítékot kívánjak kölcsönözni, elég azt az egy tényt leszögeznem, a mit nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az önálló gazdasági berendezkedést és az önnálló vámterületet ez az oldal feltétlenül és azért kívánja megvalósítani, mert abban látja egyetlen biztositékát ezen állam közgazdasági prosperitásának és mert az önálló vámterületben látjuk a lehetőségét, hogy életképes, erőteljes, ennek az országnak erőforrásait gazdagító ipart tudjunk teremteni. (Igaz! TJgy van ! balfelöl.) Beszéltem arról az állatértékesitő központról, a melyet Ausztria épen a román szerződés megkötése alkalmával a Balkán szerződések elfogadásáért mintegy eUenértékkép nyújtott az. osztrák agráriusoknak. A ki annak az állatértékesitési központnak a programmját elolvassa, abban olyan hatalmas konczepcziót lát, a mely meggyőzi őt arról, hogy az állatértékesitő központ nem olyan negligálható csekélység velünk, magyarokkal szemben. Egyik kiváló konczepczióju programmpontja az, hogy a gazdák számára takarmányinséges években olcsó takarmányt kivan beszerezni és ez által lehetővé tenni, hogy az állatállomány megkíméltessék az elpusztulástól. Ha, mondom, ezen nagyszabású programmot látjuk, akkor igazán törpének, csekélynek kell mondanunk azt a bizonyos legeltetési, legelőj avitási és legelőszaporitási programmot, a melyet a mélyen t. földmivelésügyi mmister úgyszólván programmjának sarkpontjává tett, a mely azonban, akármennyire üdvös, akármennyire kívánatos, — mert elismerem, hogy üdvös és szükséges a kis emberek szempontjából, — csak egy csekély kis lánczszemét képezi azon rendszabályoknak és eszközöknek, a melyeket egy földmivelésügyi ministernek Magyarországon az állattenyésztés érdekében életbe kell léptetnie. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Ha tovább nézem, mit igér és mit tart meg a t. földmivelésügyi minister ur az ő programmjának ezen esszencziájából, — mert ugy látom hogy ez az esszencziája a programmjának — akkor egy sajnos dolgot kell konstatálnom. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Pajzs Gyula : És ez az, hogy a földmivelésügyi minister ur a jövő esztendő budgetjében még csak azt sem állította be, a mit itt a háznak Julius 28-án tartott ülésében úgyszólván ünnepélyesen megfogadott. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Kovács János : Rendes szokás ! Pajzs Gyula: A t. minister ur június 28-án tartott beszédében azt mondotta, hogy ő legeltetési programmjának megvalósítására, a legelők javítására és szaporítására ahhoz az összeghez, a mely összeget már hivatalbeli előde annak idején 300.000 koronában állapított meg, további 500.000 koronát fog hozzáadni, (Gróf Serényi Béla földmivelésügyi minister tagadólag int.) Egy hang (a baloldalon) : A pénzügyminister nem engedte ! Pajzs Gyula: Miután a földmivelésügyi minister ur ezt kétségbe vonja, engedje meg a t. ház, hogy a földmivelésügyi minister ur ezen nyilatkozatát felolvassam. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) A folyó évi Julius hó 28-iki napló tanúsága szerint a földmivelésügyi minister ur ezt mondotta (olvassa): »Ezt az akcziót, elismerem, az előző kormány kezdeményezte, csakhogy én az általa tervbe vett összeget fel akarom emelni 500.000 koronával* — nem koronára. Gr, Serényi Béla földmivelésügyi minister: Koronára ! Pajzs Gyula : Lehet, hogy sajtóhibának méltóztatik ezt deklarálni, de én azt hiszem, hogy ha a t. minister ur részéről ilyen nagyfontosságú ügyben egy kategorikus deklaráczió történik, akkor nagyon érdemes a naplót legalább megnézetni valakivel és kontrollálni, hogy vájjon az 18*
