Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-62

138 62. országos ülés 1910 deczember 17-én, szombaton. T. liáz ! Bocsánatot kérek, hogy a t. ház figyelmét e kérdésnél hosszasabban veszem igénybe, de azt hiszem, e kérdésnek tisztázása egyaránt érdeke e ház minden pártjának és minden tagjának, mert hiszen tudnunk kell, hogy tulaj donképen az állattenyésztés és a mezőgazdaság szempontjából hogyan állunk a valóságban, szemben épen a szerb-kereskedelmi szerződéssel. (Halljuk ! Halljuk !) A sertésre vonatkozólag ez a korábban előadott érvelésem még sokkal nagyobb mértékben áll, mert először a sértésnél lett túllépve, vagy túl nem lépve a kontingens. Ezt a kérdést különben később majd tisztázni óhajtom a földmivelésügyi minister úrral. Mondom, épen a sertésnél észlelhető ez, a hol mindenki tudja, a ki állattenyésztéssel foglalkozik, hogy a Sertésállomány csökkenését kizárólagosan egy körülmény idézte elő, az, hogy a sertésvészszel kellett állattenyésztésünknek megküzdenie. (Igaz ! Ugy van ! halfdől.) Es a ki tudja azt, hogy ma már egy olyan oltási módszernek vagyunk birtokában, a mely úgyszólván tökéletesen beválik, a mely oltási módszert ma már . . . (Ellen-mondások a jobbközépen.) Bocsánatot kérek, t. uraim, e tekintetben bátor vagyok magamat, mint félig-meddig szaktekintélyt tüntetni fel, mert talán annyit még soha senki nem oltott Magyarországon, mint a mennyit ón oltottam. Méltóztassék Hutirayt, ennek a szernek feltalálóját megkérdezni, hogy nem én voltam-e az első, a ki ennek gyakorlati alkalmazását próbálgattam és nem én vagyok-e az, a ki talán a legtöbb állatot oltottam be, mint magánember. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) Én tehát azt állitottam és álütom. t. ház, hogy ma már — és egy itt jelenlevő klasszikus tanura, Pirkner Jánosra is hivatkozhatom, a ki alaposan ismeri ennek a kérdésnek minden egyes fázisát — a legrövidebb idő múlva, hála a magyar tudománynak és hála annak a férfiúnak, Hutiraynak, a ki a magyar tudást ebben az irányban igazán óriásilag előrevitte, sertéstenyésztésünk, a melyet eddig a sertésvész megtizedelt, nemcsak hogy fedezni fogja szükségletünket, hanem túltengeni fog. Annál kevésbbé indokolt tehát, hogy épen a sertésnél az a bizonyos kontingens nem tartatott be, hanem azt lépték túl. T. ház ! Mivel már úgyis a kontingensről beszélek, (Halljuk! Halljuk!) meg kell emütenem, hogy a minister ur egy Julius 28-án tartott beszédében — a mikor már ismerte ennek a szerb kereskedelmi szerződésnek tartalmát, mert hiszen ha jól tudom, Julius 10-én lett az megkötve — leszögezte magát ahhoz az állásponthoz, hogy ő, a minister, abban a bizonyos titkos egyezményben a megállapitott kontingenst túllépni nem fogja. Én azóta figyelemmel kisértem a bizottsági tárgyalásokat, és ott hallottam a kereskedelmi minister ur részéről egy megjegyzést, a mely szerint csak bizonyos eltolódás következett volna be ebben a kontingensben; és hallottam a földmivelésügyi minister ur részéről is egy megjegyzést, a mely szerint ő alul maradt a titkos egyezményben megállapitott kontingensen. Hát én ezt szívesen elhiszem, t. ház, de megérteni nem tudom. Ha tényleg ugy állana a dolog, mint a hogyan az előadó ur tegnap csak röviden pedzette,,-hogy ez a bizonyos belül-, vagy alulmaradás abban volna, hogy összeszámitjuk a 9 esztendőre szóló egész mennyiséget és a mennyivel Románia kevesebbet hoz be a lépcsőzetes kontingensnél fogva, mint a mennyit kellett volna — mert kitoljuk az utolsó évre —ha ez volna, a lépcsőzetes kontingens, hát akkor én ezt nagyon köszönöm, mert akkor mit korábban voltam bátor felemlíteni, hogy ez a lépcsőzetes kontingens amúgy is hátrányos a mi állattenyésztésünkre, ezzel a kitolódással még sokkal sajnálatosabb következményeket rejt magában, mint a minőket magában foglalt a kitolódás nélkül is. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) T. ház ! Ez a titkos egyezmény 1900 márczius 18-án köttetett és Magyarország számára nagyon értékes jogokat statuál. Meg vagyok győződve arról, hogy ha ez a titkos megegyezés nem létezett volna, akkor egészen másképen nézne ki ma ebben a szerződésben a szerb kontingens képe. Azt hiszem, hogy ennek a szerződésnek érdeméből egy hajszálnyit sem von le az, hogy a szerződés mint titkos szerződés köttetett, különösen akkor, midőn azt másként egyáltalán nem is lehetett megkötni, mert hiszen ez instrukcziókat foglal magában a megkötendő kereskedelmi szerződés czéljából kiküldendő alkudozók számára. Azt hiszem, ez semmiképen sem devalválhatja ezen szerződés érdemét és ha a kereskedelemügyi minister ur a közgazdasági bizottság tárgyalásai alkalmával mégis ugy találta, hogy ilyen szerződést megkötni nem lehet a nélkül, hogy ez az alkotmányosság alapjait meg ne rendítené, akkor, azt hiszem, hogy csak örömünket fejezhetjük ki a felett, hogy ha a mélyen t. kormány ilyen nagyon szubtilis érzékkel bír az alkotmányosság kérdései és érdekei iránt. (Helyeslés.) S ha méltóztatik megengedni, ehhez csak egy szerény kívánságot vagyok bátor hozzáfűzni és ez az volna, hogy vajha ez a szubtilitás nemcsak most, hanem mindenkor és nemcsak olyan alkalommal nyilatkoznék meg, midőn mód és alkalom kínálkoznék arra, hogy az elmúlt koalicziós kormányzat működését gáncsolhassák ! (Helyeslés a baloldalon.) T. ház, örömmel konstatálom, hogy ezen kérdés tárgyalásakor odakünn és itt is, a bizottságokban és általánosan minden oldalról és minden felszólaló részéről azt a kivánságot halljuk hangoztatni, hogy tekintettel azon hátrányokra, a melyekkel ez a kereskedelmi szerződés a magyar állattenyésztésre jár és tekintettel azon egyéb szocziális érdekekre, a melyeket a minister ur és az előadó ur is felhoztak érvelésükben, a kormány ragadjon meg minden lehető módot és eszközt arra, hogy a magyar állattenyésztésnek nyújtandó nagyobb összegű segítség által állattenyésztésün-