Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-61

61. országos ülés 1910 deczember 16-án, pénteken. 125 a marha a termelőtől a mészároshoz jut, a rnig levágják, a míg a mészáros elviszi a mészárszékbe, 63.5 korona különféle terhekkel, igy fogyasztási adóval és mással van megterhelve, a mi 12%%-os emelkedésnek felel meg. Lényegesen rosszabbul vagyunk Budapesten a husfogyasztási adó tekintetében is, mint akármely más városban. Bécsben pl. különbség van téve a husfogyasztási adó tekintetében a 400 kilón aluli és 400 kilón felüli marha között, a mi a szegényebb osztály előnyére válik, (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert az az által fogyasztott huskvalitás kevésbbé van fogyasztási adóval megterhelve. Parisban a fogyasztási adó nem az élősúly, hanem a husmennyiség után fizettetik, Berlinről nem is szólva, hol egyáltalában husfogyasztási adó nincs. Ezekkel a kérdésekkel, a vásárszervezési dolgokkal, a költségek csökkentésével kell komolyan foglalkozni, de nem azzal, hogy a marha árát mesterségesen lenyomják, mert mi e tekintetben egészen más helyzetben vagyunk, mint a többi államok. Azok az urak, a kik erre töreksznek, megfeledkeznek arról, hogy Magyarországnak évenkint — azt hiszem, helyesen mondom a számot, habár nem egészen preczize — körülbelül 300 millió korona értékű élőállat-kivitele van. Minden százalékkal, a melylyel sikerül mesterségesen a marhaárat lenyomni, 3 millió korona vész el a magyar közgazdaság egyeteme számára az osztrák vagy a külföldi fogyasztó javára. (Igaz ! ügy van ! jobbfelöl. Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi évtizedeken keresztül viseltük a közös vámterület azon hátrányait, hogy magas védvámok által felemelt magas árakon voltunk fogyasztói az osztrák iparnak, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a nélkül, hogy termékeink tekintetében a termelés és fogyasztás közötti arány vagy aránytalanságoknál fogva a védvám a mi terményeink árképződésében érvényesült volna. (Igaz ! Ugy van!) Most kezd az igazságtalanság megszűnni ; (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) most kezd gyümölcsözni a közös vámterület a mi számunkra is ; (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) most méltóztassanak éljenezni, ez a leghatalmasabb argumentum a közös vámterület mellett. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Abban a perczben, midőn a mi czikkeink, a mi termékeink ennek a vámvédelemnek a hatását élvezik, ezt a védelmet mesterséges eszközökkel lerombolni nem hagyjuk, áttörni nem engedjük. Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Szász Károly jegyző: Beck Lajos ! Beck Lajos : T. ház ! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! (Halljuk ! Halljuk !) Beck Lajos: T. képviselőház ! Az előttem szólott t. előadó ur igen magas nivóju beszédében fejtegette és ajánlotta a javaslatot elfogadásra. Hogy én, midőn pártom nevében szólalok fel, a javaslatot nem a kormány iránti bizalomból fogadom el, vagy azért, mert egy oly kereskedelmi és tarifális szerződési politikának követését látnám benne, melyet helyeslek, az csak természetes. Maikülkereskedelmi és tarifális szerződési politikánk a függetlenségi és 48-as párt bizalmára nem számithat. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Es ez csak egészen természetes, mert egész közgazdasági, egész kereskedelmi életünk ugy fejlődött, hogy az Ausztriával való közös érdekű viszonyaink és nagyhatalmi állásunk kedvéért Magyarország gazdasági életének mindig és mindenkor külkereskedelmi szerződéseiben áldozatot kellett hozni, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és igy ez a mi egész kereskedelmi politikánk a külföldi viszonylattal szemben nem állott egyébből, mint egy káros czirkulus vicziozusból, a melyből kifolyólag egyfelől mindig nagyobb és nagyobb teljesítési képességet követeltek tőlünk, másfelől azonban nem adták meg a módot és lehetőséget arra, hogy jövedelmező belső befektetések utján országunk közgazdasági állapotát akképen fokozhassuk, hogy küljrolitikánk és közös érdekű ügyeink kedvéért támasztott mind nagyobb igényeknek eleget is tehessünk. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezért nem kelthet csodálkozást, ha nem ezen oknál fogva fogadja el a függetlenségi és 48-as párt az előttünk fekvő törvényjavaslatot. De elfogadja mégis, tisztán gazdasági és szocziális indokokból kifolyólag. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. ) Elfogadjuk egyrészt azért, mert állattenyésztésünkre nézve ebben a szerződésben lefektetett tételeket és intézkedéseket kedvezőbbeknek tartjuk az azelőtti állapotoknál ; és elfogadjuk másrészt és főképen azért, mert o javaslat által is enyhitését véljük látni annak a már általánosnak mondott drágaságnak, a melynek könnyítésére ez a javaslat, habár csak csekély mértékben is, de hozzá fog járulni, (ügy van I a szélsőbaloldalon.) Az csak egészen természetes, hogy a drágaságnak mérve attól függ, hogy az áru árának magasságában a kereslet és a kínálat között bizonyos harmónia áll-e fenn, vagy nem. A mint a kereslet és kínálat között a harmónia megbomlik, beáll a drágaság. Az ár alakulására tehát általánosságban döntő befolyással három főtényező bir. Az egyik a kereslet sürgőssége és mértéke, a másik a kínálat sürgőssége és mértéke, a harmadik pedig a világforgalomban forgó pénznek mennyisége és e pénz keresletének sürgőssége. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Erre vonatkozólog általánosságban csak a következőket akarom megjegyezni. (Halljuk I) A kereslet sürgőssége és mértéke függ elsősorban a népesség szaporodásától és e tekintetben csak egy adatra hivatkozom, egy angol Írónak, Hookernek adatára, a ki konstatálja, hogy a kulti• vitáit területek emberállománya-1880 és 1908 kö-