Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-61
124 61. országos ülés 1910 deczember 16-án, pénteken. nagyobb drágaság, de oly általános drágaság, a mely szerint husinségről lehessen beszélni, nincs. (Ugy van I) És most, t. képviselőház, egészen röviden akarok még foglalkozni a húsár kérdésével. (Hall. juh"! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon örülök, ha a ház ez oldalán is helyesléssel találkozik felszólalásom, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Mindig, ha igazat mondanak !) de magam részéről, saját magam objektív meggyőződésének minden hatásvadászat nélkül kivánok kifejezést adni, és remélem, hogy sikerül a kérdést ugy megvilágítani, hogy ebbe semmiféle irányzatos felfogást belemagyarázni nem lehessen. (Helyeslés balfelöl.) A mi most már a husdrágaságot illeti, mindenek előtt a következő tényeket kívánom megemlíteni. Az 1909. évig van igenis egy normális áremelkedés, mely talán alatta marad még a többi czikkek, munkabérek és minden egyéb dolgok áremelkedésének. (Helyeslés balfelöl.) Hiszen kétségtelen, hogy a drágaság vagy áremelkedés a hus tekintetében nem izolált jelenség. (Igaz I ügy van ! balfelöl.) Minden szükségleti és élvezeti czikk . . . Holló Lajos: Ádóczikk! Az is emelkedik! (Derültség.) Rosenberg Gyula előadó : ... ára felemelkedik. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Hogy ez nagyon sújtja azon társadalmi osztályokat, melyek egy fix és nem változó jövedelemre vannak ráutalva, mondjuk a hivatalnokokat, nyugdijasokat — ez természetes. Ezzel is vannak bezonyos fokig kapcsolatban azon fizetésemelések, melyeket a törvényhozás és a kormány már eddig teljesített és hogy ezek teljesen kielégítők nem voltak és jogosult az a tendenczia, hogy tovább is emeltessenek, épen arra vezethető vissza, hogy az életnek feltételei óriási módon megdrágultak. Ez az áremelkedés azonban, miként azt ugyancsak a főváros statisztikai adataiból kimutathatom, az 1909. évig, sőt még az 1910. év első hónapjaiban is egy igen mérsékelt, normális emelkedés. Nem szeretek számot mondani, mert olyan labilitás, a kvalitásoknak olyan különfélesége és olyan spácziumok mutatkoznak az árakban, hogy akárminő számot mond az ember egy perezentuáczió tekintetében, joggal állithatnának szembe azzal egy másik számot. Mégis bátran mondható, hogy ez az emelkedés a jelzett időpontban 15%-ot meg nem halad. Igenis van azonban egy lényeges emelkedés az 1910. júniusától november-deezemberig terjedő napokban. Ez azonban meggyőződésem szerint egészen mulólagos jelenség, (Ugy van! balfelöl.) egészen specziális jelenségre vezethető vissza. Közrehat ebben, hogy az utolsó évek rossz takarmánytermései a marha- és husárképződésben csak most jutnak kifejezésre, hogy a jó termés, mely ez évben volt, igen sok gazdát arra birt, hogy marháit visszatartsa és ne hozza piaczra, végre nagy részben hozzájárul az országban uralkodó szájés körömfájás, mely lényeges területelzáTásokat von maga után, mely területekről való marha természetesen az állatvásárokról hiányzik. Hogy ez a lényeges emelkedés milyen mulólagos, mutatja az a körülmény, hogy a tetőpontján már túl vagyunk és kezdünk lefelé menni, bár nem tudjuk, hogy a legközelebbi hetekben nem fog-e ujabb emelkedés beállni. Hogy ez az emelkedés az utolsó hónapokban mekkora, erre sem akarok számot mondani, mert mint előbb bátor voltam jelezni, ezek a számok nem oly preczizek, hogy más számokat nem lehetne ellenük vetni. Egy kérdésre azonban mégis bátor vagyok rámutatni és ez az, hogy a húsár és a marhaár képződésében abszolúte nincs meg mindig a parallellizmus. Én egy eklatáns példát fogok felhozni, a melyet, azt hiszem, nem fognak tudni megczáfolni. A magam tapasztalatából. Tőlünk igen sok hízó marha megy ki egy nagy fogyasztási piaczra, Münchenbe. Az én kis gazdaságomból való hizott marhát is oda viszi már évek óta egy és ugyanazon kereskedő, a ki igen jól megtalálja mellette számadásait, mindig egész tisztességesen nyer rajta, viseli a szállítás költségeit, viseli a beviteli vámot. Nos, mit látok a marhaárak tekintetében Münchenben ? Itt van egy ötévi átlag 1905., 1906., 1907., 1908. és 1909. évekből. Ennek az ötévi átlagnak első negyedében a marha ára volt Münchenben 151-3, az 1910. év első negyedében 160, az összes emelkedés tehát 8-7 márka. A második negyedben volt 148.7, az 1910. év második negyedében pedig 154-6, az emelkedés tehát 6-1 márka. Júliusban az ár 150-3 volt, 1910. júliusában pedig 156'4, augusztusban ugyanaz volt, az átlagos emelkedése tehát a marha árának Münchenben az 1905. évi átlagot hasonlítva össze az 1910. évi árakkal alig 6%. Hogyha rentábilis Magyarországból marhákat kiszállítani Münchenbe és ott az ár nem drágább, mint az ötévi átlaggal szemben alig 6%-kal, kétségtelen, hogy Magyarországon is nem igen emelkedhetett oly lényegesen a marha ára, — különösen a levágásra kerülő marháé, az igavonókról ne beszélj ünk, ezek egészen más elbírálás alá kerülnek — mert különben nem volna rentábilis, hogy Magyarországból Münchenbe szállítsanak ki marhát, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) A húsár emelkedésének egész különleges okai vannak minálunk, és egészen különleges okai vannak Budapesten. A budapesti vásár szervezése oly tökéletlen, oly hiányos, (Ugy van ! a baloldalon.) hogy az lényegesen közrehat a húsár emelkedésére. Én szakemberekkel beszélvén a dologról, megállapíthattam a következőt: egy körülbelül 500 korona értékű szarvasmarha, a mig a termelőtől — nem távoli körzetről, mert ez a fuvardijat drágábbá tenné, — a mészároshoz kerül, 63,5 korona költséget involvál, a melyben azonban sem a közvetítő kereskedelmi haszon, sem a mészárosrezsie, sem a mészáros haszna még egy fillérrel sincs számítva; tehát csak addig, a mig