Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-57

57. országos ülés 19Í0 deczember 12-én, hétfőn. ! őket, magyarán mondva . . . (Felkiáltások jobbfélől: Mint Szent Pál az oláhokat!) szóval nem helyesen járt el velük szemben. Ezt az állítást okvetlenül rektifikálnom kell, már csak azért is, mert nem akarom a magyar államot oly színben feltüntetve látni, a mely nem felel meg az igazságnak, de nem felel meg azon politikának sem, a melyet a nemzetiségekkel szemben követni kívánunk. E tekintetben magamtartása sohasem változott. Az ma is ugyanaz, a mi akkor volt, midőn először volt szerencsém román politikai vezérférfiakkal találkozhatni és velük egyetmást megbeszélni, a mi' az ő megnyugtatásukra szolgált. Ezen tárgyalások vagy beszélgetések többszörösen ismétlődtek közöttünk és ma is hajlandó vagyok azok folytatására mindig azon határvonalak között, a melyek a magyar állam érdekeinek megóvása mellett a legigazságosabbak. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Még egy hasonló természetű felszólalásra is reflektálni óhajtok. Dr. Hinkovics horvát képviselő ur összes fejtegetéseire, a melyek nagyon hosszúak voltak, kiterjeszkedni feleslegesnek látszik e pillanatban. Egyet azonban mégis szeretnék hangsúlyozni és ez az, hogy a képviselő ur ugy állította oda itt e házban tartott egyik felszólalásomat, mint hogyha én ebben a báni állást lefokoztam és lealacsonyítottam volna. Ezt bizonyára nem tettem akkor, a mikor ugy állítottam oda a báni állást, hogy a bán a magyar kormánynak bizalmi férűa, mert ez állásának tekintélyét csakis növelheti. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Annál kevésbbé lehetne érdekemben az, hogy ezen állás fontosságát kisebbítsem, a ki magam is húsz esztendeig voltam ezen állásban és nagyon jól tudom, hogy eltekintve a külsőségektől, mert ezen poziczióban a horvát bán, mint az országnak második zászlósa, kifelé igen tekintélyes pozicziót foglal el, de azon hatáskörnél fogva is, a melyet ott hivatva van betölteni, igen szép és nagyfontosságú feladat megoldása elé van álütva: egy országnak a boldogítása és annak kulturális, szellemi és anyagi fejlődése reá lévén bizva, ez oly fontos állás, a melyet senkinek sem lehet eszében lekicsinyelni, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) legkevésbbé pedig a magyar kormánynak, a melynek érdeke, hogy a misszióját mentől jobban be tudja tölteni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha visszatérek most egy perezre gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam felszólalására, ez arra a kritikára vonatkozik, $, melyet ő a mi pénzügyi politikánkra vonatkozólag mondott el. Ezt ő a maga részéről helytelennek tartja, mert áUitólag mi lemondunk minden kulturális fejlődésünkről azért, hogy a ^katonai követelményeknek eleget tudjunk tenni. En igen sajnálom, hogy e téren tulaj donképen megint csak egy örökség jutott reánk, mert hiszen az előző kormány . . . (Ralijuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Polónyi Géza : Mondjon le róla ! Egyszerű ! Nem kell elfogadni! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministereinök: . . . azon igények keretében, melyek az utolsó négy évben a budgetet 450 millióra emelték, elismerem, igen hasznos kulturális és nemzeti életünk fejlesztésére szolgáló módon emelte a budgetünket, de ha annak keretében egy részecskét hagyott volna a haderő fejlesztésére, akkor ma nem ezen feladat előtt állnánk. Mi elismerjük, hogy ezen budgettételek felemelésével az előző kormány hasznos működést fejtett ki, de nekünk azt ki kell egészítenünk, mert ugy tudjuk, hogy nemzetünk, országunk biztonságára igen jelentős momentum az is, hogy haderőnket is hogyan tudjuk fejleszteni. Egy hang (a baloldalon,) : A magyar hadsereget ! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministereinök: A haderő fejlesztése révén elért biztonság megadja többi költekezésünknek is biztonságát és eredményeinek biztosítását; mert hiába költenénk milliárdokat belső konszolidácziónkra, ha oly haderő nem állna mögöttünk, a mely azoknak feltétlen fentartását biztosítaná és igen hamar elfújná a legközelebbi nemzetközi kellemetlen inczidens. Mert a ki nem képes ily perezben erős haderőre támaszkodni, azzal a világon nem számolnak. És azért azon költekezés, a mely elég nagy lesz a haderő fejlesztésére, még mindig nagyon alatta marad azon költségeknek, a melyeket nemzeti kultúránk továbbfejlesztésére ezentúl is szánni kívánunk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Hogy azonban igen t. képviselőtársamnak nincsen bizalma a kormánynyal szemben, ezt a legkevésbbé sem vehetem tőle rossz néven; hiszen pártállásánál fogva ez csak egészen indokolt és természetes. Hogy ebből a pártállásból következőleg ő igyekszik a mi helyzetünket lehetőleg kényelmetlenné tenni, ezt sem veszem tőle rossz néven, de nem is számíthattunk és nem is számítunk t. képviselőtársunknak bizalmára. A mi helyzetünk egész máson alapul és ez az, hogy először bízunk önmagunkban, (Élénk helyeslés jobbfelől.) másodszor bízunk azon pártban, a mely bennünket támogat, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) harmadszor bízunk a nemzetben, (Mozgás baljelől.) a mely elé, elismerem, igen józan és kevéssé kápráztató programmal álltmik és a mely nekünk többséget adott. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől. Zaj a baloldalon.) De bizunk abban is, hogy a magyar állam érdekeit kötelességszerűleg és mindig ki fogjuk elégíteni és annak szolgálatában az ország érdekeit is megvédeni. (Helyeslés jobbfelől.) Ezek alapján kérem az indemnitási törvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Hammersberg László jegyző: Désy Zoltán ! Désy Zoltán : T. képviselőház ! (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelől.)