Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-57

8 57. országos ülés 1910 deczember 12-én, hétfőn. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Désy Zoltán : Elsősorban a t. ház engedélyét kell kérnem arra, hogy felszólalásomban kitérj eszkedhessem a vita egész anyagára, különösen azokra, a miket a t. pényzügyminister ur felszólalásában elmondott. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Désy Zoltán : Kérem a t. ház engedélyét, hogy bővebben szólhassak hozzá a szőnyegen lévő törvényj avaslathoz. Elnök: Megadja-e a t. ház a képviselő urnak a kért engedélyt ? (Felkiáltások: Megadjuk!) A ház az engedélyt megadja. Désy Zoltán : T. képviselőház ! A pénzügyministei ur tegnapelőtt brilliáns beszédében elismerem . . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Désy Zoltán : . . . igen nehéz feladatot igyekezett megoldani, még az ő kipróbált erejéhez mérten is igen nehéz feladatot : védeni azt az álláspontot, a melyet a t. pénzügyminister ur egy nagy tételnek, a defiezit elenyésztetésének kérdésében kifejtett. A midőn felszólalok, igyekezem a t. minister urnak gondolatmenetét követni, igyekszem lépésről lépésre kimutatni, mi a differenczia kettőnknek álláspontja között és mi az, a mit a tények igazolnak. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelől.) A t. minister ur elsősorban felvetette azt a. kérdést, hogy szokatlan és helytelen az összehasonlításnak az a módszere, a melyet magam alkalmaztam, a midőn az 1911. évi előirányzati tételekre az 1909. évi zárszámadási tételeket alkalmaztam, illetőleg a kettőt összehasonlítottam. Ez egy kis magyarázatra szorul. A t. pénzügyminister ur október 26-án tartott expozéjában hivatkozott arra a tényre, a mely nemcsak a valóságnak, de az általános gyakorlatnak is megfelel, hogy az 1911. évi előirányzat az 1909. évi zárszámadási eredmények alapján készült, hiszen ez másképen nem is lehet, mert a mint a minister ur tegnapelőtti felszólalásában jelezte, a költségvetési előirányzattal szemben a zárszámadás a lefolyt időről bizonyiték arra nézve, hogy az a terv mennyiben lett megvalósitva ; s ha tisztán ez előirányzati eredményeket vennők tekintetbe, (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! balfelől. Elnök csenget.) ha tisztán az egyik előirányzat tételeivel állíttatnék szembe a másik, ha erre építtetnék fel a jövő költségvetési előirányzat, akkor egyik terv a másik terven épittetnék, egyik eshetőség a másikon alapulna, de semmi bizonyos ténybeli alapja nern volna. (Ugy van! a baloldalon.) A költségvetés szilárdságát, realitását az adja meg, ha a zárszámadási tételeken alapszik. A t. minister ur pl. felhozott egy tételt: az 1909. évi és 1911. évi közösügyi költségek között levő különbséget és bizonyította azt, a mit magam is elismerek, hogy azért, a miért a zárszámadásban 69 millióval szerepelnek 1909-ben a közösügyi költségek, azért azok tulaj donképeni kiadása 86 millió volt, mert hiszen több lévén a vámbevétel 1909-ben 17 millióval, ezért kellett kevesebbet saját bevételi forrásainkból erre fordítani. Hát, t. pénzügyminister ur, elfogadom kiindulási pontul ezt a tényt. Zárszámadás nem létében nemcsak az következnék be, hogy a t. minister ur nem igazolhatná, hogy nem emelte tényleg e kiadásokat, de bekövetkezhetnék az, hogy sokkal nagyobb vámbevételekkel szemben maximális összeget állithatna be, leköthetne az ország saját bevételeiből oly összegeket, a melyek az ország más, állandó belszükségleteire volnának szükségesek. Már most például visszatérve e tételre, a dolog ugy áll, hogy elő van irányozva az 1911. évi költségvetésben vámjövedelem ezimén 159 millió bevétel, ezzel szemben nemcsak az 1909. évi rendkívüli évnek adatai, de az előző év adatai is 170 millión felüli vámtételeket mutatnak, tehát önmagában ez az előirányzati tétel az irrealitásnak bir azon jellegével, hogy igénybe vesz nagyobb fedezeti összeget, mint a mennyire szükség van, igénybe vesz Magyarország saját bevételeiből olyanokat, a melyekkel belszükségleteket, állandó kiadásokat kellene fedezni. A másik, a mit a t. pénzügyminister ur szememre vet, az a kifogás, hogy én nem a zárszámadási előírási adatokkal, de a tényleges kiadási adatokkal operálok. T. pénzügyminister ur, a költségvetés és a tényleges kiadások közt tényleg ott állanak az előirási tételek, de mint épen a tényleges tételek és az előirt tételek közti differenczia mutatja, még ez sem a valóság, a mit mutat, hanem legközelebbi időben pontosabb adatok alapján való előirányzat, de az élet valódi képét a történt bevételeket vagy kiadásokat az mutatja, a mit a tényleges bevételek rovata mutat. A tényleges eredmények használata épen azon körülménynél fogva, hogy az előírás és a tényleges bevételek és tényleges kiadások közti differencziák, a mint a pénzügyminister ur, elismerem, emiitette is, a cselekvő és terhelő hátralékban kifejezésre jutnak, előnyös a tekintetben, hogy történeti jelleget az ad a bizonyításnak, mert azt bizonyítja, hogy tulajdonképen az ennyiben és ennyiben előirt kiadások és bevételek mennyiben foganatosíttattak tényleg, másrészt pedig, a mint jeleztem, el van hárítva a cselekvő és terhelő hátralék által az a veszély, nem az évet illető bevételeket annak az évnek a javára és nem azt az évet illető kiadásokat annak az évnek a terhére számolhassa el az, a ki ezzel ebből a szempontból foglalkozik. De, t. képviselőház, ezek tulajdonképen elméleti szakkérdések, a melyek felett eltérhetnek a vélemények. Ha csak ezek a differencziák forogtak volna fenn, őszintén mondom, a t. ház türelmét nem vettem volna igénybe. Van itt egy egészen más tétel. A t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy én védekezzem