Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-61
61. országos ülés 1910 o milliárd értéket képviselő nemzeti vagyont, a melyet állatainkban bírunk, állatbetegségnek onnan való behurozolása által veszélyeztetnünk nem szabad. (Igaz ! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) Meg vagyok győződve igen t. képviselőház, hogy Szterényi József igen tisztelt képviselőtársunkat senki sem fogja túlságos agrárius velleitásokkal gyanúsítani, s mégis Szterényi József igen t. képviselőtársunk a román szerződés tárgyalása alkalmával tartott igen szép beszédében a következőket mondotta (olvassa) : »A magyar állatállomány, a magyar állattenyésztés veszélyeztetve van a Keletről behurczolható állatbetegségek által és a kinek szivén fekszik a magyar állattenyésztés érdeke, teljes mértékben fogja honorálni az agrárius körök törekvését, a mi kormányunk és a mostani kormány álláspontját, hogy az élőállatok behozatalát teljesen eltiltsuk«. (Altalános helyeslés.) Hát ne mondja senki, hogy az állati betegségek behurozolása ellen óvó rendszabályoknak életbeléptetésével kell védekezni. (Igaz ! Ugy van ! a ház minden oldalán.) Ott, a hol állati betegség van, annak behurozolása ellen csak egy óvó rendszabály van, amely hathatós és ez : a határnak attól a területtől való elzárása. (Általános helyeslés.) Beöthy Pál: Csempészet! Rosenberg Gyu!a előadó: Itt van a legutolsó napokban egy eklatáns példa. Nem is szólok a csempészetről, a melyet t. barátom megemlített mert köztudomású dolog, hogy az országban dúló, millió és millió károkat okozó száj- és körömfájás a Romániából becsempészett állatokkal hozatott be. Nem is erről akarok beszélni, hanem arról, hogy Olaszország megengedte a szerb állatok bevitelét és épen a behurczolt állatbetegség folytán az utolsó hetekben — ha ugyan jól vagyok értesülve, — igy olvastam, szavatosságot nem vállalok érte, de olyan helyről értesültem róla, a melyről fel kell tenni, hogy ha ott ilyen valami mint közlemény megjelenik, az autentikus is — (Felkiáltások : Hogyne ! Természetesen az !) megtiltotta a Szerbiából való élőállatbehozatalt, mert Szerbiából állatbetegségek hurczoltattak be Olaszországba. Pajzs Gyula: Törökország is betiltotta Szalonikiben ! Rosenberg Gyula előadó: Hát ha Olaszország megteszi és a mint igen tisztelt barátom mondotta, Törökország is megteszi, akkor az, hogy mi nyissuk meg a határokat Szerbiával szemben, oly követelmény volna, a melylyel komolyan számolni nem lehet. (Igaz! ügy van !) De még egy dolog van, igen tisztelt képviselőház. Én nem kételkedem egy perczig sem abban, hogy mihelyt megnyitnók a Balkán-államokkal szemben a mi határunkat, rövid időn belül a másik oldalon velünk szemben megtörténnék az elzárás. (Igaz ! Ugy van I) A ki ezen most felemiitett dolgokat kellően méltányolja, az nem fogja elismerni, és pedig még egy másik okból sem, a melyre később beszédem folyamán rá fogok térni, annak a követelménynek jogosultságát, hogy mi az élőállatok bezzember 16-án, pénteken. 123 hozatalát a keleti államokból, Szerbiából, vagy a többi államokból egyáltalában megengedjük. (Helyeslés.) Egy további kérdés (Halljuk! Halljuk!) a melylyel foglalkozni ldvánok, az u. n. husinség kérdése. És itt igazán nagyon sajnálom, hogy az a szó, hogy »husinség<< egy olyan kiváló és előkelő egyesület kebelében, a mely eddig igazán áldásos működést fejtett ki, e kérdéssel kapcsolatban a vitatkozásba és az agitaczionális mozgalomba bevétetett; értem a gyáriparosok országos szövetségének drágasági ankétjét, (ügy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Teljesen meghajtom zászlómat a gyáriparosok országos szövetsége előtt és mondhatom, hogy igazán igen kiváló és az ország iparának fejlődése tekintetében lényeges szolgálatot tevő egyesületnek tartom, de azt hiszem, ebben a kérdésben elhibázta a dolgot. Mert hogy egyáltalán helyes-e, sőt talán nem is erős kifejezés, ha azt mondom, tapintatos-e, hogy a gyáriparosok országos szövetsége, melynek érdekeltjei a védvám rendszerének az ő érdekében létesített óriási előnyeit élvezi (Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) és bőségesen ki is használja, hogy az ankétet tartson, hogy a védvámrendszer áttörésével a mezőgazdasági termények árának leszállítását érje el, azt legalább is nagyon kérdésesnek kell tartanom. (Általános élénk helyeslés és taps.) Hogy viszatérjek a tulajdonképeni kérdésre, hát merem állítani, hogy a ki azt mondja, hogy Magyarországon husinség van, az egyszerűen abszurdumot állit. (Ugy van !) Nem akarom a t. házat bőséges statisztikai matériával untatni, hiszen elégséges, ha csak arra a materiálére mutatok rá, a melyet a főváros állított össze a liusdrágaság kérdésének szempontjából összehívott ankét számára. Azt hiszem, itt vannak az adatok, de talán tudom a számokat fejből is. Holló Lajos: Nagy fej az! (Derültség.) Sümegi Vilmos : Nagy és szép fej ! (Derültség. Elnök csenget.) Rosenberg Gyula előadó: A budapesti állatvásárra az 1909. év folyamán felhajtatott 165.000 egynéhány száz szarvasmarha. Ebből a 165.000 szarvasmarhából Budapesten a helyi fogyasztás számára levágásra került 84.000 és egynéhány száz szarvasmarha, 80.000 darab pedig részint vidékre, részint külföldre szállíttatott. Hogy ily viszonyok közt Budapest városában hogyan lehessen husinség miatt panaszkodni, ezt őszintén megvallva, nem tudom felfogni. (Mozgás.) Igaz, hallottam azt az okoskodást is, hogy inség nemcsak ott van, a hol a szükségleti mennyiséget nem lehet megszerezni, hanem azt is lehet Ínségnek nevezni, hogyha a szükséglet megszerzésének az ára oly magas, hogy nincs arányban az erre a szükségleti czikkre ráutalt közönségnek vételi, vásárlási képességével. Ez a része a kérdésnek azután beletartozik az ár kérdésébe, a hus árának kérdésébe, azzal pedig utóbb lesz szelencsém foglalkozhatni és talán lesz módomban kimutatni, hogy ha momentán igenis van és egy 16*
