Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-61
122 61. országos ülés 1910 deczember 16-án, pénteken. nek eloszlatása kívánatos, minthogyha ez a kontigensmennyiség volna a maximális határa annak a husmennyiségnek, a melyet Szerbiából vagy Romániából behozatni szabad. Igenis, ez a maximális határa annak a mennyiségnek, a melyet a kedvezménj^es vámtétel mellett lehet behozni, (Helyeslés halj elől.) de a szerződés, illetve a vámtarifa 30 koronás vámtétele mellett ugyanazon közegészségügyi és állategészségügyi szempontok és intézkedések szorgos figyelembentartása mellett ezen mennyiségen felül is szabad és lehet most behozni. (Helyeslés.) Nem áll az mit mondottak, hogy a busbehozatal lehetősége e mennyiségtől teljesen el van zárva. (Helyeslés balfelől.) Igenis, lehet behozni többet is, de a több behozatal tekintetében a magyar mezőgazdaság fokozatosabb tekintetében a magyar mezőgazdaság fokozottabb vámvédelemben részesült. (Elénk helyeslés a balés a szélsőbalon.) Hogy végezzek a szerződés kérdésével, azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy minő eredményeket várhatunk ettől a szerződéstől ? Nem hiszem azt, hogy a jelenlegi szerződés segélyével módunk és alkalmunk lesz visszahódítani azt az egész pozicziót, a melylyel Szerbia kereskedelmi forgalmában bírtunk. (Ugy van! balfelől.) De tekintettel geográfiai fekvésünkre, a melynél fogva régebbi összeköttetések felújítása által egyenlő elbánás mellett mégis bizonyos kedvezőbb szituáczióban vagyunk, mint a konkurrens többi állam, ez a szerződés lehetőséget és módot nyújt arra, hogy részben legalább visszahódítsuk azt a pozicziót, a melylyel a Szerbiával való kereskedelmi forgalomban eddig bírtunk. (Élénk helyeslés.) Ebből a szempontból ezt a szerződést mint a jelenlegi helyzettel szemben való föltétlen haladást is természetesen örömmel üdvözlöm. (Helyeslés.) És most áttérve az előbb emiitett husárkérclésre, (Halljuk! Halljuk!) azt látom, hogy az a sok felszólalás, az a sok ankétbeli és szaktanácskozmány, az a sok különféleképen csoportosított és igazán az ember megzavarására alkahnas statisztikai adat, a melyekből ki-ki a szerint, hogy milyen szempontból akarja a dolgot elbírálni, szimetriálisan szemben álló konzekvencziákat bir levonni, (Derültség és helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) ezt a kérdést ugy összezavarta, hogy egy franczia kifejezéssel élve »il faut d'abord déblayer le terraim, hogy ebben a kérdésben tisztán láthassunk. Az egyik elsőrendű szempont, a mely iránt tisztában kell lennünk — és igen helyes volna, hogyha már egyszer alaposan végeznénk ezzel — (Halljuk ! Halljuk !) az a törekvés, az a tendenczia, a mely. nem mondom, hogy hivatottak, de túlzók részéről, nem is tudom, hogy micsoda okokból, indokokból sok más kérdésnél, de ennél is megnyilvánul, a mely a társadalom különféle érdekköreit, osztályait mindig egymással szemben harezba akarja állitani, (Igaz ! Ugy van !) és ennek a politikai agrárizmusnak és merkantilizmusnak, igazán, bocsánat a kifejezésért, reám nézve idegbántó csatakiáltásait ennél a kérdésnél is hallatja. Természetesnek tartom és teljesen jogosultnak hogy a különféle gazdasági ágak képviseletét és érdekeinek védelmét, de meggyőződésem szerint hazánkban károsabb törekvés nincsen, mint az, a mely a magyar társadalmat politikai agráristákra, és merkantilistákra akarja tagozni. (Igaz ! Ugy van !) Hazánkban, a hol a lakosságnak mintegy 70%-a mezőgazdaságból él és mezőgazdasággal foglalkozik, mindenkinek, a ki ennek az országnak a jólétét szivén hordja, el kell ismernie, hogy a mezőgazdasági foglalkozás, a mezőgazdasági ág az, a mely joggal igényli, hogy az ország teljes gondozásában részesüljön, (Helyeslés.) de ép ugy, a ki az országnak a haladását és fejlődését kívánja, nem szabad hogy megfeledhezzék arról sem, hogy az ipar és kereskedelem joggal kívánja az istápoíást és a fejlődést és hogy ennek egyoldalú intézkedésekkel gátat vetni nem szabad. (Igaz! Ugy van !) Ennek a felfogásnak az arany igazságát arany szavakban fejezte ki képviselőtársunk gróf Tisza István, midőn a múlt vasárnap (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) az Országos Gazdasági Egyesület Széchenyi-emlékünnepe alkalmával a következőket mondta (ohassa) : »Igazi nemzeti erő, valódi gazdasági és szellemi kultúra csak ott lehet, a hol a társadalomnak különböző tényezői, ha elválasztja is őket egyszermásszor a gazdasági érdekeik között levő külömbözet, ezeket le tudják győzni, ki tudják egyenlíteni és fel tudnak olvadni a magyar nemzet nagy czéljai szolgálatában álló nemzeti társadalom keretében.* (Helyeslés a jobboldalon.) És a mit gróf Tisza István mond, ez nagyon könnyen lehetséges, mert ki nem egyenlíthető ellentétek nincsenek, csak mesterségesen teremti az ellentéteket a személyeskedő és gyűlölködő hang, a melyet et d' un part et d'autre a két irányzat harczi csatárai használnak. Az a hang, az a mód, a melylyel az ország mezőgazdasági érdekei kezeltettek és támadtattak az egyik táborban, ép oly joggal keltett megütközést, mint az a személyeskedő és inszinuácziókat is tartalmazó hang, a mely a különben igen sok objektív igazságot tartalmazó, a drágaság kérdéséről a legutóbbi napokban kiadott tanulmány tartalmaz. Azt hiszem, hogy az erre hivatott vezéreknek módjukban áll, hogy gondoskodjanak arról, hogy szüntessék meg ezen egymás ellen való folytonos küzdelmet, mert méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ennek a küzdelemnek hasznát egyik gazdasági ág sem fogja látni. (Igaz ! Ugy van !) Egy másik kérdés, a mely szintén elrakandó az útból, az élőállat-behozatalnak kérdése. Én meg vagyok győződve, hogy még azok is, a kik ezt a kérdést beledobták a közvéleménybe és agitáczió tárgyává tették, abban a meggyőződésben kell, hogy legyenek, hogy komolyan élőállatbehozatalról a keleti Balkán-államokból szó nem lehet. (Általános helyeslés.) Az állategészségügyi viszonyok olyanok ott, hogy azt a körülbelül 3