Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-61

61. országos ülés 1910 deczember 16-án pénteken. 121 ecsetelnem talán felesleges. A statisztikai adatok tekintetében utalhatok ugy a törvényjavaslat indokolására, mint a bizottság jelentésére. Tény az, hogy alaposan megérezte ezen szakítás következményeit ugy a mi forgalmunk, mint a szerb forgalom. Mi Szerbiával szemben az autonóm vámtarifát alkalmaztuk, állati termékeinek behozatalát, és átvitelét pedig eltiltottuk, Szerbia pedig velünk szemben alkalmazta az autonóm vámtarifát, a mely bennünket a többi államokkal szemben kedvezőtlenebb helyzetbe hozott. Ennek e meglehetősen súlyos kereskedelem-politikai helyzetnek kivánt véget vetni az a szerződés, — és ez volt a harmadik, melyet Szerbiával kötöttünk, — a melyet az előző kormány Szerbiával 1908-ban létesített. Ez a szerződés már kölcsönösen igen sok előnyt biztositott. A mi számunkra biztosította Szerbiában a legtöbb kedvezményt, és a tarifatételek egy sorozatában az autonóm vámtarifával szemben bizonyos leengedéseket és előnyöket. Szerbiának nyújtotta az állatbehozatalban 35.000 szarvasmarha húsának és 70.000 darab sertés húsának egy kedvezményes vámtétel: 9 K 40 f élősúly melletti behozatalát. Ezt a szerződést a mi kormányunk, ha jól emlékszem, 1908 szeptember havában az akkor rendelkezésére állott felhatalmazási törvény alapján életbeléptette, Szerbiában pedig ezt a kereskedelmi szerződést a szkupstina letárgyalta és elfogadta. A kormány által életbeléptetett ezen kereskedelmi szerződés csak igen rövid életű volt. A törvényjavaslat ugyan be volt terjesztve itt a képviselőházban, de sem a bizottságban, sem a házban tárgyalás alá nem került és héthónapi rendeleti utón való életbeléptetés után a kormány visszavonta a képviselőházban előterjesztetett törvényjavaslatot és beállott Szerbiával a második kereskedelempolitikai szakítás, 1909 máczius havában. Ennek a második szakitásnak időpontja ma is tart, s ennek a szakitásnak, a kereskedelmi viszonyok e rendezetlenségének van hivatva véget vetni a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat. Ennek a második szakitásnak idejében Szerbia reánk nézve még kedvezőtlenebb intézkedéseket léptetett életbe, a mennyiben nemcsak egy autonóm vámtarifát létesitett, hanem két autonóm vámtarifát, az u. n. maximális és minimális vámtarifát. A maximálisát alkalmazta azon államokkal szemben, a melyekkel szerződési viszonyban nem volt — ezek közé tartoztunk mi is — a minimálisát alkalmazta azon államok termékeivel szemben, a melyekkel szerződési viszonyt létesitett. így belekerültünk egy nagyfokú disparitásba. Egy bizonyos idő múlva Szerbia épen abból a szempontból, hogy még érezhetőbbé tegye reánk nézve a kereskedelmi szerződés nélküli állapot súlyát és hogy teremtsen magának egy tárgyalási bázist, ugy a maximális vámtételnek tételeit, mint a minimális vámtételnek tételeit felemelte, s ez által ezen akkor uralkodott, s még ma is uralkodó helyKÉPYH. NAPLÓ 1910 1915. III. KÖTETzetnek súlyát még inkább érezhetővé tette és teszi számunkra. Mi, természetesen, szintén tehettünk volna megtorló intézkedést, a mennyiben az autonóm vámtarifának tételeit vámháborus tételekké változtathattuk volna át és felemelhettük volna Szerbiával szemben, de ennek tulaj donképen czélja nem lett volna, mert állati termékeinek behozatala, úgyis el lévén tiltva, többi termékeit pedig az autonóm vámtarifa tételei mellett sem hozhatván be, nagy, sújtó eszközökkel vele szemben nem rendelkeztünk. Ennek a forgalmat teljesen lenyűgöző, a forgalmat lehetetlenné tevő helyzetnek szanálását és megváltoztatását czélozza a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat. Ebben a törvényjavaslatban, ebben a szerződésben, igen t. képviselőház, ha azt jellemezni akarom, azt kell mondanom, hogy vajmi keveset érhettünk el, vajmi keveset is értünk el. (Ugy van ! a baloldalon.) De ennek van egy igen természetes magyarázata, az, hogy a magunk részéről is vajmi keveset nyújthattunk és nyújtottunk is. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mi elértük a disparitásos elbánásnak megszüntetését a legtöbb kedvezmény biztositása által. Ezenkívül, mint pozitiv kedvezmény még 58 vámtarifatételnek leszállítása foglaltatik a .szerződésben, a mi azonban nem nagyon lényeges és távolról sem éri el még azt a mérvet sem, a mi az 1908-iki szerződésben el volt érve. (Mozgás balfelől.) Természetesen mi sern nyújtottuk Szerbiának még azt sem, a mit az 1908-iki szerződésben nyújtottunk, mert, miként volt szerencsém már utalni reá, az 1908-iki szerződésben mi Szerbia számára még biztositottuk 35.000 darab szarvasmarha és 70.000 darab sertés húsának a behozatalát. Mivel azonban időközben létrejött Ausztria és Magyarország és Románia között a kereskedelmi szerződés, és ott azon husbehozatali kontingens túlnyomó nagy része, a melynek megengedhetősége tekintetében — most nem akarok arról beszélni, titkos egyezmény-e vagy sem — denique egy létező egyezmény alapján az osztrák és a magyar koTmány megegyeztek volt, konzumáltatott és miután sem az osztrák, sem a magyar kormánynak nem volt az a szándéka, hogy ez a kontingens, a melyben megállapodtak, végeredményben a husmemryiség tekintetében lényegesen túllépessék, nem állott más rendelkezésre, mint az a quantum, a melyet most Szerbiának megadtunk, t. i. 15.000 darab szarvasmarha és 50.000 darab sertés. Ismétlem, hogy ezzel, — ha az egész időtartamra szóló husmennyiség quantumát összegezzük — majdnem azt mondhatnók, hogy alig vagy egyáltalán nem történik túllépés azon kontingenssel szemben, a melyben annak i'lején a két kormány megegyezett. E helyen még fel akarom emliteni, minthogy most már szó van róla — habár lesz alkalom erre később is rátérni — azt a tévedést, a mely bizonyos fokig a közvéleményben uralkodik és a mely16