Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-61

118 61. országos ülés 1910 deczember 16-án, pénteken. hogy a törvényjavaslat lényegére vonatkozólag és több tekintetben a részletekre vonatkozólag is teljesen osztom az előttem szóló képviselőtársamnak véleményét. Azonban, megmagyarázom részletesen a létező állapotot, ez szolgáljon azután mentségül arra, hogy a dolgok idefejlődtek és alapul arra, hogy én kifejthessem nézetemet és terveimet. (Halljuk! Halljuk !) 1867-ben — akkor már tagja voltam az igazságügyministeriumnak — nagyobb volt az igazságügyministerium személyzete mint ma. Budget arról az időről nincsen, mert csak felhatalmazás volt. De itt van az 1869. évi első budget, ebből kitetszik, hogy 4 ministeri tanácsos, 10 osztálytanácsos, egy elnöki titkár, II titkár, 12 fogalmazó és 8 segédfogalmazó volt, vagyis összesen 38-an voltak. Ma van 33. Igaz. hogy a mint a kisebb állásokban megnőttek az egyének, érdemeket szereztek, nagyobb állások rendszeresittettek és igy ma a létszám 7 ministeri tanácsos, tehát hárommal több. osztálytanácsos már kettővel kevesebb van. Titkár hárommal kevesebb, segédtitkár, az akkor nem volt. Ma van öt, fogalmazó volt 12, most csak 4 van. Segédfogalmazó volt 8, ma egy sincs. Ezzel parallel nőtt azonban a birák és ügyészeknek a száma. Először Fabinyi csak kodifikaezioiiális czélra kért néhány birót berendeltetni, nem is rendeltek be hármat, csak kettőt, a harmadik Tarnay, az ügyvéd volt. Nagyon bevált ez az intézmény, mert eddig, a mint tudjuk, az egyes adminisztratív tisztviselők meg voltak ugyan bizva kodifikáczionális munkákkal, és Csemegi szép eredményt mutatott fel, a többiek azonban nem birtak eredményt felnrutatni. Ügyvédeket is biztak meg, Győry Eleket és másokat, azonban minden tehetség és minden szorgalom mellett a kodifikáczió nem haladt előre. Az adminisztrácziónál is kezdték érezni, igy Fabinyi is, hogy nagyon jó volna gyakorlott, ügyes embereket, különösen oly szakmákba berendelni, a melyekben csak olyan ember ismerheti ki magát, a ki már künn, azokban a szakmákban dolgozott. Hogy csak egyet emhtsek meg, a telekkönyvi helyszínelés és a betétszerkesztés munkáját nem tudja ellenőrizni az olyan ember, a ki maga nem csinálta, de van ilyen számos más is. Azután jött a másik törvény, a melyben már adminisztratív teendőkre is kért felhatalmazást a minister, és ezt meg is nyerte, igaz, hogy nem csak specziális munkákra, hanem általában adminisztratív teendőkre; és itt látszik a sarkpontja annak, hogy bizonyos tekintetben kisiklott ez az intézmény. Ezt én bevallom őszintén, azonban ez az ügynek nem esett kárára, csak egy kicsit a budget lett jobban megterhelve és a költség elszámolása eltolódott, mert a birói személyzet nagyobb fizetést kap, mint az adminisztratív személyzet, és más czim terhére esik. A mellett nem lévén megállapítva a számuk, a szükséghez képest bevettek bírákat, jegyzőket a személyzetbe és végeztették velük a megfelelő munkát, az igazságügyministerium költségvetése pedig maradt a régi.- Ez egy bizonyos abnormitás, a melyet én igen nagyon jól érzek. És hogy nem lepett meg engem ez a kifogás, mutatja az, hogy én már pénzügyminister kollégámmal tárgyalást is indítottam meg, s épen arra leszek bátor reá mutatni, hogy mikép gondolom én ezt a kérdést megoldani. (Zaj.) Még csak azt említem fel, hogy ez idő szerint a kodifikáezióval és ilyen szakszerű munkával foglalkozik a berendeltek nagyobb része, 18 közülök azonban nem ilyen munkával, hanem közönséges adminisztárczióval mint kinevezések, nyugdíjazások, épikezések, fogházfelügyelet stb. Ez az a szám, a mely tulaj donkép már megfelel annak az elvi felfogásnak, a melyet mi helyesnek tartunk. Ezen 18 egyénnek rendszeresítése adminisztratív tisztviselővé képezi tehát intézkedéseimnek tárgyát. Nem lehet máról holnapra megoldani a kérdést több oknál fogva. Először azért nem, mert a budget keretében kell felhatalmazást kapnom, hogy a személyzet a központban szaporittassék és ennek megfelelően a bírósági személyzet vagy apasztassék, vagy a bíróságnak visszaadassék. A másik az, hogy parallel vannak megfelelő rangfokozatban a mimsteriumban dolgozó egyének, közöttük kiváló berendeltek is, a kik sokszor aspirálnak központi szolgálatra. Már most ezek rögtönös kinevezésükkel a központi szolgálatban lévőknek útját egyszerűen elzárnák, tehát egyszerre nem lehet őket behozni; viszont azonban vannak olyanok, a kiknek különösen a perrendtartás életbeléptetésénél igen nagy hasznát fogja venni a juszticzia, ha azok a magasabb birói állásba kimennek, mert ők a törvény megteremtésénél jelen voltak. Egyre vagyok bátor megjegyzést tenni. Az adminisztratív tisztviselők kitűnőségéhez nem fér szó és nincs közöttük talán egy sem, — legfeljebb a legfiatalabb emberek — a kik birói szolgálatot még nem teljesítettek. Rendesen három-négy évi birói szolgálatot teljesítenek; ott kitűnik nemcsak teoretikus képzettségük, hanem gyakorlati ügyességük is s azután vétetnek be a ministeriumba. Én csak Plószra hivatkozom, a ki három esztendeig volt albiró és annyit tapasztalt, hogy egész teoretikus tudománya azután életet nyert. Tehát nem szükséges, hogy a ministeriális tisztviselők nagyon sokáig lettek légyen künn, de ha megismerték a gyakorlati életet, nagyon használható egyének lesznek. Még azt is mondhatom, hogy ezen most berendelt és közönséges adminisztratív munkára alkalmazott tizennyolez egyén költségei olyan nagyok, hogy azoknak helyébe 24 adminisztratív tisztviselőt lehet kinevezni, a minek következtében a munkatorlódások is meg fognak szűnni. Én tehát nagyon kérem, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot ugy, a mint van, elfogadni és igérem, hogy évről-évre azt, a mit az alkalom és lehetőség megenged, meg fogom tenni. (Helyeslés.) Fráter Lóránt: Hát a sajtótörvény ?