Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-57

6 57. országos ülés 19Í0 De azonkívül még egy körülményt is vagyok bátor felemliteni és pedig a magam igazolására, hogy én a horvát bánt ugy tanultam megismerni, hogy ó volt Szilágyi Dezsőnek egyik legkedveltebb tanitványa és rnint ilyent ajánlotta ő nekem. Még csak egyet báró Bánffy Dezső felszólalására, a melyet nagy megnyugvással vettem tudomásul. (Halljuk! Halljuk !) Báró Bánffy t. i. azt fejtegette, hogy az utóbbi időkben mindazon kormányok, a melyek exlexbe jutottak, abban ki is multak. Es ez, t. ház, egészen megfelel a parlament története utóbbi, talán majdnem két évtizedének, de reánk nézve nagyon megnyugtató, hogy, bála Istennek, most már, ugy hiszem, exlexbe nem jutunk és igy ebben a betegségben nem fogunk kimúlni. (Derültség.) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam felszólalásában felemiitette azon — nem mondhatnám — konfliktust, de azon körülményt, hogy a fiumei kormányzó a rappresentanzával szemben minő állást foglalt el, helytelenítve, hogy a kormányzó nem lépett érintkezésbe a rappresentanzával, a mikor állását elfoglalta. A t. képviselő ur ugyan tételes törvényekre nem tudott hivatkozni, de igen nagy fontosságot tulajdonit hazánkban a szokásjognak is, a mit én sem akarok kétségbe vonni. De miről van szó, és hogy bizonyítja t. képviselőtársam ezen ügynek fontosságát ? Azzal, hogy, ha ez csak udvariassági tény is volna, a mely szokássá vált és szokásjoggá fejlődött; ínég akkor is nagy súlyt kellene arra helyezni és nem szabad attól eltérni, nehogy megtéveszszük azokat, a kiknek állásfoglalására nagy súlyt kell helyeznünk. Én elfogadom t. képviselőtársam ezen felfogását is, csakhogy ha valami szokásjoggá vált, annak nemcsak egyoldalúkig, hanem mind a két oldalról való figyelembevételét kell követelni. Már pedig ha valakit valahova meg nem hivnak, már udvariasságból is. ezt az ennek megfelelő magatartással szokás viszonozni. Ez történt ebben az esetben. De különben hogy Fiume lakosságának felfogása e tekintetben a mienkkel teljesen egyezik, annak bizonyítására nem kell egyébre hivatkoznom, mint arra, hogy ezen, mondjuk, udvariassági kölcsönösség elmaradása semmi izgalmat nem keltett magában Fiúméban, és teljes csendben várja a dolgok fejlődését Fiume lakossága. Mert, ugy hiszem, jól tudja épen a jelenlegi kormányzónak ottani hosszú működéséből, hogy a mit nem mondott el a rappresentanzában, azt vallja, de ha nem is vallaná, sokkal fontosabb, hogy itt a törvényhozásban a kormány szájából meghallja azt, hogy a magyar kormány semmiképen sem kivan változtatni Fiúménak közjogi állásán, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) hogy nem akar ott semmiféle olyan változtatásokat inieziálni, a melyek az ottani nyugalmat megbontanák; nem akar az olasz nyelv gyakorlatán sem változtatni (Helyeslés a jobboldalon.) és gondolom, hogy ezeknek tudata magyarázza meg azt, hogy ma Fiúméban izgalom nincs. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéfen.) deczember 12-én, hétfőn. A t. képviselő ur az indemniti kérdésével kapcsolatban bizalmatlanságát megokolta azzal is, hogy mi a választójog kérdésének rendezését elodáztuk és elodázzuk. (Halljuk! Halljuk/) Tulajdonképen sajnálom, hogy ez a feladat reánk maradt, mert hiszen ez az előző kormánynak egyik első feladata lett volna ; (Elénk helyeslés a jobboldalon.) mert erre határozottan vállalkozott és ha ezt. a feladatát megoldotta volna, ma nem kellene nekünk ezzel foglalkoznunk. Lovászy Márton : Ez nem mentség ! (Mozgás balfelől: Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon. Elnök csenget.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerein ok: Felhozott a t. képviselő ur a delegáczióból is egy inczidenst. Midőn én ott azt fejtegettem, hogy a véderőtörvény tárgyalását sürgősebbnek tartom a választói jog kérdésének megoldásánál, ezt én csakis egy ellenzéki képviselő urnak a megnyugtatására hoztam fel. (Elénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Egy hang (balfelől) ; A kis naiva ! Gr. Khen-Héderváry Károly ministerelnök : Eddig ugyanis ugy tüntették fel a dolgot és abban a felszólalásban is az foglaltatott, hogy a választói jog reformjának az általános választói jog szabályozásának (Felkiáltások a baloldalait: Rendezése ! Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) tulaj donképen nem lett volna egyéb czélja, mint a nemzetnek letörése a végből, hogy azután a véderőj avaslatok terén szabadon gazdálkodhassunk. Ezzel szemben azt hiszem, hogy a nemzetnek csak megnyugtatására szolgálhat, hogy a választói jog kérdésétől ezen nagyon kellemetlen mellékizt el akartuk venni (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és a véderő kérdését külön akartuk megoldani. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De azt hiszem, hogy még ettől eltekintve sem hiba, ha a véderőnek elsőbbséget tulaj donitok és ez tulaj donképen megfelel az előző kormány és pártja állásfoglalásának, mert az egész időn át egyre sürgetően hajtogatta a véderő kérdésének mielőbbi rendezését. Hogy ez sem sikerült, az nem rajtunk múlt, de mindenesetre csak bizonyítja azt, hogy ők is nagy súlyt fektettek arra, hogy a véderő kérdése előbb oldassék meg, mint a választói jog kérdése. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: De hogyan? (Mozgás balfelől. Halljuk I Halljuk ! a jobboldalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Ezek után áttérhetek egyéb felszólalásokra is ; ezek között Pop-Csicsó István képviselő urnak fejtegetéseire, a melyeknek részleteire egyébként nem akarok kiterjeszkedni. (Helyeslés a jobboldalon.) A képviselő urnak csak egy kijelentésére szeretnék megnyugtató választ adni, és ez az, hogy az igen t. képviselő ur felszólalásában ugy állította oda a kormány politikáját, hogy bizonyos tárgyalásokba bocsátkozván a románokkal, azokat azzal biztatta, hogy velük szemben igazságos és méltányos akar lenni és a mikor ezen igéret megvalósítására került volna a sor, akkor ott hagyta