Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-60

60. országos ülés 1910 deczember 15-én, csütörtökön. 105 primitív módon készitik/Es mindez nem szükségképen adója a társadalom életének.<< Tökéletesen igaza van e lapnak, mert ma már a fazekas-ipar terén oly más anyagszerünk van. ajmelyet a káros és ártalmas ólomanyaggal szemben alkalmazhatunk. Tagadhatatlan, t. ház, hogy történtek e tekinteten már intézkedések, az például, hogy felállítottak egy központi agyagipar-műhelyt; ez az intézmény azonban minden egyebet csinált, mint sem arra terjesztené ki a figyelmét, hogy az ólommérgezések ellen védelmébe vegye a fazekasiparral foglalkozó munkásokat. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezzel, t. képviselőház befejezem e tárgyra vonatkozó észrevételeimet. (Ralijuk! Halljuk I) Csak hivatkozom arra, a már ismételten elhangzott kijelentésre, hogy a magyar nemzetre nézve nemzetgazdasági és egyéb szempontból is, a legdrágább anyag az emberanyag. (Általános helyeslés.) Ez az emberanyag az, a mely ha kell, mindenféle egyéb érdekkel szemben is, elsősorban megvédelmezendő és épen a nemzetnek ezen legdrágább kincsét képező emberanyagnak a megvédése szempontjából, annak az újból való kijelentése mellett, hogy a törvényjavaslatot elfogadom, van szerencsém a következő határozati javaslatot előterjeszteni. (Halljuk I Halljuk ! Olvassa ) : »Határozati javaslat. A képviselőház utasitja a kereskedelemügyi ministert, hogy rövid időn belül oly törvényj avaslatot terjesszen elő, a mely eltiltja az egyes iparczikkek gyártásánál az egészségre ártalmas oly anyagok használatát, a melyek az egészségre ártalmatlanokkal vagy kevésbbé ártalmasokkal helyettesíthetők*. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Szász Károly jegyző: Huszár Károly ! Huszár Károly (sárvári) : T. képviselőház! Nagy örömmel fogadjuk a néppárt részéről ezt a törvényjavaslatot, mert ezzel egy régi követelésünket látjuk megvalósítva. Közel egy évtizeden keresztül, a néppárt padjairól különböző felszólalók, Griesswein Sándor, Ernst Sándor és Szmrecsányi György képviselő urak, mind követelték e törvény megalkotását. Egy évtized múlva sikerült végre, hogy ez a törvényjavaslat az európai közvélemény és a munkásszervezetek agitáeziójának nyomása alatt idekerült és Magyarország is kénytelen volt e térre lépni és a fehér és sárga foszforból való gyufagyártást eltiltani. Ha tekintjük azon munkások számát, a kik ezen törvény által érdekelve vannak, azt látjuk, hogy 3—4000-re tehető azon munkások száma, a kik ezen életükre és egészségükre nézve olyan veszélylyel járó foglalkozási ágban keresték kenyerüket, nevezetesen 1905-ben 2246 férfi, 1227 nő és 706 gyermekmunkás, 1906-ban szintén körülbelől annyi, 2065 férfi, 1147 nő és 649 gyermek Ha számba vesszük, hogy nem csupán ennyi emberről van szó, de sokkal többről, — mert a gyufagyárak munkásai nem állandóak, folyton változnak, hiszen a gyufagyárakba csak azok a munkások mentek be, a kik sehol másutt nem voltak KÉPVH. WAPLÓ 1910 1915. III. KÖTET. képesek már keresetet találni, tehát csak a legkétségbeesetebb munkásexisztencziák voltak azok, a kik a biztos betegségnek és a röviden bekövetkező biztos halálnak tudatában odamentek kenyerüket megkeresni — akkor konstatálnunk kell, hogy egy ilyen jelentős szocziálpolitikai alkotásról van itt szó. ííem akarjuk senki homlokáról letépni a baDért e törvényjavaslat megalkotásáért, nagy örömmel fogadjuk, bárki részéről jöjjön is. Azt az egyet azonban nekem is ki kell emelnem, a mit Giesswein Sándor t. képviselőtársam emiitett, nem értjük a kormány eljárását, hogy ha már igazat ad az oppozicziónak és a közvéleménynek abban, hogy a sárga- és fehér foszfor használata tarthatatlan, miért ád még két esztendei Schonzeit-ot ? Ha valakit kiméhii kell. akkor nem a gyárat kell kimélni, a mely évtizedeken keresztül megtalálta a maga profitját, hanem az emberanyagot kellene megvédelmezni. Inkább pusztuljon el tiz gyár, mint tiz munkás. (Mozgás a jobboldalon.) Meglehet, hogy egyes urak ezt nevetségesnek találják . . . (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Nem nevet senki!) Én láttam nevetni! A mi véleményünk szerint semmiféle kényelmi szempontból nem szabad eltűrnünk azt, hogy embertársaink a gjnifagyártás közben elpusztuljanak és hogy egyes gyárosok ugy szerezzenek vagyont, hogy a munkások százait tegyék ki a biztos és rövid halálnak. Igen érdekes jelenség, hogy épen az indusztriális érdekképviseletek és a gyufagyárosok szövetsége is, a kik szeretnek azzal tetszelegni, hogy ők a haladás zászlóvivői, hogy egy haladottabb, tökéletesebb Magyarország képviselői, — a törvényjavaslat megalkotása elé milyen sok akadályt gördítettek. Egy hang (a jobboldalon) : Nem áll ! Sohasem opponáltak ! Huszár Károly (sárvári) ; Megengedem, hogy Sándor Pál képviselő ur . . . (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Nem Sándor Pál ! Nincs is itt ! Élénk derültség .) A kéz Jákobé volt, de a hang Ézsaué ! Bármemryire nevettek az urak az imént, igenis, az indusztriális képviseletek ellenállása daczára jött létre ezen törvényjavaslat ! Felmerült még annak az eszméje is, hogy a gyufagyárosokat kártalanítani kellene azért, hogy a fehér és sárga foszfor használatát nem folytathatják. Szó- volt a gyufamonopólium behozataláról is és ugy látszik, ez a kérdés volt egyik lendítő kereke annak, hogy mégis sikerült ezt a törvényjavaslatot tető alá hozni. A munkásügyi bizottság a maga jelentésében sokkal nagyobb súlyt helyez a gyuíamonopóliumra és arra, hogy annak beharangozzon, mint a fehér és sárga foszfor eltiltására. E jelentés végső passzusa azt mondja (olvassa) : »Kiemelkedő pontja a törvényjavaslatnak az, a mely uj gjnrjtógyárak felállitására 1913. évi deczember hó 31-ig telepengedély adását eltiltja. Ez a rendelkezés halvány czélzás a küszöbön levő gyufamonojjóliumra. a mely az 14