Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-60
106 60. országos ülés 1910 deczember 15-én, csütörtökön. egyetlen igazán gyökeres orvoslási módja azoknak a bajoknak, a mely a gyújtóknak lekér vagy sárga foszforral való gyártásából származik. A gyufamonopólium minden visszaélést lehetetlenné tesz és nem igaz ki ve az a szocziálpolitikának. a ki azt mint a munkásvédelem egyik kiváló formáját örömmel ne üdvözölné.« Tehát az egészséges szooziálpoktikai harczbó] és józan követelésekből mindenki ki lesz ezzel az indokolással zárva, a kit, mint egy denevért előre nem szegezhetnek oda a gyuíamonopóliumot követelök közé. A gyufamonopólium kérdésével kapcsolatosan különböző érdekeltségekben megvolt a törekvés, hogy ezt is spekuláczió tárgyává tegyék. Tudomásom szerint a kereskedelemügyi minister úrhoz számos kérvény érkezett telepengedélyért gyufagyár felállítása czéljából és én csak helyeslem, hogy a kereskedelemügyi minister ur ellentállott e kívánságoknak és hogy magában a törvényjavaslatban is van erre nézve intézkedés. Bátor vagyok azonban itt egy kérdést szellőztetni. T. i. a gyufamonopólium feltétlen következménye a gyufa árának megdrágulása. Azt hiszem, hogy állami bevételeinket épen azokból a forrásból gyarapítani, a melyek a kis exisztencziákat érintik, talán még sem helyes dolog és ha meglesz a gyufamonopólium, talán gondoskodni kellene arról, hogy ez ne jelentse a nép ujabb megadóztatását gyufaadóban. ( Ugy van ! Ugy van t bálfélől.) Bátor vagyok most a mélyen t. elnök ur különös engedélyével néhány szóval reflektálni arra vonatkozólag, a mit az előadó ur adott elő a munkaadó és a munkás jogviszonyára vonatkozólag, s a mi nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Az előadó ur ugy tüntette fel e törvénj'javaslatot, mintha ezzel teljesen tisztázva lenne az a kérdés, hogy a munkaadó és a munkás teljesen egyforma tényezők, a kik paritásos alapon kötik meg szerződésüket. Azt hiszem e messzemenő következtetés a jelen törvényjavaslattal semmi összefüggésben sincs, mert tény az, hogy sehol a világon, de különösen nem Magyarországon, a munkaadó és munkás nem egyforma tényezők, s a muskásnak legtöbbször csak a közt van választása, lemondjon-e kenyeréről vagy olcsóbb munkabérért álljon be munkába. A munkaadó ugyanis talál az ipari tartalékban annyi munkást, a mennyit csak akar. (Ellenmondások jobbfelöl.) Lehet, hogy a szakmunkásokat illetőleg javult némileg a helyzet, azonban a munkásságnak legnagyobb része nem szakmunkával foglalkozik: a munkásság zöme ugy van, hogy 300 munkás megy annak a gyárnak az ajtaja elé, a hol húsz munkásra van szükség. (Ellenmondások a jobboldalon. Elnök csenget.) Ugron Zoltán képviselő ur, ugy látszik, sosem járt Budapest gyári negyedében. Ugron Zoltán : Dehogy nem ! Huszár Károly (sárvári) : Tessék csak magának azt a fáradságot venni és kimenni oda és százszámra lát munkásokat, a kik hetek óta könyörögnek munkáért. (Felkiáltások jobbról: Menjenek vidékre !) Az én szerény véleményem az, hogy bármennyire szükséges az, hogy a társadalom minden rétege és minden politikai párt foglalkozzék a munkásság kérdésével, egészséges szocziálpolitikai törvényhozás még sem képzelhető el máskép, mint hogyha az összes törvényhozók és a parlamentnek minden pártja az egész nép ellenőrzése alatt áll. Azt akarom ezzel mondani, hogy a népjogok és a szocziálpolitikának kérdése teljesen egymásba kapcsolódó dolgok. Foldozgatások által egy-egy égbekiáltó szocziális visszaélésnek és bajnak orvoslása időről-időre lehetséges a nép jogok széles kiterjesztése nélkül, de ezek bizonyos kegyadományok jellegével birnak, a melyek a polgári osztályok érdekében állanak, de üdvös, tartós és messzemenő nagy szocziálpolitikai alkotásokat nem lehet csinálni más parlamenttel, mint olyannal, a melyet népparlamentnek neveznek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Azért kérem, hogy ugyanaz a szellem, a mely ezt a javaslatot törvényerőre emeli, hassa át a mélyen t. többséget akkor is, ha a munkásságnak szakszervezkedéséről, gyülekezési jogáról, a politikai jogok kiterjesztéséről és a politikai életbe való bekapcsolásukról lesz szó. Hiszem és remélem, hogy mi ott leszünk ebben a küzdelemben, de nagyon kétlem, hogy az urak is ott lesznek-e. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon). Szász Károly jegyző : Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) A nélkül, hogy a tárgygyal rokon és azzal összefüggésben álló bármely kérdésre kitérnék, csak röviden ki akarom jelenteni, hogy az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, a legnagyobb készséggel és örömmel járul ezen törvényjavaslathoz, és hogy a t. kormány, ellenzéki pártállásunk daczára, ha a munkásjóléti intézmények megalkotása terén tovább halad, hogyha a nép legszélesebb rétegeinek megvédése és boldogulása érdekében áll e ház elé kezdeményezéssel, mindig számithat annak a pártnak támogatására, a melyhez tartozni szerencsém van, sőt annak buzdítására, hogy ezen a téren mentől többet és mentől jobbat alkossunk. (Helyeslés a baloldalon). Azok után, a mik már a ház több oldaláról elmondattak, ismétlésekbe bocsátkozni nem akarván, nem szükséges többet mondanom, csak azt jelentem ki, hogy nemcsak a törvényjavaslathoz, hanem annak eszmemenetével és czéljával rokon azon határozati javaslathoz is hozzájárulok, a melyet Ábrahám Dezső t. képviselőtársam benyújtott. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólni senki sem kivan ? (Felkiáltások balfdől: Csermák Ernő ! Zaj. Ehiök csenget.) Csermák Ernő: T. ház ! Engedelmet kérek, ha csak abban a keretben óhajtok foglalkozni ezzel a törvényjavaslattal, a melyet előttem szóló t. képviselőtársaim jelöltek meg, különösen pedig azon argumentumokkal óhajtok foglalkozni, a melyeket a t. előadó ur hozott fel. Már ebben a tekintetben örömmel kell konstatálnom azt, hogy az előadó ur ebbe az élettelen foszfor-javaslatba