Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-60

60. országos ülés 1910 áeczember 15-én, csütörtökön. 97 a férfiú, — Cserháti műegyetemi tanár ur — a ki ezt legjobban protezsálta és a ki az egylet létesítésének lelke volt, őszinte sajnálatomra, nemrég váratlanul, férfikorának teljességében elhunyt. Azonban, ha ez késedelmet okoz is, a dolgot megakasztani nem fogja. Csak hogy ha meg fognak szabadulni az iparfelügyelők a gőzkazán-vizsgálatoktól, fogjuk teljesen áttekinthetni azt, hogy a most már kevesebb feladatokkal szemben álló iparfelügyelői létszám mennyivel lesz szaporítandó. (Helyeslés a jobboldalon.) Földes Béla t. képviselőtársam az iparfelügyelői személyzetre egy pár megjegyzést tett, nevezetesen, annak kvalifikácziójára nézve. Azt mondta, hogy Angliában igen kiválóan szeretnek orvosokat alkalmazni. Ennek oka az angol viszonyokban, az angol iparnak sokkal nagyobb fejlettségében rejlik ; minekünk még nagyon sokáig elsősorban technikusokra lesz szükségünk; (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) nem mondom, hogy kivételesen nem alkalmazhatnánk orvosokat is, de az iparfelügyelők tevékenységének kilencztized része olyan, hogy az ma még technikai ismereteket és technikai előképzést igényel. Azt, a mit Földes t. képviselőtársam javaslatba hozott, hogy t. i. ugy, mint Angliában, mi is arra nézzünk elsősorban, hogy. az illető gentleman-e, azért nem tehetjük meg, mert ebben a tekintetben megköti kezünket a minősítési törvény, ezt a törvényt pedig, a mig fennáll, kénytelenek vagyunk respektálni. Földes t. képviselőtársam felszólalására csak még egy megjegyzést akarok tenni. Ö azt mondja, hogy mi az iparfelügyelet terén és egyáltalában szocziális téren nagyon lassan haladunk. Hát hiszen az bizonyos, hogy a gyors haladásnak megvannak a maga előnyei. De én azt hiszem, hogy épen speczialiter ezen a téren elég gyorsan haladunk, mert ne méltóztassék elfelejteni, az érem másik oldalát is ; ilyen szocziális intézkedés az is, a mely a munkaadót először kiadásokra kényszeríti, másodszor szabad tevékenységét megszorítja. Ha mi az ipart fejleszteni akarjuk, nem szabad annak nagyon sok béklyót kötnünk a lábára. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, hogy a helyes utón, a középúton haladunk ebben a tekintetben. ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Sümegi Vilmos: A közös vám a béklyó ! Hieronymi Károly kereskedelemügyi mim'ster: Azt mondotta t. képviselőtársam, hogy nem tűrhető tovább, hogy a fiatalkorú munkások tekintetében nincs elég felügyelet és nincs elég rendszabály arra, hogy azok a kiaknázástól és a túlságos munkáltatástól megóvassanak és erre nézve egy határozati javaslatot is terjesztett elő. T. képviselőház! Én néhány hónap múlva abban a helyzetben leszek, hogy a nők éjjeli munkájának tilalmáról szóló törvényjavaslatot a képviselőház elé fogom terjeszthetni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéfen.) E tekintetben ez mindenesetre az első lépés. A ministeriumban munkában van a fiatalkorú munkásokra vonatkozó, hasonló KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. III. KÖTET. szocziálpolitikai törvény is. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéfen.) Most arra kérem a t. képviselőtársamat, méltóztassék határozati javaslatát visszavonni, mert arra nincs semmi szükség; határozati javaslat nélkül is be fogom terjesztem az illető törvényjavaslatot. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem árt! Nem kerül 'pénzbe!) De azt hiszem, a felesleges dolog mindig árt. A mi Huszár képviselő ur megjegyzését illeti, ki egy bizonyos ellenmondást lát abban, hogy az 1909-iki iparfelügyelői jelentésben az van mondva, hogy csökken azon kihágások száma, a melyeket már az 1908-ik jelentésben megrótt, s hogy ezzel ellentétben van az, hogy mig 1908-ban 16.000 esetet vizsgáltak meg, 1909-ben ilyen eset 17.000 volt. . . Huszár Károly (sárvári) : Nem megvizsgálás, hanem intézkedés szükséges. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Egyre megy, nem erre helyezem a súlyt. Azt hiszem, hogy ebben azért nincs ellenmondás, mert ne méltóztassék azt elfelejtem, hogy a mi gyáraink száma és ennélfogva a gyári munkások száma is meglehetős nagy arányokban növekedik. Mindkét állítás megáühat tehát; megálltat az, hogy a régi gyárakban csakugyan csökken azoknak az intézkedéseknek a száma, a melyek szükségesek, egészben véve pedig az intézkedések száma mégis szaporodik az uj gyárak folytán. Nem hiszem, hogy ebben valami ellenmondás volna. De különben abban a vélekedésben is vagyok, hogy az iparfelügyelők egész tevékenysége, a mennyire csak lehet, arra konczentrálandó, hogy ezeket az egyes visszaéléseket megszüntessék, felderítsék, intézkedéseket tegyenek. Abban tökéletesen egyetértek t. képviselőtársammal, hogy ebben a tekintetben nagyon hasznos, hogyha az iparfelügyelő váratlanul lepi meg azokat az ipartelepeket. (Helyeslés.) Azonban ebben sajátságos tapasztalataim vannak. Sokszor próbáltam valahova váratlanul elmenni, de daczára ennek, mindig előre értesítették az illető gyárat; nem én értesítettem, de értesítették, el voltak rá készülve, hogy ott meg fogok jelenni. Azt hiszem, nem ugyan ilyen mértékben, de az ipari felügyelőknél is igy van ez. En ki fogom adni az utasítást, mert czélszerűnek tartom, hogy az iparfelügyelők ezeket az ipartelepeket váratlanul lepjék meg, de azért Tamás vagyok abban, hogy az a látogatás és felügyelet csakugyan váratlan lesz. Még csak egyre akarok reflektálni, és ez az, hogy t. képviselőtársam azt mondta, hogy ha jól emlékszem, csak 380 esetben vizsgáltak meg iparfelügyelők építkezéseket, holott az kívánatos volna, hogy az összes építkezéseket vizsgálják meg, mert a fővárosban napirenden van újonnan épített házak falának, vagy azoknak egészben való bedőlése. A fővárosban nem az iparfelügyelők dolga az építkezésekre felügyelni. Nem is volna helyes nézetem szerint, mert a fővárosnak vannak erre való építési közegei, kik specziálisan erre vannak hivatva, és kiknek feladata volna ezeket az építkezéseket ellenőrizni. Különben az uj és különösen 13