Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-55

494 55. országos ülés 1910 i és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat {írom. 137, 138) folytatólagos tárgyalása. Szólásra ki következik ? Hammersberg László jegyző: Justh János! Justh János: T. képviselőház! fHalljuk! Halljuk !) Az indemnitási törvényjavaslat tárgya lásának mai, immár, azt hiszem, tizedik napján, nem minden csodálkozás nélkül konstatálhatom, t. ház, és konstatálhatja velem együtt mindenki, a ki politikai, a ki parlamenti életünket figyelemmel kiséri, hogy a mig a vita, illetőleg a tanácskozás során az ellenzéknek minden pártja legjobb tudása és legjobb meggyőződése szerint iparkodott bebizonyítani azt, hogy bizalommal a jelen kormány iránt miért nem viseltetik, addig egyfelől a kormány nem tartotta szükségesnek, hogy a házat, és ezáltal az országot tájékoztassa a jövőben való, de legalább a jövő esztendő négy első hónapjában követendő politikai magatartása felől, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) másfelől a kormány háta mögött ülő, gondolom, 265 tagot számláló nagy pártnak egyetlenegy tagja sem akadt, a ki indokolta volna azt, hogy mi is az a programm, a melynek alapján ő a kormány iránt bizalommal viseltetik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Voltak ugyan, t. ház, felszólalások az előadó úrén kivül a túloldalról is, de ezen felszólalások közül Mocsáry Sándor t. képviselő ur épen ugy, mint az előadó ur is, felszólalásában egyedül és kizárólag úgyszólván az indemnitási vita fölöslegességét iparkodott bebizonyítani. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Farkas Pál és Maylender t. képviselőtársaim pedig egy-egy specziális kérdésben provokáltatván, csakis ezen kérdésre vonatkozólag nyilatkoztak. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hogyha t. ház, én ennek a különös, szokatlan parlamenti eljárásnak az okát keresem, — minthogy a tárgyalás menetének siettetéséről a képviselőháznak előzetes hosszú elnapolása, továbbá a delegácziók tárgyalásainak szokatlanul hosszú időre való nyújtása után, beszélni is képtelenség — (Igaz ! Uyy van ! a szélsőbaloldalon.) mondhatom, hogy ennek a szokatlan eljárásnak az okát másban megtalálni nem tudom, mint abban, hogy maga a kormány és még kevésbbé a háta megett ülő nagy többség sem tudja azt, hogy tulaj dónképen mi is az ő programmja. (Igaz ! Vay van ! a szélsőbaloldalon.) Nem tudja azt, hogy az ezen év végéig terminushoz kötött javaslatok, továbbá a jövő esztendei költségvetés letárgyalása után tulajdonképen mihez is fognak kezdeni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A körülményeknek ilyetén álltával, t. ház, mi, a kik a ház ezen oldalán ülünk, a midőn bizalmatlanságunkat a kormány iránt meg akarjuk indokolni, a kormány eddigi működésén kivül, ha annak jövendő programmjára vonatkozólag akarjuk kritikánkat gyakorolni, nem támaszkodhatunk másra, mint hivatalos, félhivatalos, és egy cseppet sem hivatalos hírlapi közleményekre, czember 9-én, pénteken, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) nem támaszkodhatunk másra, mint a kormány egyes tagjainak, továbbá a t. túloldal egyes vezető férfiadnak itt-ott, de semmiesetre sem a kellő helyen, itt a parlamentben elmondott egyes nyilatkozataira. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A kormány eddigi működését bírálván, t. ház, elég lenne e kormány megalakulására utalnom, hogy bizalmatlanságomat indokoljam. E megalakulás az alkotmányos formák teljes mellőzésével történt akkor, a mikor a kormány alakított pártot és nem a párt alakított kormányt. De hogy a kormány további működését is vizsgáljam, nem kívánok a választási visszaélések nagyon is letarolt mezejére menni, hanem engedtessék meg nekem, hogy arra hivatkozzam, a mit Mády-Kovács János t. képviselőtársam is elmondott beszédében, hogy t. i. a kormány a választási mozgalom lezajlása után is folyton üldözi mindazokat, a kik a kormánynyal bárminemű összeköttetésben állanak és elég bátrak és becsületesek ahhoz, hogy négy évig hirdetett elveikhez a függetlenségi kormányzat megszűnése után is hűek maradjanak?. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezen állitásom igazolására csak egyetlen egy példára kívánok hivatkozni, arra, a mely már a lapokban is tárgyaltatott és igy köztudomású, és én itt egyrészről csak azért hozom fel, hogy állításomat igazoljam, másrészről, mert érdemesnek találom, hogy a, ház naplójában is meg legyen örökítve. (Halljuk !) Az eset Hajdú vármegyében történt, a függetlenségi elveknek ilyen irtó hadjáratban is bevehetetlen várában. A választások lezajlása után, a nyár folyamán, Domahidy főispán magához hivatta a megyei főügyészt, Czeglédy Mihályt, és azt mondotta neki, hogy a debreczeni közigazgatási tanfolyam vezetésével ismét ő fog megbízatni, a mint ez a tanfolyam fennállása óta minden esztendőben történt; azonban kiköti a főispán, hogy az előadói kar három tagj kik a közigazgatási tanfolyamnak szintén annak fennállása óta voltak előadói, kimaradjon. Véletlenül az előadói karnak ezen három tagja a függetlenségi kormányzat megszűnése után is hű maradt a függetlenségi elvekhez. Erre Czeglédy Mihály, a ki régi 67-es szabadelvű ember, sőt a szabadelvű pártnak egy ízben képviselőjelöltje is volt, átlátva, hogy itt tisztán politikai üldözésről van szó, azt mondotta, hogy szolidaritást vállal három társával és ily körülmények közt nem vállalja el az előadói tanfolyamon az igazgatói tisztet. A főispán ezután uj erőkkel töltette be az előadói kart, a kik, hogy a régi előadókat tudás, intelligenczia és szorgalom tekintetében pótolni tudják-e, azt nem tudom, de azt tudom, hogy példájuk megtanította a serdülő korban levő ifjúságot, a jegyzőjelölteket arra, hogy a ki Magyarországon a jelen kormány alatt haladni akar, csak ugy teheti, ha politikai elvei egyáltalán nincsenek, ha egyedüli czéljáiü saját előhaladását tekintve, minden kormány változáskor megváltoztatja elveit. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.)