Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-52

434 52. országos ülés 1910 deczember 5-én, hétfőn. ditse, hogy az esetleges ellentéteket elsimítsa, azoknak útját állja ; azt hiszem azonban, hogy ha ezt a czélt akarta elérni, erre a legrosszabb eszközt választotta, a midőn azt a kijelentést megtette, mert ez a kijelentés előlegezése annak a lekicsinylésnek, a melylyel az ellenzék eljárását várta ebben a tárgyalásban, egyenlő azzal a baraczkkal, a melyet a fejtetőre szoktak nyomni. Ezt mi nem hagyhatjuk szó nélkül, és ha szóvá teszsziik, csak a jogos méltatlankodás hangján tehetjük meg azt. A mi feladatunk az, hogy kritikát gyakoroljunk a kormány és az azt támogató többség magatartása és munkája felett. Ez a kritika jogunk, de egyszersmind kötelességünk is. Mi ennek a jognak gyakorlását, ennek a kötelességnek teljesítését igenis feladatunknak tartjuk, és egyáltalában nem várunk utasítást, vagy nem tűrünk korlátozást senkitől abban a tekintetben, hogy ezt a jogunkat, ezt a kötelességünket mikor és hogyan teljesítsük. (Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Lehet kellemetlen a mi felszólalásunk, a mi bírálatunk a kormányra, vagy az azt támogató többségre nézve, de ezzel mi nem törődhetünk, mert a mi kötelességünk az, hogy bírálat tárgyává tegyük a kormánynak és az azt támogató többségnek magatartását épen azért, hogy ez a maga meztelenségében álljon a nagyközönség előtt. (Vgy van ! a szélsőbahldalon.) T. képviselőház! Az idén már a második indemnitást tárgyaljuk. Az első indemnitás alkalmával az a mentsége volt a kormánynak, hogy kényszerhelyzetbe jutott, és nem segithetett rajta máskép. Azt a körülményt, hogy januártól egészen júliusig, vagyis a képviselőház összeüléséig nem készítette elő a költségvetési törvényjavaslatot, azzal indokolta meg, hogy nem tudta, vájjon támogatásra talál-e a közönség körében, vájjon többségre jut-e, és igy nem akart felesleges munkát végezni. Ha pedig a képviselőház összeülése után fog hozzá a költségvetési törvényjavaslat előkészítéséhez, ez a megfelelő tárgyalással együtt olyan hosszú időt vett volna igénybe, hogy mikor az törvényerőre lépett volna, akkorára az év már letelt volna. Ezt én tisztán rabulisztikának tartom, (ügy van! a szélsőbahldalon.) Minden rabulisztikának az a feladata, hogy valótlan dolgokat a valószínűség köntösébe öltöztessen. És ez sikerült a kormánynak, különösen azért, mert azzal a kényszerhelyzettel hozakodott elő, a melyeket reá elődje hagyott, és azokat a hibákat, azokat a mulasztásokat hozta fel a maga mentségére, a melyeket a múlt kormány elkövetett. Hiszen nem mondom, hogy a múlt kormánynak csakugyan nem voltak mulasztásai, hibái, azonban minden mulasztását ez a kormány nem takargathatja a múlt kormány hibáival. (Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt a költségvetést, a mely a jövő esztendőre szól, módjában lett volna a kormánynak előkésziteni augusztustól, a képviselőházi ülések megszűntétől egész november közepéig, a képviselőház tárgyalásainak újból való megkezdéséig. És ha nem tette, ez nem menthető azzal a kicsinyes kifogással, hogy a pénzügyi bizottság és a képviselőház munkálkodását lekötötte a delegáczió munkája. Bár egyáltalában ne lett volna a delegácziónak munkája, mert sem ennek, sem a pénzügyi bizottságnak, sem a kormánynak nem tapasztaltuk ott olyan munkálkodását, a mely a nemzet javát mozdította volna elő. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem jött nyilvánosságra semmiféle olyan dolog, a mely azt igazolná, hogy a közös kormány által előterjesztett javaslaton bármiféle változtatás is történt volna. (Igaz ! Vgy van ! a szélsőbahldalon.) T. képviselőház ! Az a körülmény, hogy maga ez a kormány is helytelenítette a múlt kormánynak eljárást abban a tekintetben, hogy ex-lex, azután pedig indemnitás következett be, azt a nézetet szűrte le a nagyközönség is a kormánynak a magatartásából, hogy mindenesetre óvakodni fog oly helyzetet teremteni, a mely ismét odaszoríthatja a képviselőház ellenzékét, hogy az indemnitást meg nem adván, esetleg ex-lexet idézzen elő. Az indemnitás egyáltalában kivételes eszköz és csak a legritkább esetben alkalmazandó, (Helyeslés a szélsőbaloldahn.) akkor, a mikor tényleg a körülmények arra kényszerítik a kormányt, hogy a rendes költségvetést nem terjesztheti elő. Nézetem szerint ez a kényszerhelyzet ma nem forog fenn. Nem indemnitásra van szüksége ennek az országnak, a mint az előadó ur mondotta, hanem költségvetési törvényjavaslatra. Terjeszszen be a t. kormány egy olyan törvényjavaslatot, a mely belső gazdasági életünk fejlesztésére és támogatására szolgál, s akkor biztosítom a t. kormányt arról, hogy nem fogunk semmiféle hosszadalmas tárgyalásokat folytatni e felett, hanem ahhoz szíves készséggel hozzájárulunk. De épen az a tény, hogy a kormány nem terjesztett elő költségvetési törvényjavaslatot, hanem a helyett indemnitást kért akkor, a mikor másfél hónapi idő állt volna rendelkezésére annak letárgyalására, épen ez a tény arra enged következtetni, hogy ez a költségvetés nem a mi gazdasági beléletünk fejlesztését czélozza, hanem idegen érdekeket szolgál (Helyesléseit a szélsőbalon.) és a kormány méltán fél attól, hogy az ellenzéknek ezáltal hosszadalmas vitákra nyújt alkalmat. (Igaz ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Magyarország gazdasági belső élete nem kielégítő, t. ház. Minden polgárnak joga van ahhoz, hogy azon a területen, a melyet Magyarországnak nevezünk, megtalálja létének, boldogulásának biztos feltételeit. Nem ugy értem ezt, t. ház, hogy munka nélkül, ellenkezőleg ugy értem, hogy becsületesen és szorgalmasan végzett munkája után tisztességesen megélhessen. Fájdalom, ezt a mi helyzetünkről nem mondhatjuk el, mert Magyarországon csak a nagybirtoknak, a nagytőkének és azoknak van j ó dolguk, a kik a mások