Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-52

52. országos ülés 1910 deczember 5-én, hétfon. • 433 vannak tanúságot tenni, ám tegyenek tanúságot; de hogy az alispán elinduljon házról-házra járva szavazatokat kunyorálni: ezt nem tartom az alispáni tekintélylyel összeegyeztethetőnek. Biztositom, ha volna törvény, a mely fegyelmi büntetéssel tiltaná el az alispánt és a jelöltet a korteskedéstől, ha volna törvényünk, a mely kimondaná, hogy a korteskedésnek meg nem engedett eszközökkel való használatba vételekor a választás megsemmisítendő, ezek a visszaélések nem fordulnának elő és a választási rendszer jó volna, így azután lehetne élethossziglani választásokat elrendelni. De van még eg3^ hibája a törvénynek, a mely számtalanszor előtűnik, hogy pl. a szolgabirák nem automatikusan lépnek elő, hanem állásaik választás utján töltetnek be; igy a régi szolgabirák visszaszorulhatnak a korteskedni tudók mellett. Ez helytelen ; azt tartom, hogy helyesebb volna, hogy azok, a kik a IX—X-ik fizetési osztályba vannak besorozva, automatieze lépjenek elő egyik fokozatból a másikba ; ezzel lehetne a bajon némileg segíteni. De a választási rendszert ne bolygassák, mert az utóbbi időnek szomorú tapasztalatai arra bírtak bennünket, hogy az önkormányzatnak jelenlegi fentartása és kiszélesítése mellett a végletekig menő harezot indítsuk. Tessék e helyett megalkotni a szolgálati pragmatikát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen méltóztassanak tekintetet vetni arra, milyen fegyelmi eljárása van a közigazgatási tisztviselőnek. Az valóságos szégyene egy modern berendezésű államnak. Ki itél a közigazgatási tisztviselő fegyelmi ügyében ? Kisebbfoku hanyagságok esetén az alispán, kinek ítélete, vagy véghatározata másodfokban a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya elé tartozik. Ki van a közigazgatási bizottság fegyelmi választmányában ? Két állami kinevezett és két, a törvényhatósági bizottság által választott tag, két olyan tagja, kiket az önállóbb emberek közül küld ki a törvényhatósági bizottság. Az a két államilag kínevezett, legyen az a tanfelügyelő, vagy a pénzügyigazgató, főispán kezében van, mert annak a tanfelügyelőnek, vagy pénzügyigazgatónak helyén maradása, vagy hová való áttétele, és szolgálati előmenetele a főispán kezében van letéve. Ez tehát azt teszi, a mit a főispán neki mond. Ott van azután a két választott tag. Hogy kik legyenek megválasztva, az megint a főispán befolyásától függ. 14 év óta figyelemmel kisérem, és mondhatom, hogy oda nem választanak be kemény gerinczü embert, hanem olyan emberekkel rakják meg ezt a választmányt, a kikről tudvalevő, hogy mindegyikük a főispán utasítását követi. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én voltam ilyen fegyelmi választmányban, ott előadták a fegyelmi ügyet elejétől végig, részletesen megismertették, de az emberek arezán sohasem azt láttam, hogy arra figyelnének, mit mond az előadó, hanem szorongva és aggodalommal KÉPVH. NAPLÓ 1910—1915. II. KÖTET. lestek, hogy a főispán arcza hogyan változik és bogyan kívánja a kérdést eldöntetni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azért történnek azután olyan esetek, hogy a legkisebb mulasztásokért néha a legerősebb büntetéseket szabják ki, nem ritkán hivatalvesztést, mások meg követhetnek el messzemenő visszaéléseket, de mert jó kortesek, azt tartják, hogy ha fel is volnának akasztva, akkor is le kellene vágni őket, hogy jó kortesérdemeik ez által legyenek megjutalmazva s az ilyeneket a legmesszebbmenő visszaélések esetén sem marasztalják el. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Természetes dolog, hogy annak a hivatalnoki karnak, melylyel szemben ilyen fegyelmi eljárás érvényesül, tekintélye nem lehet, do nem lehet önérzete sem. Természetes, hogy ettől a tisztviselőtől azt várni, hogy a nemzet nagy kérdéseiben mindig oly álláspontot foglaljon el, mely a nemzet nagy érdekeinek megfelel, nem lehet. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Lehet várni s a mint tapasztaltam, meg is teszik azok az emberek, kik saját erejükben bizakodnak, a kik érzik, hogy a maguk tehetsége és munkabírása révén az élet akárminő körülményei között megélni tudnak, (Igaz I ügy van ! a szélsőbaloldalon.) ezek a jobb, ezek a kiválóbb erők ott vannak a nemzet oldalán, ellenben azok a selejtesek, a kiket összegyűjtenek, mint egy gyűjtőkamrába, a közigazgatásba, azok természetesen mindig felsőbb utasítás szerint járnak el. (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : Igaz ! ügy van !) Mivel pedig ezeken a szánandó állapotokon sem akar a kormány segíteni, én részemről iránta bizalommal nem viseltetem és a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hammersberg László jegyző: Bikádi Antal! Bikádi Antal: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam, mint ezen törvényjavaslatnak az előadója, tartott attól, hogy ez a tárgyalás el fog sekélyesedni, tovább tart, mint azt a közérdek kívánja s az a czélja lesz az egész vitának, hogy azzal egymást bosszantsuk. Ezen agodalmának mindjárt a bevezető beszédében jónak látta kifejezést adni és ezt a következőképen tette meg (olvassa) : »Alkalmatlannak tartanám a hosszú vitát azért is, mert senkiről sem tehető fel, hogy exlexet akarjon ismét előidézni. Az exlex annyit ártott már a magyar pénzügyeknek és a magyar közjognak, hogy erre valóban senkinek sincs szüksége. A költségvetés megtagadása, a mely egyike alkotmányunk legfényesebb pallosainak, nem arra való, hogy|minden évben apró bicskákat törjünk belőle, és azokkal bosszantsuk egymást. Ennélfogva, azt hiszem, nem egy pártnak, de minden pártnak feladata az, hogy e javaslatból nem a mi érdekünkben, nem a kormány érdekében, de az ország érdekében mielőbb törvény legyen. A kormány megtette e részben kötelességét<<. Azt hiszem, hogy az előadó ur azért tette meg ezt a nyilatkozatot, hogy ezzel a vitát megrövi55