Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-52

432 53. országos ülés 19Í0 deciembef 5-én, hétfőn. utasítást adni az ügy elintézése tekintetében és megengedni, hogy a birói hatalmat visszaélésre használhassa fel. (ügy van I a szélsobaloldal^n.) Mikor azt látom például, hogy a szolgabíró meg­büntet egy embert csak azért, mert egy újság­czikket mert a piaczon felolvasni, megbünteti azon czimen, hogy izgatott, ha látom, hogy egy tömeg elmegy valahová, a mint hozzám jött egy tömeg, a melyet maga a munkapárt hívott össze gyűlésre, és én azt mondom, menjetek haza, oszol­jatok szét és ezért engem 450 korona erejéig meg­büntetnek, ha látom, hogy a közigazgatási tiszt­viselő, hogy magáról valamiképen a szégyent elhárítsa, azt mondja : Hiszen tudod, hogy nem büntettelek volna meg, de utasítva voltam felső helyről, ez igazán szomorú. (Nagy mozgás és ellen­mondás a jobboldalon.) Taniisitani fogom. Sümegi Vilmos: Csúnyább dolgok is történtek; mondunk még czifrábbakat is. (Ellenmondás a jobb­oldalon.) Ugron Gábor: Tudom! Érti, mit beszélek ? (Zaj a jobbóldalon.) Pál Alfréd : Az semmi, hogy ön tudja. Mi akar­juk tudni! (Mozgás.) Justh Gyula: Vakmerőség, hogy letagadják! Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, a ház minden oldalán, hogy a közbeszólásoktól tartóz­kodjanak. Justh Gyula: Ott tessék! Mindig ők provo­kálnak ! Valentsik Ferencz: Belekeverjük a pártosko­dásba, a korteskedésbe, a közigazgatási tisztvise­lőket és ezért ezek lassanként annyira hozzászoknak, hogy a mikor valamely tisztviselői állás megüre­sedik, akkor sem választ már szabadon a publikum, nem mérlegeli a publikum és a törvényhatósági bizottság, hogy melyik tisztviselő a legalkalmasabb, melyik végzi jobban feladatát, hanem ilyenkor is a jobban előkészített korteskedésből az a jelölt kerül ki győztesen, a ki a főispánnak, alispánnak kedvében jár, és annak hajlandóságát birja, vagy pedig az a jelölt, a kinek nagyobb összeköttetése, rokonsága van és jobban győzi a korteskedést. És sajnálattal tapasztaljuk, hogy az utóbbi időkben már odafajultak azok az állapotok, hogy a kortes­kedés terén nemcsak az egyéni kapaczitáczió, nem­csak az előnyök ígérgetése játszik szerepet, de az arany csengése is közbejátszik. Kovács János: Már a megyebizottsági tagok választásánál is. Valentsik Ferencz: Magyarországon már nem lehet választást keresztülvinni korrupczió, erőszak és vesztegetés nélkül. A korrupczió hullámai vesz­nek körül mindenütt. . . Ugron Gábor : Lengyelország sorsa fenyeget! Valentsik Ferencz: Ezen segíteni kell, ez nem pártkérdés, nem a függetlenségi párt kér­dése, de az egész ország közös érdeke. És én nem abban találom a hibát, hogy választás utján töltik be a megyei tisztviselői állásokat, hogy hatévenként történnek a választások. Bocsánatot kérek, én eléggé ismerem a publikumot és elégszer volt alkalmam meggyőződni arról, hogy annak a népnek rendkívül helyes érzéke van, az a nép a szorgalmas, becsületes, irányában jóindulattal és szeretettel viseltető tisztviselőjét meg tudja becsülni, ki tudja emelni, csakhogy annak a népnek szavazati joga befolyásolatlanul sohasem érvényesülhet, mert odaáll a főispán a maga abnormis nagy hatalmával, a minőnél nagyobb- hatalom egy ember kezébe ritkán van letéve, és odaáll az alispán a maga nagy hatalmá­val, azután a klikkek, és ezeknek az összeköttetései biztosítják egyik vagy másik jelöltnek az elő­menetelét. Számtalanszor láttam, hogy a szorgalmas, becsületes, törekvő hivatalnok, mert korteskedni nem tudott, mert volt bizonyos önérzete és nem tudott házról-házra kilincselni és házról-házra járva szavazatokat gyűjteni és szavazatokat kunyo­rálni, — visszamaradt a másik stréber, de ügyesebb tisztviselő mögött. Ha a népet szabadon hagyták volna válasz­tani, biztosítom t. képviselőtársamat, hogy ez nem történt volna meg, mert meg volt a helyes érzéke ; és én számtalanszor hallottam törvény­hatósági bizottságok egyik-másik tagjától azt a megjegyzést, hogy : Ha nekem szabadon lehetett volna szavazni, bizony a másikra szavaztam volna ; és láttam eseteket, midőn egy-egy lelkiismeretes ember, sőt emlékszem konkrét esetre: három törvényhatósági bizottsági tag letette mandá­tumát egy ilyen választás után, azt mondván, hogy : Én pedig a központi hatalom szolgálatába nem állok, mert látom, hogy a másik jelölt érdemesebb és mert lelkifurdalást érzek, hogy ne erre adjam szavazatomat. Nem a választási rendszerben van a hiba, hanem abban, hogy egyetlen egy pragmatikus rendelkezés sincs, a mely az ilyen visszaéléseket megakadályozná. Törvényeink a közigazgatási bí­róság hatáskörébe utasítják a választási vissza­élések ellem panaszok elbírálását; de mit tegyen az a közigazgatási bíróság, ha nincs törvén)^ a mely megmondaná neki, hogy melyek azok a visszaélések, a melyek miatt a választás meg­semmisítésének van helye. Hiszen ha beadunk egy panaszt, hivatkozunk rendesen a képviselő­választások érvényességére vonatkozó törvények analógiájára, de ezt nem követi és nem követheti a közigazgatási bíróság ; nekem volt esetem, midőn a megvesztegetést tanukkal tudtam bizonyítani, — bizonyára Ugron Gábor t. képviselőtársam is emlékszik reá — de a választás megsemmisítéséről szó sem volt, mert a közigazgatási bíróság állás­pontja szerint erről rendelkező törvényeink nin­csenek. Biztosítom t. képviselőtársamat, ha volnának törvényeink, a melyek a főbb tisztviselőket el­tiltják attól, hogy korteskedő módon beleavatkoz­zanak a választásokba, másképen állanának a viszonyok. Nem mondom, hogy saját nézetüket az illető tisztviselőről ne közöljék ; hiszen a tiszt­viselő múltjáról, szorgalmáról,egyéniségéről hivatva

Next

/
Thumbnails
Contents