Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-52

5á. országos ülés 1910 tudja annak elveit az életbe átültetni. Hogy azonban ez megtörténhessék, arra okvetlenül szükséges, hogy a bixói fizetések rendeztessenek, hogy a birói és ügyvédi kvalifikáczió egységesittessék. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert, hogy az a bíró, a ki keresztüljutott valahogy reményvesztetten és csüggedten a nyomorúságos és adósságcsináló, hosszú joggyakornoki, jegyzői és albirói állásokon és felvergődött oda, hogy van már 3600 korona fizetése, tehát annyi fizetése, a melyből önmagának és családjának legelemibb szükségleteit sem tudja fedezni, hogy az a biró képes legyen akkora munkásságot kifejteni, akkora szakértelmet szerezni és egész embert igénybevevő felfokozott szellemi rugékonysággal és egy pontra irányzott figyelemmel ellátni feladatát ugy, a mint azt az uj reform megkivánja, azt én, akárki állítja is, el nem ismerem. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Nyomorognak azok is! KÚf! Béla: Anyagilag függetlenné tegyék őket! VaSentssk Ferencz: Én azt tartam, hogy el "lehet várni ezt a munkásságot egy anyagilag jó] szituált, anyagi gondoktól mentes bírótól, de attól a bírótól, a ki tárgyalások közben akármikép gyűri is le emberfölötti erővel, mégis csak folyton a fejébe szökik az aggodalom, vájjon, ha megkapom csekély fizetésemet, abból a szabómat, vagy a suszteremet fizessem-e ki, fát vegyek-e vagy kenyeret, attól a bírótól egy ilyen magas szellemben tartott törvénynek minden zökkenés nélkül való keresztülvitelét kívánni nem lehet. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Es habár nagy tisztelettel viseltetem bíróságaink iránt, habár a magyar bíróságoknak magas nívóját elismerem, azért mégis aggodalommal kell megállapítanom azt a tényt, hogy az utóbbi évek tapasztalatai szerint a birói pályára nem a jogászifjuság képzettebb és szorgalmasabb, hanem gyengébb fele kerül, s ezzel a gyengébb féllel korszakos reformokat megalkotni nem lehet. Es ez így lesz mindaddig, míg a fizetések kellőleg szabályozva és oly fokra emelve nem lesznek, a mely megfelel a bírói állás méltóságának és az azzal járó fontos feladatok teljesítésének ; addig ezt a reformot jól keresztülvinni nem tudjuk. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De ha már igy állunk a bíróságokkal, vessünk egészen rövid, futó pillantást közigazgatási állapotainkra is. (Halljuk! Halljuk ! a . szélsőbaloldalon.) Itt is mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy a közigazgatási tisztviselők között ismerek nagyon kéjizett és nagyon jellemes és derék férfiakat. Mindig kalaplevéve állok meg azon közigazgatási tisztviselők előtt, a kiknek volt elegendő erkölcsi erejük és bátorságuk egy alkotmányellenes és törvénytipró hatalommal szembe szállani saját exisztencziájuk veszélyeztetése árán is. De azért, hogy vannak a közigazgatásban ilyen kiemelkedő egyéniségek, azért sajnálattal kell mégis hogy megállapítsam, hogy a mi közigazgatásunk nem felel meg a modern kor igényeinek és deczember 5-én, hétfőn, 431 követelményeinek. Közigazgatásunknak egyéb hibája semmi sincs, csakhogy nem elég gyors, nem elég pártatlan, nem részrehajlatlan és nem tudja felkelteni azt a bizalmat, a mely őt a nép tanácsadójává és vezetőjévé megtehetné. Az az oka annak, hogy lassankint a nép kicsúszik az ő hivatott vezetőinek kezéből és lelketlen és lelkiismeretlen agitátorok kezébe kerül. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És mi az oka annak, hogy közigazgatásunk nem pártatlan, és mi az oka annak, hogy tisztviselői karunk elvesztette tekintélyét és a nép bizalmát ? Ennek egyik első és legfőbb oka az, hogy a közigazgatási tisztviselőtől nem azt várják, hogy munkáját becsülettel elvégezze, lianem hogy a választásoknál kortesszolgálatokat tegyen. (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kun Béla : Hogy a kormányhatalom kortese legyen! Csuzy Pál : Önök alatt is korteskedtek ép ugy ! Justh Gyula : Ez nem mentség ! Egy hang (a jobboldalon) : Akkor jól esett ! Kun Béla: Azok a függetlenségért szálltak sikra, de ezekre felülről ráparancsoltak ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Valentsik Ferencz: Tetszett volna megnézni, hogy most mi történt a választások alatt. Justh Gyula: Most is üldözik! Valentsik Ferencz: Magam is voltam közigazgatási tisztviselő tizenegy esztendeig ; ismerem a közigazgatásnak minden kis és nagy baját. Mikor a kormány elrendelt egy három hónapig tartó választást, annak a közigazgatási tisztviselőnek első dolga volt letenni a pennát. Várhattak elintézésre a legfontosabb ügyek; ha azok nem voltak összefüggésbe hozhatók a napi politika ügyeivel, akkor az ügy ellátatlanul hevert az előadó asztalán, mert az az előadó tudta, hogy hajaszála sem fog meggörbülni, mert hiszen kedvében jár a főispánnak, alispánnak (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a mit itt elmulasztott, azt majd pótolni fogja amott, és nagyobb érdemeket szerez, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Legnagyobb baja volt a választások alatt a közigazgatásnak, szerény nézetem szerint, hogy nemcsak arra használták fel a tisztviselőket, hogy házról-házra járva, mindenütt bekopogtattak, előbb szép szóval kunyorálva, a mi a tekintély rovására esett, de másodsorban terrorizmussal, harmadsorban pedig részrehajló intézkedésekkel tettek meg mindent, hogy a munkapárt táborába sorozzák a népet. Hajós Kálmán : Példáid Zalában ! Kun Béla : Ott kitartottak a független lobogó mellett. Sümegi Vilmos: Dicséretes kivétel! Valentsik Ferencz ". De ennél sokkal rosszabb, hogy a mikor birói funkcziót teljesítettek, abba pártoskodást és részrehajlást vittek bele. Ha valahol, akkor ott, a hol birói funkcziót végez a tisztviselő, a hol csak lelkiismeretének szavára szabad hallgatnia, a hol csak a kognicziója lehet döntő, ott a legveszedelmesebb dolog