Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-51

51. országos ülés 1910 deczember 3-án, szombaton. 397 Mikosevits Kanut: Magának meg még akad ! Eitner Zsigmond: Akkor, t. képviselőház, a mikor elrendelték már a főispánok által megdolgozott vármegyékben, a hatalom minden eszközével terrorizált választókkal a választásokat, akkor jött a fősláger, a nemzetnek a lerészegitése. (Igaz ! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Tessék csak megnézni, t. képviselőház, a függetlenségi pártnak majdnem összes képviselői magyar vidékekről jöttek be, a munkapártiak pedig a perifériákról, az ország határáról, a nemzetiségi vidékekről, (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon. Élénk ellenmondás jobbfelől.) a melyiknek a népességét itatással, pálinkával és lerészegitéssel meg lehet venni, (Igaz ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) és az a lerészegitett, megvett tömeg adta a nemzeti munkának, a nemzeti munkapártnak azt a többséget, a melylyel ma rendelkezik. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) A parlament összeülése után . . . Egy hang (a középen) : Magas nivón áll! Eitner Zsigmond : Hát akkor ne szállitsa le a közbeszólásával. (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) A parlament összeülése után, mondom, a nemzeti munkapárt jelszava alatt megalakult kormány megkezdte a nemzeti munkátlanságot, (Igaz! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) a parlamentet elnapolta és a folytonos elnapolással, minthogy nem tudott neki munkát adni, ki akarta kerülni a parlament ellenőrzését és ez tartott mindaddig, a mig a bécsi hatalom által a közösügyi kiadások megszavazására hivatott delegáczió egybehivása nem vált szükségessé. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Ott végeztek még csak nemzeti munkát! Eitner Zsigmond: A delegáczióba küldött 40 tagú bizottság és a főrendiház által kiküldött bizottságnak, hagyományos szokás szerint, az első ténykedése abból állott, — a mit nagyon helyeslek is — hogy a magyar királyt üdvözölte. A delegácziónak elnöke, Láng Lajos képviselő ur, beszédet intézett a magyar királyhoz, az uralkodóhoz; mézes-mázos szavak voltak ezek, a melyek azonban nem fakadtak a nemzet lelkéből, hanem egyedül egy megőszült politikusnak a császári hatalommal szemben való felkinálkozása és felajánlkozása volt. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A delegáczió elnöke ezen beszédében, a melyben a schwarzgelb politika részéről való felajánlkozását hirdette a királyi hatalom előtt, a következőket mondotta . . Miskolczy Imre." Ön a schwarzgelb, sárga tintatartó és fekete tinta ! (Zaj.) Justh Gyula : Nagyon soká gondolkozott ezen ! Eitner Zsigmond : Meglátszik, hogy a t. képviselő ur nagyon keveset foglalkozott a politikával is, de kevesset foglalkozott az újságokkal is, mert épen engem vádoltak meg azzal és én voltam az egyedüli, a ki ellen a vádat is elejtették. (Igaz ! Vgy van I a szélsőbaloldalon.) De legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogyha tettem volna, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) ideálltam volna és megmondtam volna, (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) mert van annyi tisztességem és bátorságom is, hogy az egyéni felelősséget mindig elviseljem. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De nem is olvasom fel, t. képviselőház, Láng Lajos képviselő urnak, mint a delegáczió elnökének a beszédét, hanem igenis sajnálattal veszszük tudomásul azt a hazug dithirambot, a mely e beszédben elhangzott, mert félrevezette Magyarország koronás királyát, midőn azt mondotta, hogy a magyar anyák örömmel küldik gyermekeiket harczba, (Derültség. Zaj.) mert egyedüli vágyuk csak az, hogy meghaljanak Bosznia annexiójáért. Nem lett volna szabad félrevezetni a királyt ilyen állításokkal. (Igaz ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Meg kell mondani az igazat akkor is, ha az kellemetlen. Sándor Pál : Miért nem mondta meg maga ? Vertán Etele: Legyen szives egy beszédben összefoglalni azokat, a miket mondani akar! (Derültség.) Justh Gyula: Nem mondtuk meg? (Igaz! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Eitner Zsigmond : T. képviselőház ! Az igazság az volt, hogy Magyarországon senki sem rajongott Bosznia annexiójáért. Nem is tudom, mire volt jó e túlzott lojalitással félrevezetni a királyt, mert egészen más hangú volt az a magvas, nyugodt, tartalmas beszéd, a melyet az osztrák delegáczió elnöke intézett a királyhoz. És ez még kirívóbbá tette azt az ellentétet, a mely ezen beszéd és a között volt, a melylyel Láng Lajos üdvözölte csúszómászó módon a királyt. (Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Nemcsak lehet, sőt kell is szeretnünk a királyt, azonban tovább menni a szeretetben, mint a mennyire az ténylegesen való, legalább is helytelen. (Igaz! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) És t. képviselőház, a király, belátva ezt a helyzetet, mily hűvös volt válaszul mondott beszédében. Rövid, markáns, szinte napiparancsként hangzó utasítás volt ez a delegáczió részére, hogy mit kell a delesgácziónak bölcs munkálkodásával teljesiteni; utasítás volt a delegáczió jó működésére. Meg is tette ezt a delegáczió, mert kéretlenül dobálta a milliókat a közösügyi kiadásokra, a nagyhatalmi állás fejlesztésére, oly módon, a minőt nem láttunk még azóta, a mióta Mária Terézia a j)ozsonyi országgyűlésen megszorultságában a magyar nemzethez fordult segélyért és a magyar nemzet életét és vérét ajánlta fel a császári ház megvédésére. Semmi kifogásom sem lenne a mostani felajánlkozás ellen, ha a delegáczió t. tagjai azt sajátjukból tennék, de hogy a nemzet vérét és vagyonát ajánlják fel, ez mindenesetre egy második felajánlkozása a túlzott lojalitásnak. (Igaz! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) A delegáczió a Dreadnought-tipusu hajók épitésére további száz és száz milliókat ajánlott fel. Hegedüs Lóránt: Dreadnoughtokra egy krajczárt sem szavazott meg a delegáczió. Eitner Zsigmond : De hallgatólag igen ! Polónyi Géza: Obligót vállalt!