Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-51

398 51 országos ülés 1910 a Eitner Zsigmond: A kormányt támogató többségben ott látjuk a volt alkotmánypártnak is számos tagját, a kik a mindenkori kormány támogatására vállalkoznak. Eszembe jut, hogy a Bánffy-kormány bukásakor volt egy régi szabadelvűpárti képviselő, Urbanovszky, a ki mikor azt mondták neki, hogy : képviselő ur, a kormány megbukott, azt felelte : »de kormány csak lesz ?« (Derültség.) Mert olyan kormány sohasem lesz, a melynek ő a háta mögé ne üljön és a melyet ő ne támogasson. (Élénk derültség a haloldalon.) T. képviselőház ! Sajátságos, hogy a tegnapi beszédek alatt is épen a munkapártban levő átvedlett alkotmánypártiak a legnagyobb türelmetlenséggel hallgatták a szónokot, a ki egy kicsit elevenükre tapintott. De hogy a kormány és a többség nem követ nemzeti politikát, azt egy kis kitéréssel igazolom, a melyre jogom van : a bankkérdéssel. (Halljuk ! Halljuk!) A kormány felvette programmjába nem ugyan az önálló nemzeti bankot, a melyért mi küzdöttünk, hanem a készfizetések felvételét, és hogy mit csinált, arról nekem egyéb mondanivalóm nincs, mint hogy rámutatok Biliriski osztrák pénzügyminister beszédére, a ki dicséri a mi kormányunknak »bölcs belátását és mérsékletét*. En nagyobb elitélését a magyar kormány meghátrálásának nem képzelhetem, mint azokat a dicsérő szavakat, a melyekkel a pénzügyminister ur osztrák kollégája azt illette. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) De az osztrák lapok is tele vannak a magyar kormány bölcs mérsékletével és annak dicséretével. De van a bankjavaslatban egy más pont is, a melyet az osztrákok nem akartak kijátszani a magyar kormány felfogása szerint, és ez az, hogy ha négy heti vita után nem fogadná el az osztrák parlament a jelentést, akkor az önmagától joghatályossá válik. Mit szólna, a t. kormánypárt, ha egyszer a hadügyminister kívánságára azt mondatnák ki a magyar kormánynyal. hogy ha a parlament négy hét alatt el nem intézi az ő követeléseit, a felemelt létszámot és annak költségeit, hogy akkor az magától törvényerőre jutna ? Ennyire még sem tudnék kételkedni a túloldal hazafiságában ; csak rámutatok arra a veszedelmes preczedensre, a melybe önök a bankszabadalom meghosszabbitásával bele fognak menni. Azt látjuk tehát, hogy a t. kormány és a t. többség nem haladnak azon az utón, a mely a magyar állam és a magyar alkotmány és a magyar állameszme kiépitésére törekszik, hogy az évről-évre fokozódó költségek nem az állami önállóság kiépitésére, nem a földmivelés, ipar és kereskedelem felvirágoztatására, nem a népnevelés emelésére, hanem csak a nagyhatalmi állás, a hadsereg fejlesztésére fordíttatnak, ennek a telhetetlen molochnak a tömésére szolgálnak. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Ezen az utón, ezzel a politikával Magyarország gazdasági függetlenségét, •zember 3-án, szombaton. sőt még a függetlenséghez vezető gazdasági megerősödést sem érhetjük el. Nekünk tehát törekednünk kell arra, hogy olyan egyének üljenek a kormányon, a kik ezeket a törekvéseket szolgálják, a kik magyar nemzeti politikát folytatnak és nem mindenben a bécsi és a császári akarat előtt hajolnak meg, (ügy van 1 ügy van ! a baloldalon.) mert mi fenn akarjuk tartani továbbra is az igazi nemzeti alkotmányt. Tiszta porhintés az egész nemzet szemébe, hogy ide 413 képviselőt küldenek, hogy azok az ország ügyei felett intézkedjenek. A valóságban ugy áll, hogy ez nem nemzeti alkotmány, nem is alkotmányosság, hanem igenis egy alkotmányosság formájába burkolt abszolutizmus. (ügy van! ügy van! a báloldalon.) Törekedni akarunk arra is, hogy törvényeink épségben tartassanak és visszaszereztessenek azon jogaink és törvényeink, a melyek vagy elkoboztattak vagy a melyekről mi önkéntesen mondtunk le. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De meg akarjak menteni egyúttal a nemzeti becsületet is, ez pedig abból áll, hogy ne mindig alárendelt tartománya legyünk az osztrák jiarlamentnek és a császári hatalomnak, hanem igenis követeljük a nemzeti szuverenitás visszaállítását. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) En, t. képviselőház, a kormány eddigi működésében nem látok hajlandóságot, törekvést ebben az irányban, nem látom azt, hogy a kormány ebben az irányban kívánna dolgozni, tehát nem adhatom meg neki a módot arra, hogy ennek az országnak a kormányzatát továbbra is vihesse. A benyújtott nieghatalmazási törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Következik ? Zlinszky István jegyző: Gedeon Aladár! Gedeon Aladár : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Az indemnitás megszavazása vagy megtagadása feltétlenül bizalmi kérdést képezvén, annak, a ki az indemnitást megszavazza, mindenesetre egyetértenie kell azokkal a módokkal, elvekkel és czélokkal, a melyek szerint az államháztartás vezetve, kezelve és irányítva van. Ki kell jelentenem, hogy én azokkal a módokkal és czélokkal, a melyek szerint a jelenben a magyar állam háztartása vezetve és irányítva van, egyet nem érthetek, azoknak fentartásához tehát szavazatommal nem járulhatok. (Helyeslés a baloldalon.) Ha végignézem az 1911-ik évről szóló költségvetést, azt találom, hogy mindazon tételekre és kívánságokra, a melyek kielégítése szükséges ahhoz, hogy ez által a magyar kulturális és gazdasági haladás mozdittassék elő, nincs pénz. Ha erre a czélra kérünk pénzt, a felelet az, hogy nincsen fedezet, nem telik. Ha pedig egyszer nem telik, azt mondja a magyar közmondás, hogy a hol nincs, ott ne keress. Legyünk takarékosak, de vigyük ezt keresztül minden vonalon. Hangsúlyozzák tehát egyfelől a takarékosságot, de ha másrészről nézzük a hadügyi kiadásokat, látjuk,